1Mózes 39:1–23
39 Józsefet pedig levitték Egyiptomba,+ és egy egyiptomi férfi, Potifár,+ a fáraó udvari tisztviselője, az őrök parancsnoka vette meg az izmaelitáktól+, akik odavitték.
2 Jehova azonban Józseffel volt,+ ezért sikeres lett, és egyiptomi ura házának az élére került.
3 Az ura látta, hogy Jehova Józseffel van, és hogy amihez csak hozzáfog, azt Jehova sikeressé teszi.
4 Józsefet megkedvelte az ura, és a személyes szolgálatába állította. Kinevezte hát a házának az élére, és mindenét rábízta.
5 Attól fogva, hogy kinevezte a házának az élére, és mindenét rábízta, Jehova megáldotta az egyiptomi férfi házát József miatt. És Jehova áldása volt mindenen, ami a házában és a szántóföldjén volt.+
6 Potifár végül mindenét Józsefre bízta, és nem foglalkozott semmivel, csak az étellel, amit megevett. József pedig izmos és jóképű lett.
7 Ezek után Józsefre szemet vetett urának a felesége, és ezt mondta: „Feküdj le velem!”
8 De ő erre nem volt hajlandó, és ezt mondta az ura feleségének: „Nézd, az én uram nem foglalkozik azzal, hogy mit teszek a házában, és rám bízta mindenét.
9 Senki sem nagyobb a házban nálam, és ő semmit sem tagadott meg tőlem, csak téged, mivel a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve Isten ellen?+”
10 Az asszony pedig nap mint nap mondogatta ezt Józsefnek, de ő sosem hallgatott rá, hogy lefeküdjön vele, vagy hogy kettesben maradjon vele.
11 De egy nap, amikor bement a házba, hogy a teendőit végezze, a háziszolgák közül senki sem volt a házban.
12 Az asszony ekkor a ruhájánál fogva megragadta, és ezt mondta: „Feküdj le velem!” De ő ott hagyta a ruháját az asszony kezében, és kiszaladt.
13 Amikor az asszony látta, hogy a kezében hagyta a ruháját, és kiszaladt,
14 kiabálni kezdett háznépe embereinek, és ezt mondta: „Nézzétek, ez a héber férfi, akit a férjem idehozott, nevetségessé akar tenni minket! Bejött hozzám, és le akart feküdni velem, de én kiabálni kezdtem torkom szakadtából.
15 És amint felemeltem a hangom, és kiabálni kezdtem, itt hagyta nálam a ruháját, és kiszaladt.”
16 Utána magánál tartotta József ruháját, míg haza nem ért József ura.
17 Neki is elmondta: „A héber szolga, akit idehoztál, bejött hozzám, hogy nevetségessé tegyen.
18 De amikor felemeltem a hangom, és kiabálni kezdtem, nálam hagyta a ruháját, és kiszaladt.”
19 Amikor József ura meghallotta a felesége szavait, aki ezt mondta: „Ezt tette velem a szolgád”, nagyon dühös lett.
20 Ezért Józsefet az ura abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait őrizték, és József ott maradt a börtönben.+
21 Jehova azonban továbbra is Józseffel volt, szeretettel* bánt vele, és neki köszönhetően a börtönparancsnok megkedvelte Józsefet.+
22 A börtönparancsnok ezért Józsefre bízta a börtönben az összes rabot, és ő végeztetett el velük minden munkát.+
23 A börtönparancsnok semminek, de semminek nem nézett utána, ami Józsefre volt bízva, mivel Jehova Józseffel volt, és amihez csak hozzáfogott, azt Jehova sikeressé tette.+
Lábjegyzetek
^ Vagy: „odaadó szeretettel”. Lásd: Szójegyzék.