Galácia 2:1–21

2  Aztán 14 év múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással+, és magammal vittem Tituszt is.+ 2  Azért mentem fel, mert kinyilatkoztatást kaptam, és elmondtam a nagyra becsült férfiaknak a jó hírt, melyet a nemzetek között prédikálok. Ezt csak nekik mondtam el, hogy biztos legyek benne, hogy nem hiábavaló a szolgálat, amelyet végzek, illetve végeztem. 3  Egyébként még a velem levő Tituszt+ sem kényszerítették arra, hogy körülmetélkedjen,+ noha görög volt. 4  Ez a hamis testvérek miatt jött szóba, akik észrevétlenül beférkőztek a gyülekezetbe.+ Azért szivárogtak be, hogy kikémleljék a szabadságunkat+, melyet Krisztus Jézus tanítványaiként élvezünk, és teljesen rabszolgává tegyenek bennünket.+ 5  Nem voltunk hajlandóak alávetni magunkat nekik,+ nem, egy pillanatra* sem, azért hogy a jó hír igazsága továbbra is köztetek maradjon. 6  Azok a nagyra becsült emberek, akiket fontosnak tartottak+ – bármilyenek voltak is, nekem mindegy, hiszen Isten nem az ember külseje alapján ítél –, valójában semmi újat nem közöltek velem. 7  Sőt, ellenkezőleg, amikor látták, hogy engem bíztak meg azzal, hogy elvigyem a jó hírt a körülmetéletleneknek,+ mint ahogy Pétert azzal, hogy a körülmetélteknek vigye el 8  – ugyanis az, aki képessé tette Pétert arra, hogy apostol legyen a körülmetéltek között, engem is képessé tett, hogy a nemzetekből valók apostola legyek+ –, 9  és amikor felismerték, hogy Isten ki nem érdemelt kedvességgel bánik velem,+ Jakab+, Kéfás* és János, azok, akiket oszlopnak tartottak, egyetértésük jeleként kezet ráztak velem és Barnabással,+ hogy mi a nemzetekhez menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez. 10  Csak azt kérték, hogy ne feledkezzünk meg a szegényekről, és én őszintén törekszem erre.+ 11  Amikor azonban Kéfás*+ Antiókiába+ jött, a szemébe mondtam, hogy nem tartom helyesnek, amit tett,* mivel egyértelmű volt, hogy nincs igaza*. 12  Mert mielőtt egyesek, akik Jakabbal+ voltak, megérkeztek, együtt evett a nemzetekből valókkal.+ Mikor viszont megérkeztek, már nem evett a nemzetekből valókkal, és félrehúzódott tőlük, mivel tartott azoktól, akik a körülmetéltséget pártolták.+ 13  A többi zsidó is csatlakozott hozzá ebben az alakoskodásban*, úgyhogy még Barnabást is befolyásolták. 14  De amikor láttam, hogy a tetteik nincsenek összhangban a jó hír igazságával,+ mindnyájuk előtt ezt kérdeztem Kéfástól*: „Ha te zsidó létedre úgy élsz, mint a nemzetek, és nem úgy, mint a zsidók, akkor hogyan kényszerítheted a nemzetekből valókat arra, hogy a zsidó szokásokat kövessék?”+ 15  Mi, akik születésünktől fogva zsidók vagyunk, nem pedig nemzetekből való bűnösök, 16  felismerjük, hogy az embert nem az alapján nyilvánítják igazságosnak, hogy azt teszi, ami a törvényben van, hanem egyedül a Jézus Krisztusba vetett hite+ alapján.+ Ezért Krisztus Jézusba vetettük a hitünket, hogy ez alapján nyilvánítsanak minket igazságosnak, ne pedig az alapján, hogy azt tesszük, amit a törvény előír. Mert senki* sem lesz igazságosnak nyilvánítva az alapján, hogy azt teszi, ami a törvényben van.+ 17  Ha viszont bűnösnek találnak minket, miközben arra törekszünk, hogy igazságosnak nyilvánítsanak bennünket Krisztus által, akkor vajon Krisztus a bűn szolgája? Semmiképpen sem! 18  Mert ha újra felépítem azokat, amiket egyszer már leromboltam, azzal azt bizonyítom, hogy törvényszegő vagyok. 19  A törvény által ugyanis meghaltam a törvénynek,+ hogy élővé legyek Istennek. 20  Krisztussal együtt oszlopra vagyok feszítve.+ Többé nem önmagamnak élek,+ hanem olyan életet élek, amely összhangban van Krisztussal.* Igen, úgy élem az életemet a testben, hogy hiszek Isten Fiában,+ aki szeretett engem, és önmagát adta értem.+ 21  Nem vetem meg* Isten ki nem érdemelt kedvességét.+ Mert ha törvény által van az igazságosság, akkor Krisztus valójában a semmiért halt meg.+

Lábjegyzetek

^ Szó szerint: „egy órára”.
^ Péternek is hívják.
^ Vagy: „mivel elítélés alá esett”.
^ Vagy: „szemtől szemben ellenálltam neki”.
^ Péternek is hívják.
^ Vagy: „képmutatásban”.
^ Péternek is hívják.
^ Szó szerint: „egy test”.
^ Szó szerint: „Nem én élek már, hanem Krisztus él velem egységben.”
^ Vagy: „tolom félre”.

Jegyzetek

Multimédia

A szíriai Antiókia – A kereszténység egyik első századi központja
A szíriai Antiókia – A kereszténység egyik első századi központja

A szíriai Antiókia a Szíria nevű római tartomány székhelye volt. Az i. sz. I. században a Római Birodalom egyik legnagyobb városa volt Róma és Alexandria mellett. Antiókia az Orontes folyó (1) keleti partján épült, és eredetileg egy szigetet (2) is magában foglalt. A folyó mentén jó pár kilométerrel lejjebb feküdt Szeleukia kikötővárosa. Antiókia korának az egyik legnagyobb hippodromjával (3) büszkélkedhetett, melyben lóversenyeket és fogathajtásokat rendeztek. A város nevezetes volt a bámulatos oszlopsoros utcájáról (4), melyet Nagy Heródes márvánnyal kövezett le. Később pedig Tibériusz császár fedett oszlopsorral egészítette ki, valamint mozaikokkal és szobrokkal díszítette. Sokféle népcsoport élt a városban, köztük egy jelentős létszámú zsidó közösség is (5). Közülük sokan keresztények lettek, és először Antiókiában hívták keresztényeknek Jézus tanítványait (Cs 11:26). Idővel a nem zsidók közül is sokan csatlakoztak hozzájuk. I. sz. 49 táján vita támadt a körülmetélkedés miatt, ezért egy küldöttség elment Jeruzsálembe a vezetőtestülethez útmutatást kérni. Köztük volt Pál és Barnabás is (Cs 15:1, 2, 30). Pál apostol Antiókiából indult mindhárom misszionáriusi útjára (Cs 13:1–3; 15:35, 40, 41; 18:22, 23). Ez a térkép bemutatja, hogy több évszázadon át hol húzódtak a városfalak.

SZENTÍRÁS – ÚJ VILÁG FORDÍTÁS (MAGYARÁZÓ JEGYZETEKKEL)
Galácia 2
magyar
Olvasd online a Bibliát!
https://cms-imgp.jw-cdn.org/img/p/1001070103/univ/art/1001070103_univ_sqr_xl.jpg
nwtsty