32  „Figyelj, ó, ég, hadd szóljak,és hallja a föld is számnak beszédeit!  ² Oktatásom csepegni fog, mint az eső,szavaim harmatként hullanak majd,mint lágy eső a fűre,és zápor a növényzetre.  ³ Én Jehova nevét hirdetem.+ Beszéljetek Istenünk nagyságáról!+  ⁴ Kőszikla, cselekedete tökéletes,+hisz minden tette igazságos.+ A hűség Istene,+ aki sosem igazságtalan.+ Igazságos és egyenes ő.+  ⁵ Ők cselekedtek romlottan.+ Ők nem az ő gyermekei, a hiányosság az övék.+ Csalárd és elferdült nemzedék!+  ⁶ Hát így kell bánnotok Jehovával,+ó, te ostoba és esztelen nép?+ Vajon nem Atyád ő, ki létrehozott,+ki megalkotott és megszilárdított?  ⁷ Emlékezz a régi időkre,gondoljatok vissza az elmúlt nemzedékek éveire. Kérdezd meg apádat, ő megmondja neked,+a véneidet, és elmondják neked.  ⁸ Amikor a legfelségesebb Isten odaadta a nemzeteknek az örökségüket,+amikor szétválasztotta Ádám fiait* egymástól,+határt szabott a népeknek+Izrael fiainak a száma szerint.+  ⁹ Mert Jehovának a népe lett a része,+Jákob az ő öröksége.+ ¹⁰ A puszta földjén talált rá,+kietlen, üvöltő sivatagban.+ Védelmezőn körbevette, gondját viselte,+és óvta, mint a szeme fényét.+ ¹¹ Mint ahogy a sas, mely kirebbenti fészkét,köröz a fiókái fölött,kitárja szárnyait, felveszi őket,hordozza őket szárnytollain,+ ¹² úgy Jehova egymaga vezette őt*,+nem volt vele idegen isten.+ ¹³ A föld magaslatain járatta,+ő pedig a mező termését ette.+ Kőszirtből mézzel táplálta,kemény kősziklából olajjal, ¹⁴ csordának vajával, nyájnak tejével,a legkiválóbb juhokkal*,básáni kosokkal, kecskebakokkal,a legjobb búzával* együtt.+ Te pedig szőlő véréből* való bort ittál. ¹⁵ Mikor Jesurun* meghízott, lázadozva rugdalózott. Meghíztál, megtestesedtél, elhájasodtál.+ Ezért elhagyta Istenét, ki alkotta őt,+és megmentésének kőszikláját megvetette. ¹⁶ Idegen istenekkel felingerelték,+utálatosságokkal bosszantották.+ ¹⁷ Démonoknak áldoztak, nem Istennek.+ Olyan isteneknek, kiket nem ismertek,újaknak, kik nemrég jöttek,olyan isteneknek, kiket ősapáitok nem ismertek. ¹⁸ Elfeledted a kősziklát,+ ki nemzett téged,és megfeledkeztél Istenről, ki világra hozott.+ ¹⁹ Mikor látta ezt Jehova, megvetette őket,+mert fiai és lányai bosszantották. ²⁰ Ezért ezt mondta: »Elrejtem arcom előlük,+meglátom, mi lesz majd belőlük. Mert romlott nemzedék ez,+fiak, kikben nincsen hűség.+ ²¹ Olyasmivel ingereltek fel*, ami nem isten,+semmit érő bálványaikkal bosszantottak.+ Én is féltékennyé teszem majd őket olyasmivel, ami nem nép,+ostoba nemzettel bosszantom őket.+ ²² Mert haragom fellángol, mint a tűz,+és felégeti a sír* mélyét is,+megemészti a földet és termését,s lángba borítja a hegyek alapjait. ²³ Még több csapást mérek rájuk,az összes nyilamat rájuk szórom. ²⁴ Kimerültek lesznek az éhségtől,+magas láz és keserű pusztítás emészti meg őket.+ A vadak fogait küldöm ellenük,+és porban csúszó hüllők mérgét. ²⁵ Kívül kard veszti el őket,+belül rémület lesz,+így lesz ifjúval és szűzzel,csecsemővel és ősz hajú emberrel.+ ²⁶ Ezt mondhattam volna: ’Szétszórom őket,kitörlöm emléküket az emberek közül.’ ²⁷ De tartottam az ellenség válaszától,+hogy ellenfeleik még félremagyarázzák,+és ezt mondják: ’A mi erőnk győzedelmeskedett,+nem Jehova tette mindezt.’ ²⁸ Ez a nemzet esztelen*,kik közt nincsen értelem.+ ²⁹ Ó, bárcsak bölcsek volnának!+ Elgondolkodnának ezen.+ Átgondolnák, mihez vezetnek a tetteik.+ ³⁰ Egy hogyan üldözhetne 1000-et,s kettő hogyan futamíthatna meg 10 000-et?+ Hacsak kősziklájuk el nem adta őket,ha Jehova ki nem szolgáltatta őket.+ ³¹ Mert az ő kősziklájuk nem olyan, mint a mi kősziklánk,+ezt még ellenségeink is tudják.+ ³² Mert az ő szőlőtőjük Szodoma szőlőtőjéről való,és Gomorra teraszos földjéről.+ Szőlőszemeik mérgezett szőlőszemek,fürtjeik keserűek.+ ³³ Boruk kígyóknak mérge,kobrák kegyetlen mérge. ³⁴ Vajon nincs eltéve nálam,lepecsételve tárházamban?+ ³⁵ Enyém a bosszú és a megtorlás+a meghatározott időben, mikor lábuk megcsúszik,+mert közel van szerencsétlenségük napja,s ami rájuk vár, hamar eljön.« ³⁶ Mert Jehova meg fogja ítélni népét,+és megszánja* majd szolgáit,+amikor látja, hogy erejük elfogyott,és már csak a magára hagyott és a gyenge maradt meg. ³⁷ Azt fogja mondani: »Hol vannak isteneik,+a kőszikla, akinél menedéket kerestek, ³⁸ akik megették áldozataik zsíros részét*,s megitták italáldozataik borát?+ Keljenek csak fel, és segítsenek rajtatok! Legyenek rejtekhelyetekké. ³⁹ Most pedig lássátok, hogy én, én vagyok az,+és nincsenek istenek rajtam kívül.+ Ölök és életet adok.+ Sebet ejtek+ és gyógyítok+,senki sem menekülhet meg a kezemből.+ ⁴⁰ Mert felemelem kezemet az ég felé,és megesküszöm: ’Olyan biztos ez, mint hogy én örökké élek’:+ ⁴¹ ha megélesítem fénylő kardomat,és felkészítem kezem az ítéletre,+bosszút állok ellenfeleimen,+és megfizetek azoknak, akik gyűlölnek. ⁴² Vérrel részegítem nyilaimat,és a kardom húst fog enni,legyilkoltak és foglyok vérével,az ellenség vezéreinek fejével.« ⁴³ Örüljetek, ti nemzetek, a népével,+mert megbosszulja szolgáinak vérét,+bosszút áll ellenfelein,+és megtisztítja a népe földjét*.” ⁴⁴ Mózes pedig ment, és elmondta ennek az éneknek a szövegét a nép füle hallatára,+ ő és Hósea*+, Nún fia. ⁴⁵ Miután Mózes elmondta mindezeket egész Izraelnek, ⁴⁶ így szólt még hozzájuk: „Szívleljétek meg mindazt, amit ma figyelmeztetésül mondok nektek,+ hogy megtaníthassátok a fiaitoknak, hogy gondosan megtartsák ezt az egész törvényt.+ ⁴⁷ Mert ezek nemcsak üres szavak, hanem az életeteket jelentik,+ és ezek által hosszú ideig élhettek a földön, amelyre átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.” ⁴⁸ Jehova még ugyanezen a napon beszélt Mózessel, és ezt mondta neki: ⁴⁹ „Menj fel az Abarimnak erre a hegyére,+ a Nébó-hegyre+, mely Moáb földjén van, Jerikóval szemben, és nézd meg Kánaán földjét, melyet az izraelitáknak adok birtokul.+ ⁵⁰ Meghalsz majd a hegyen, amelyre felmész, és a néped mellé kerülsz,* mint ahogyan Áron, a testvéred is meghalt a Hór-hegyen,+ és a népe mellé került, ⁵¹ mert mindketten hűtlenek voltatok hozzám az izraeliták között a kádesi Meriba+ vizeinél, Cin pusztájában, és nem szenteltetek meg engem Izrael népe előtt.+ ⁵² Távolról látod majd azt a földet, de nem mész be arra a földre, melyet Izrael népének adok.+”