1Sámuel 16:1–23
16 Jehova végül így szólt Sámuelhez: „Meddig keseregsz még Saul miatt,+ ha én egyszer úgy döntöttem, hogy nem maradhat Izrael királya+? Töltsd meg a szarudat olajjal,+ és menj. A betlehemi Isaihoz+ küldelek, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt.+”
2 Sámuel azonban ezt mondta: „Hogy mehetnék? Ha Saul meghallja ezt, megöl engem.+” Jehova ezt válaszolta: „Vigyél magaddal egy fiatal tehenet, és mondd ezt: »Azért jöttem, hogy áldozzak Jehovának.«
3 Hívd meg Isait az áldozatra, utána tudatom veled, mit tegyél. Kend fel nekem azt, akit mutatok neked.+”
4 Sámuel azt tette, amit Jehova mondott. Amikor megérkezett Betlehembe+, és találkozott a város véneivel, azok remegtek a félelemtől, és ezt kérdezték: „Békés szándékkal jöttél?”
5 Ő erre így szólt: „Békével jöttem, hogy áldozzak Jehovának. Szenteljétek meg magatokat, és gyertek velem az áldozatra.” Akkor megszentelte Isait és a fiait, majd összehívta őket az áldozatra.
6 Amint bejöttek, és Sámuel meglátta Eliábot+, ezt mondta magában: „Biztosan ő Jehova felkentje.”
7 De Jehova így szólt Sámuelhez: „Ne a külsejére figyelj, se arra, hogy milyen magas,+ mert elvetettem őt. Mert Isten nem úgy látja a dolgokat, ahogy az ember. Az ember ugyanis a külsőt látja, Jehova viszont a szívbe is belelát+.”
8 Isai akkor odahívta Abinádábot+, és Sámuel elé vitte, de ő ezt mondta: „Ő sem az, akit Jehova választott.”
9 Isai ezután Sammahot+ vitte oda, de Sámuel ezt mondta: „Ő sem az, akit Jehova választott.”
10 Isai már hét fiát vitte Sámuel elé, de Sámuel ezt mondta Isainak: „Egyikük sem az, akit Jehova választott.”
11 Sámuel végül így szólt Isaihoz: „Ez az összes fiad?” Erre ő ezt mondta: „A legfiatalabb+ még nem került sorra, ő a juhokat legelteti+.” Sámuel ekkor így szólt Isaihoz: „Küldj el érte, mert addig nem ülünk le enni, míg ide nem jön.”
12 El is küldött érte, és odavitte Sámuel elé. Szép szemű volt, jó megjelenésű+ és életerős. Jehova akkor így szólt: „Kend fel, mert ő az!”+
13 Sámuel tehát fogta az olajosszarut+, és felkente őt a testvérei jelenlétében. Attól a naptól fogva Jehova szelleme megerősítette Dávidot.+ Később Sámuel útnak indult, és elment Rámába+.
14 Jehova szelleme pedig eltávozott Saultól,+ és rossz szellem*+ tartotta rettegésben, amelyet Jehova küldött.
15 Így szóltak Saulhoz a szolgái: „Istentől jött rossz szellem tart téged rettegésben.
16 Parancsolja meg hát urunk, hogy szolgáid, akik itt állnak előtted, keressenek egy ügyes hárfást+. Amikor csak rossz szellem száll rád Istentől, ő hárfázni fog, és te jobban leszel.”
17 Saul erre ezt mondta a szolgáinak: „Kérlek, keressetek nekem valakit, aki jól játszik, és hozzátok ide hozzám.”
18 Az egyik szolga ezt mondta: „Én láttam, milyen szépen játszik a betlehemi Isai egyik fia! Bátor és erős harcos.+ Ügyesen tud beszélni, és jóképű+. Jehova vele van.+”
19 Saul akkor követeket küldött Isaihoz ezekkel a szavakkal: „Küldd el hozzám a fiadat, Dávidot, aki a nyájat őrzi+.”
20 Isai tehát felpakolt egy szamárra némi kenyeret, egy tömlő bort meg egy fiatal kecskét, és elküldte ezeket Saulnak a fiával, Dáviddal.
21 Így aztán Dávid elment Saulhoz, és a szolgálatába állt.+ Saul nagyon megkedvelte őt, ő pedig a fegyverhordozója lett.
22 Saul üzenetet küldött Isainak: „Kérlek, hadd maradjon Dávid a szolgálatomban, mert elnyerte a jóindulatomat.”
23 Amikor csak rossz szellem szállt Saulra Istentől, Dávid elővette a hárfát, és játszott rajta. Saul ilyenkor megnyugodott, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle.+
Lábjegyzetek
^ Vagy: „rossz hajlam”. Jehova engedte, hogy Sault a saját elméje (vagy szíve) rettegésben tartsa.