János 11:1–57

11  Volt egy Lázár nevű ember, aki beteg volt. Betániából,+ Máriának és a testvérének, Mártának a falujából származott.+ 2  Ez az a Mária volt, aki illatos olajat öntött az Úrra, és a hajával szárazra törölte a lábát.+ Az ő testvére, Lázár volt beteg. 3  Lázár lánytestvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, akit szeretsz, beteg.”+ 4  De Jézus ennek hallatán így szólt: „Ez a betegség nem azért van, hogy halál legyen a vége, hanem az Isten dicsőségére van,+ hogy az Isten Fia megdicsőüljön általa.” 5  Jézus pedig szerette Mártát, valamint Márta lánytestvérét és Lázárt. 6  Amikor azonban meghallotta, hogy Lázár beteg, mégis ott maradt még két napig, ahol volt. 7  Majd ezt mondta a tanítványoknak: „Menjünk ismét Júdeába.” 8  A tanítványok ezt kérdezték tőle: „Rabbi,+ most akartak megkövezni a júdeaiak,+ és megint odamész?” 9  Jézus így válaszolt: „Nem 12 órán át tart a nappal?+ Ha valaki nappal jár, nem botlik meg semmiben, mert látja ennek a világnak a világosságát. 10  De ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs meg benne a világosság.” 11  Miután ezeket elmondta, hozzátette: „Lázár, a barátunk elaludt,+ de odamegyek, hogy felébresszem.” 12  A tanítványok erre ezt mondták neki: „Uram, ha alszik, rendbe fog jönni*.” 13  Csakhogy Jézus Lázár haláláról beszélt. Ők azonban azt hitték, arról beszél, hogy alszik. 14  Ekkor Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt,+ 15  és én örülök, hogy nem voltam ott, mert így erősödni fog a hitetek. De menjünk el hozzá.” 16  Ezért Tamás, akit Ikernek hívtak, ezt mondta a többi tanítványnak: „Menjünk el mi is, hogy vele együtt haljunk meg!”+ 17  Amikor Jézus megérkezett, megtudta, hogy Lázár már négy napja a sírban van. 18  Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy három kilométerre. 19  A zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük miatt. 20  Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária+ azonban otthon maradt. 21  Márta ezt mondta Jézusnak: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22  De még most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked.” 23  Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred.” 24  Márta így szólt hozzá: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor+ az utolsó napon.” 25  Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet.+ Aki hisz bennem, még ha meghal is, életre fog kelni, 26  és mindaz, aki él és hisz bennem, nem fog meghalni soha.+ Hiszel ebben?” 27  Ő ezt mondta neki: „Igen, Uram. Hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, az, aki eljön a világba.” 28  Miután ezt mondta, Márta elment, félrehívta a testvérét, Máriát, és ezt mondta neki: „Itt a tanító+, és hív téged.” 29  Ennek hallatára Mária gyorsan felkelt, és már ment is Jézushoz. 30  Jézus még nem ment be a faluba, hanem még ott volt, ahol Márta találkozott vele. 31  Amikor a zsidók – akik együtt voltak Máriával a házban, és vigasztalták őt – látták, hogy gyorsan felkel és kimegy, utánamentek, mert azt hitték, hogy a sírhoz+ megy, hogy ott sírjon. 32  Ahogy Mária oda ért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, leborult a lábához, és ezt mondta neki: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” 33  Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és hogy a zsidók is sírnak, akik vele jöttek, sóhajtott magában, és zaklatott lett. 34  Így szólt: „Hová tettétek?” Ezt mondták neki: „Uram, gyere és nézd meg!” 35  Jézus könnyekre fakadt.+ 36  Erre a zsidók elkezdték mondogatni: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” 37  Némelyikük azonban ezt mondta: „Ha a vak szemét meggyógyította,+ nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meghaljon?” 38  Ezután Jézus ismét sóhajtott magában, és a sírhoz ment. Ez valójában egy barlang volt, és egy kő volt nekitámasztva. 39  Így szólt Jézus: „Vegyétek el a követ!” Márta, a halottnak a testvére ezt mondta neki: „Uram, most már biztosan szaga van, hiszen ez már a negyedik nap.” 40  Jézus így válaszolt neki: „Nem mondtam neked, hogy ha hiszel, látni fogod az Isten dicsőségét?”+ 41  Elvették hát a követ. Jézus pedig felnézett az égre,+ és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál! 42  Igaz, tudom, hogy mindig meghallgatsz. Ezt csak az itt álló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.”+ 43  És miután elmondta ezeket, hangosan ezt kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!”+ 44  A halott férfi ekkor kijött, a lába és a keze pólyákkal volt bekötve, az arca pedig egy kendővel volt körültekerve. Jézus ezt mondta: „Vegyétek le róla a pólyákat, hadd menjen!” 45  Ezért azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához, sokan hittek Jézusban, amikor látták, mit tett.+ 46  Néhányan azonban elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus. 47  A magas rangú papok és a farizeusok ezért összehívták a szanhedrint, és ezt kérdezték: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.+ 48  Ha nem teszünk ellene semmit, mindenki hinni fog benne, a rómaiak pedig eljönnek, és elveszik tőlünk a helyünk meg a nemzetünk feletti hatalmat.” 49  Egyikük azonban, Kajafás,+ aki a főpap volt abban az évben, ezt mondta nekik: „Ti semmit sem tudtok, 50  és nem gondoltok bele, hogy a hasznotokra van, ha egy ember hal meg a népért, és nem az egész nemzet pusztul el.”+ 51  Ezt azonban nem saját magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az évben, arról prófétált, hogy Jézusnak meg kell halnia a nemzetért, 52  és nemcsak a nemzetért, hanem azért is, hogy az Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.+ 53  Attól a naptól kezdve összeesküvést szőttek, hogy megöljék őt.+ 54  Jézus ezért nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók közt, hanem elment a pusztához közeli vidékre,+ egy Efraim nevű városba,+ és ott maradt a tanítványokkal. 55  Közel volt pedig a zsidók pászkája+, és sokan mentek fel vidékről Jeruzsálembe a pászka előtt, hogy szertartásilag megtisztuljanak. 56  Keresték Jézust, és ahogy a templomban álldogáltak, ezt mondták egymásnak: „Mi a véleményetek? Lehet, hogy el sem jön az ünnepre?” 57  A magas rangú papok és a farizeusok ugyanis parancsot adtak ki, hogy ha valaki megtudja, hol van Jézus, jelentse, hogy elfoghassák*.

Lábjegyzetek

^ Vagy: „meg fog menekülni”.
^ Vagy: „letartóztathassák”.

Jegyzetek

júdeaiak: Vagy: „zsidók”. Bár a görög szót itt úgy is helyénvaló fordítani, hogy „zsidók” (mint például a Jn 10:31, 33-ban), de Jézus közvetlenül előtte ezt mondta a tanítványainak: „Menjünk ismét Júdeába.” Tehát a „júdeaiak” szó használata ebben a versben jól mutatja, hogy a júdeai zsidók akarták megkövezni Jézust (Jn 11:7).

elaludt: A Biblia gyakran hasonlítja a halált az alváshoz (Zs 13:3; Mr 5:39; Cs 7:60, lábj.; 1Ko 7:39, lábj.; 15:51; 1Te 4:13, lábj.). Jézus arra készült, hogy visszaadja Lázár életét, és talán azért fogalmazott így, hogy rámutasson, hogy ahogyan fel lehet ébreszteni valakit a mély álomból, úgy a halálból is lehetséges visszahozni. Jézus Lázár feltámasztásához az Atyjától kapta a hatalmat, „aki életre kelti a halottakat, és úgy hívja a nem létezőket, mintha léteznének” (Ró 4:17; lásd a Mr 5:39-hez és a Cs 7:60-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket).

Tamás: Ez a görög név arámi eredetű, és a jelentése: ’iker’. Tamás apostolnak egy másik görög neve is volt, Diʹdü·mosz (néhány magyar fordításban Didimusz), melynek szintén az a jelentése, hogy Iker.

már négy napja a sírban van: Amikor Lázár súlyosan megbetegedett, a lánytestvérei megüzenték ezt Jézusnak (Jn 11:1–3). Jézus úgy kétnapi járóföldre volt Betániától, és Lázár akkortájt halhatott meg, amikor Jézus megkapta a hírt (Jn 10:40). Jézus „ott maradt még két napig, ahol volt”, és csak utána indult el Betániába (Jn 11:6, 7). Mivel két napot várt, és még két napot utazott, négy nappal Lázár halála után érkezett a sírhoz. Korábban már volt két alkalom, amikor Jézus feltámasztott valakit: az egyik személyt rögtön a halála után támasztotta fel, a másikat pedig nem sokkal a halál bekövetkezte után, de minden bizonnyal még aznap (Lk 7:11–17; 8:49–55; vesd össze: Mt 11:5). De még nem támasztott fel senkit, aki már négy napja halott volt, és a teste már oszlásnak indult (Jn 11:39). A zsidóknak volt egy olyan téves nézetük, miszerint a lélek a halott testnél marad három napig, és azután hagyja el azt. Még azok is, akik ebben hittek, meggyőződhettek arról, hogy Jézus egy különleges csodát hajtott végre Lázár esetében (Jn 12:9, 10, 17).

sírban: Vagy: „emléksírban”. (Lásd a Szójegyzékben az „Emléksír” címszót.)

mintegy három kilométerre: Szó szerint: „mintegy 15 stadionnyira”. A görög sztaʹdi·on szó egy hosszmérték, és 185 m-nek, a római mérföld egynyolcadának felel meg. (Lásd a Szójegyzékben a „Mérföld” címszót, illetve a B14-es függ.-et.)

Tudom, hogy feltámad: Márta azt hitte, hogy Jézus a jövőbeli feltámadásról beszél, melyre az utolsó napon kerül sor. (Lásd a Jn 6:39-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Figyelemre méltó, hogy hitt ebben a tanításban. Akkoriban voltak olyan vallási vezetők, az úgynevezett szadduceusok, akik tagadták a feltámadást, holott az ihletett Írások egyértelműen tanítják (Dá 12:13; Mr 12:18). A farizeusok pedig a lélek halhatatlanságában hittek. Márta azonban tudta, hogy Jézus a feltámadás reménységét tanítja, sőt, már támasztott is fel embereket, jóllehet azok nem voltak olyan régóta halottak, mint Lázár.

Én vagyok a feltámadás és az élet: Jézus halála és feltámadása megnyitotta az utat a halottak előtt, hogy életre kelhessenek. Miután Jézus feltámadt, Jehova nemcsak a halottak feltámasztására adott neki hatalmat, hanem arra is, hogy örök életet adjon. (Lásd a Jn 5:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) A Jel 1:18 szerint Jézus azt mondja magáról, hogy ő „az élő”, és hogy nála vannak „a halál és a sír kulcsai”. Jézus tehát az élők és a halottak reménysége. Megígérte, hogy megnyitja a sírokat, és életet ad a halottaknak, vagy az égben, ahol vele együtt uralkodnak majd, vagy az új földön, amely felett az égi kormányzata fog uralkodni (Jn 5:28, 29).

nem fog meghalni soha: Amikor Jézus arról beszélt, hogy valaki nem fog meghalni, vagyis örökké fog élni, nyilván nem azt értette alatta, hogy a hallgatóinak nem kell meghalniuk. Azt emelte ki, hogy ha valaki hisz benne, annak örök élete lehet. Ezt támasztja alá az is, amit korábban mondott, és ami a János 6. fejezetében van feljegyezve, ahol a hitet összekapcsolta az örök élettel (Jn 6:39–44, 54).

sírhoz: Vagy: „emléksírhoz”. (Lásd a Szójegyzékben az „Emléksír” címszót.)

sír: Vagy: „zokog”. Az itt szereplő görög szó gyakran arra utal, hogy valaki hangosan sír. Ugyanez az ige szerepel Jézusra vonatkozóan abban a versben is, mely arról ír, hogy megjövendölte Jeruzsálem pusztulását (Lk 19:41).

sóhajtott. . . és zaklatott lett: Ennek a két szónak az együttes használata az eredeti nyelven jól érzékelteti Jézus erőteljes érzéseit. A „sóhajt” szóval fordított görög ige (em·bri·maʹo·mai) általában erős érzelmekre utal, de itt azt jelenti, hogy Jézus annyira megrendült, hogy felsóhajtott. A „zaklatott lesz” kifejezés görög megfelelője (ta·raszʹszó) szó szerint nyugtalanságra utal. Egy tudós úgy véli, hogy ebben a szövegkörnyezetben ezt jelenti: ’belső gyötrelmet okoz’; ’nagy fájdalommal vagy szomorúsággal tölt el’. A Jn 13:21 ugyanezzel az igével írja le, hogy mit érzett Jézus, amikor arra gondolt, hogy Júdás el fogja árulni. (Lásd a Jn 11:35-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

magában: Szó szerint: „szellemében”. A görög pneuʹma szó itt nyilvánvalóan ebben az értelemben szerepel: egy személy jelképes szívéből fakadó ösztönző erő, mely arra indítja, hogy egy bizonyos módon tegyen vagy mondjon valamit. (Lásd a Szójegyzékben a „Szellem” címszót.)

könnyekre fakadt: Az itt használt szó (da·krüʹó) a ’könny’ jelentésű görög főnév igei formája. Ez a főnév többek között ezeken a helyeken fordul elő: Lk 7:38; Cs 20:19, 31; Héb 5:7; Jel 7:17; 21:4. A hangsúly inkább a könnyeken van, semmint a hangos síráson. A Keresztény görög iratokban csak itt szerepel ez a görög ige, és eltér attól, amely a Jn 11:33-ban található, és azt fejezi ki, hogy Mária és a zsidók sírtak (lásd a magyarázó jegyzetet). Jézus tudta, hogy fel fogja támasztani Lázárt, de nagyon elszomorította, hogy a drága barátai le vannak sújtva. Az irántuk érzett mélységes szeretete és könyörülete miatt könnyekre fakadt előttük. Ebből a történetből jól látszik, hogy Jézus együttérez azokkal, akiknek Ádám bűne miatt meghal egy szeretett hozzátartozójuk.

sírhoz: Vagy: „emléksírhoz”. (Lásd a Szójegyzékben az „Emléksír” címszót.)

most már biztosan szaga van: Márta megjegyzése azt mutatja, hogy a zsidóknál nem volt szokás az aprólékos balzsamozási eljárás, hogy hosszú időre konzerválják a holttestet. Márta bizonyára nem feltételezte volna azt, hogy a testnek már szaga van, ha be lett volna balzsamozva. Lázárnak „a lába és a keze pólyákkal volt bekötve, az arca pedig egy kendővel volt körültekerve”, de kétségkívül nem azért, hogy megóvják attól, hogy oszlásnak induljon (Jn 11:44).

ez már a negyedik nap: Szó szerint: „ez a negyedik”. A görög szó egyszerűen egy sorszámnév, és a „nap”-ot a szövegkörnyezet alapján bele lehet érteni a szövegbe. Minden bizonnyal három teljes nap telt el, illetve a negyedik nap egy része.

az arca pedig egy kendővel volt körültekerve: A zsidóknál szokás volt, hogy a holttestet fűszerekkel együtt tiszta lenvászonba kötözték, és így készítették elő a temetésre. Ez azonban nem ugyanaz volt, mint az egyiptomi balzsamozás (1Mó 50:3; Mt 27:59; Mr 16:1; Jn 19:39, 40). Amikor Lázár feltámadt, úgy jött ki a sírból, hogy rajta volt még a kendő, amellyel körültekerték az arcát a temetésekor. Az itt „kendő”-nek fordított görög szu·daʹri·on szó egy kis darab anyagra utal, például egy törülközőre vagy arckendőre. Ugyanez a görög főnév szerepel a Jn 20:7-ben, mely arról ír, hogy Jézus fején egy vászon volt.

a helyünk: Vagyis az imádati helyünk vagy szent helyünk. Valószínűleg a jeruzsálemi templom. (Vesd össze: Cs 6:13, 14.)

főpap: Amikor Izrael önálló nemzet volt, a főpap az élete végéig betöltötte ezt a tisztséget (4Mó 35:25). Ám amikor Izrael Róma fennhatósága alá került, a Róma által kinevezett uralkodók jelölték ki és távolították el a tisztségéből a főpapot. (Lásd a Szójegyzékben a „Főpap” címszót.) Kajafás, akit a rómaiak neveztek ki, ügyes diplomata volt, és tovább töltötte be a főpapi tisztséget, mint abban az időben bárki az elődei közül. Kb. i. sz. 18-ban lett kinevezve, és kb. i. sz. 36-ig maradt főpap. Amikor János azt írta, hogy Kajafás volt a főpap abban az évben, azaz i. sz. 33-ban, nyilván arra gondolt, hogy Kajafás volt a főpap abban a jelentőségteljes évben is, amikor Jézust kivégezték. (Azzal kapcsolatban, hogy hol lehetett Kajafás háza, lásd a B12-es függ.-et.)

Efraim: Ezt a várost általában azzal az Efrajinnal azonosítják, melyet Abija, Júda királya Jeroboámtól, Izrael királyától foglalt el (2Kr 13:19). Úgy tartják, hogy ez a város az et-Taijiba nevű falu helyén feküdt, kb. 6 km-re keletre-északkeletre Bételtől és 3 km-re keletre-délkeletre Baál-Hácor feltételezett helyétől (2Sá 13:23). A pusztához közel volt, és Jerikó kietlen síkságára, illetve délkeleti irányban a Holt-tengerre nézett. Josephus zsidó történetíró szerint a római tábornok, Vespasianus elfoglalta Efraimot, amikor Jeruzsálem ellen vonult (A zsidó háború. IV. könyv, IX. fej., 9. bek.).

pászkája: Vagyis i. sz. 33 pászkája. Feltehetően ez a János evangéliumában említett negyedik pászka. (Lásd a Jn 2:13; 5:1; 6:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Multimédia

Jézus feltámasztja Lázárt
Jézus feltámasztja Lázárt

Jézus ezt parancsolja a halott férfinak: „Lázár, jöjj ki!” (Jn 11:43). Lázár azonnal magához tér. Noha pólyákkal van körültekerve, feláll és járni kezd. A testvérei, Márta és Mária, alig hisznek a szemüknek. A csoda láttán sokan elkezdenek hinni Jézusban. A történet nemcsak Jézus önzetlen szeretetét emeli ki, hanem azokra a csodákra is előremutat, amelyekre az új világban fog sor kerülni sokkal nagyobb méretekben (Jn 5:28). A Lázár feltámadásáról szóló beszámoló csak János evangéliumában szerepel.

Szanhedrin
Szanhedrin

A Nagy Szanhedrinnek nevezett legfelsőbb bíróság 71 tagú volt, és Jeruzsálemben ülésezett. (Lásd a Szójegyzékben a „Szanhedrin” címszót.) A Misna szerint a szanhedrin tagjai félkörben ültek három sorban, és két írnok is jelen volt, akik feljegyezték a bíróság döntését. A képen látható építészeti jellegzetességek némelyike egy Jeruzsálemben feltárt épület alapján készült. Egyesek szerint ez az épület volt az I. századi tanácsterem. (Lásd a B12-es függ.-ben a „Jeruzsálem és környéke” térképet.)

1. Főpap

2. A szanhedrin tagjai

3. Vádlott

4. Írnokok

SZENTÍRÁS – ÚJ VILÁG FORDÍTÁS (MAGYARÁZÓ JEGYZETEKKEL)
János 11
magyar
Olvasd online a Bibliát!
https://cms-imgp.jw-cdn.org/img/p/1001070103/univ/art/1001070103_univ_sqr_xl.jpg
nwtsty