4Mózes 22:1–41
22 Az izraeliták azután útnak indultak, és letáboroztak Moáb kietlen síkságán, Jerikóból nézve a Jordán túloldalán.+
2 Bálák+, Cippór fia látta mindazt, amit Izrael az amoritákkal tett.
3 A moábiták nagyon megrémültek az izraelitáktól, és betegesen féltek tőlük, mert sokan voltak.+
4 A moábiták ezt mondták Midián+ véneinek: „Ez a gyülekezet bekebelezi az egész környékünket, ahogyan a bika lelegeli az összes füvet a mezőn.”
Abban az időben Bálák, Cippór fia volt Moáb királya.
5 Követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához Petorba+, amely a folyó* mentén van annak szülőföldjén, hogy magához hívja. Ezt üzente neki: „Kijött egy nép Egyiptomból! Ellepték a földet,+ és most itt telepedtek le előttem!
6 Most azért, kérlek, gyere el! Átkozd meg nekem ezt a népet,+ mert erősebb nálam. Talán le tudom győzni, és el tudom űzni erről a földről, mert jól tudom, hogy akit te megáldasz, az áldott, és akit te megátkozol, az átkozott.”
7 Elutaztak hát Moáb és Midián vénei Bálámhoz+, kezükben a jóslásra szánt összeggel, és elmondták neki, mit üzen Bálák.
8 Erre ő ezt felelte nekik: „Töltsétek itt az éjszakát, és én elmondom nektek, mit mond nekem Jehova.” Így hát Moáb fejedelmei ott maradtak nála.
9 Isten ekkor eljött Bálámhoz, és ezt kérdezte:+ „Kik ezek a férfiak nálad?”
10 Bálám ezt válaszolta az igaz Istennek: „Bálák, Cippórnak a fia, Moáb királya küldte őket hozzám ezzel az üzenettel:
11 »A nép, amely kijött Egyiptomból, ellepte a földet! Most azért gyere, és átkozd meg nekem őket!+ Talán szembe tudok szállni velük, és el tudom űzni őket.«”
12 De Isten ezt mondta Bálámnak: „Ne menj el velük! Ne átkozd meg a népet, mert áldott az.+”
13 Bálám reggel felkelt, és ezt mondta Bálák fejedelmeinek: „Menjetek haza, mert Jehova nem engedi, hogy veletek menjek.”
14 Erre Moáb fejedelmei visszatértek Bálákhoz, és ezt mondták neki: „Bálám nem volt hajlandó velünk jönni.”
15 Bálák újra fejedelmeket küldött Bálámhoz, de most többet és tiszteletre méltóbbakat, mint először.
16 Amikor megérkeztek Bálámhoz, ezt mondták neki: „Ezt üzeni Bálák, Cippór fia: »Kérlek, ne hagyd, hogy bármi is visszatartson attól, hogy elgyere hozzám!
17 Mert nagy jutalmat adok neked, és megteszek mindent, amit mondasz nekem. Csak gyere el, kérlek! Átkozd meg nekem ezt a népet.«”
18 Bálám azonban így felelt a szolgáknak: „Ha Bálák nekem adná a házát, tele ezüsttel és arannyal, akkor sem tudnék mást tenni, mint amire Jehova, az én Istenem utasít, akár kicsi, akár nagy dologról legyen is szó.+
19 De azért kérlek titeket, ti is maradjatok itt éjszakára, hogy megtudjam, mit mond még nekem Jehova.+”
20 Isten ekkor eljött Bálámhoz éjjel, és ezt mondta neki: „Ha azért jöttek ezek a férfiak, hogy elhívjanak, akkor menj el velük. De csak azt mondd, amit mondok neked.”+
21 Bálám reggel felkelt, felnyergelte a szamarát*, és elment Moáb fejedelmeivel.+
22 Isten azonban haragudott rá, amiért elment, és Jehova angyala ott állt az úton, hogy megállítsa. Bálámmal tartott két szolgája is. Ahogy Bálám ügetett a szamarán,
23 a szamár meglátta, hogy Jehova angyala ott áll az úton kivont karddal a kezében. A szamár megpróbált letérni az útról a mezőre, de Bálám ütlegelni kezdte, hogy visszatérítse az útra.
24 Ezután Jehova angyala egy keskeny útra állt két szőlőskert közé, ahol az út mindkét oldalán kőfal volt.
25 Amikor a szamár meglátta Jehova angyalát, odalapult a falhoz, és odaszorította Bálám lábát, ő pedig megint megverte.
26 Jehova angyala ekkor továbbment, és megállt egy keskeny helyen, ahol nem lehetett letérni se jobbra, se balra.
27 Amikor a szamár meglátta Jehova angyalát, lefeküdt Bálám alatt. Bálám nagyon dühös lett, és verni kezdte a szamarat a botjával.
28 Jehova végül megszólaltatta a szamarat*,+ és az ezt mondta Bálámnak: „Mi rosszat tettem, hogy már háromszor is megvertél?”+
29 Bálám így felelt a szamárnak: „Ez azért van, mert bolondot csináltál belőlem. Ha kard lenne a kezemben, megölnélek!”
30 A szamár ekkor megkérdezte: „Hát nem a te szamarad vagyok? Egész életedben szolgáltalak! Szoktam én ilyet tenni veled?” Mire ő így felelt: „Nem!”
31 Jehova ekkor megnyitotta Bálám szemét,+ és Bálám meglátta, hogy Jehova angyala ott áll az úton, kivont karddal a kezében. Bálám abban a pillanatban meghajolt, és arcra borult.
32 Jehova angyala azután ezt mondta neki: „Miért verted meg háromszor is a szamaradat? Azért jöttem, hogy megállítsalak, mert az utad ellentétben van az akaratommal.+
33 A szamár háromszor is látott engem és próbált kitérni előlem.+ Képzelheted, mi történt volna, ha nem teszi! Mostanra már megöltelek volna, őt viszont életben hagytam volna!”
34 Bálám erre ezt mondta Jehova angyalának: „Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz ott az úton, hogy találkozz velem. De ha nem látod jónak, hogy elmenjek, akkor visszafordulok.”
35 Jehova angyala azonban ezt mondta Bálámnak: „Menj el a férfiakkal, de csak azt mondd, amit én mondok neked.” Bálám pedig folytatta az útját Bálák fejedelmeivel.
36 Amikor Bálák meghallotta, hogy megérkezett Bálám, rögtön kiment elé Moáb városához, amely az Arnon partján van, a területének a határán.
37 Bálák ekkor megkérdezte Bálámot: „Miért nem jöttél el hozzám, hiszen hívattalak? Azt hiszed, nem tudok nagy jutalmat adni neked?”+
38 Bálám erre így felelt: „Most már itt vagyok. De nem mondhatok akármit. Csak azt mondhatom, amit Isten mond.”+
39 Bálám ezután elment Bálákkal, és megérkeztek Kirját-Hucótba.
40 Bálák marhát és juhot áldozott, és küldött belőlük Bálámnak és a vele levő fejedelmeknek.
41 Reggel Bálák maga mellé vette Bálámot, és felvitte Bámót-Baálra, ahonnan láthatta az egész népet.+
Lábjegyzetek
^ Nyilvánvalóan az Eufrátesz.
^ Szó szerint: „szamárkancáját”.
^ Szó szerint: „megnyitotta a szamárkanca száját”.