Kánában: Valószínűleg a héber qá·neʹ (’nád’) szóból származik, ezért a jelentése ’nádak helye’. Csak János beszél erről a városról, és mindig galileai Kánának nevezi (Jn 2:11; 4:46; 21:2), nyilván azért, hogy megkülönböztesse az Áser törzséhez tartozó Kanahtól (héberül: Qá·náhʹ) (Jzs 19:24, 28). Sok tudós szerint Hirbet-Kánával azonos, ahol egy ókori falu romjai találhatóak egy dombon Bét-Netofa völgyének (el-Battuf síksága) északi szélén, Názárettől kb. 13 km-re északra. A helyet máig is arabul Kana-el-Dzselilnek, azaz galileai Kánának hívják. A közeli lápos síkság nádban gazdag, tehát nagyon találó a Kána név. Ókori víztárolók maradványai találhatók itt, illetve feltehetően egy zsinagóga romjai (az i. sz. I. század végéről vagy a II. századból). Ráakadtak cserépdarabokra is, valamint olyan érmékre, melyek vélhetően az i. sz. I. századból származnak. Az egyházi hagyományok szerint a Názárettől 6,5 km-re északkeletre fekvő Kafr-Kanna városával egyezik meg, valószínűleg azért, mert a zarándokoknak ez könnyen megközelíthető Názáretből. Ám ennek a helynek a neve és a Bibliában említett galileai Kána neve között nincs nyelvi kapcsolat.

Miért aggasszon. . .?: Vagy: „Asszony, miért aggasszon. . .?” Jézus az „asszony” szóval szólította meg az anyját, ahogy más asszonyokat is (Jn 4:21), és ez sok esetben egy udvarias megszólításnak számított (Mt 15:28). Nem gondolták, hogy durva, nyers vagy tiszteletlen lenne bármilyen vonatkozásban is. Az angyalok és a feltámasztott Jézus így szólította meg Mária Magdalénát Jézus sírjánál, amikor bánatosan sírt; biztosan nem voltak nyersek vagy tiszteletlenek vele ebben a helyzetben (Jn 20:13, 15). A kínoszlopon is így szólította meg Jézus az édesanyját, amikor törődéséből fakadóan szeretett apostolának, Jánosnak a gondjaira bízta Máriát (Jn 19:26). Azért tette ezt, mert a Szentírás alapján kötelességének érezte, hogy tisztelje az apját és az anyját (2Mó 20:12; 5Mó 5:16; Mt 15:4). Számos forrásmű is alátámasztja, hogy az „asszony” szó megszólításként tiszteletet és szeretetet fejez ki.

Miért aggasszon ez engem vagy téged?: Amikor Mária azt mondta Jézusnak, hogy „nincs boruk” (Jn 2:3), kétségkívül arra célzott, hogy tehetne valamit ez ügyben. Ez figyelemre méltó, hiszen Jézus egészen addig még nem tett csodákat. A válaszban szereplő sémi idióma, mely szó szerint úgy hangzik, hogy „mi ez nekem és neked?”, alapvetően bizonyos fokú ellenvetésre utal, és az adott szövegkörnyezet határozza meg a jelentését. Bár időnként ellenséges érzületet és ellenszenvet fejez ki (Mt 8:29; Mr 1:24; 5:7; Lk 4:34; 8:28), itt egy kedves ellenvetésnek tekinthető. (A Héber iratokban is van példa arra, hogy szelídebb hangnemet tükröz ez az idióma: 2Sá 16:9, 10; 1Ki 17:18, lábj.). Jézus következő szavaiból kiderül, hogy miért vonakodott eleget tenni a kérésnek: Nem jött még el az én órám. Ám Jézus válasza minden bizonnyal azt jelzi, hogy nem volt ellenére, hogy segítsen, ahogy azt Mária reagálása is mutatja az 5. versben.

mérték folyadék: Sok tudós szerint az itt említett mértékegység (görögül: me·tré·tészʹ) a héber bátnak felel meg. Azok alapján a korsótöredékek alapján, melyeken a „bát” megjelölés héber megfelelője szerepel ókori héber karakterekkel, egyes tudósok úgy vélik, hogy a bát űrmérték kb. 22 l-nek felel meg (1Ki 7:26; Ezs 7:22; Ez 45:14). Ha ez így van, akkor mindegyik vizeskorsóba 44-66 l folyadék fért, a hat vizeskorsóban együtt pedig 260-390 l folyadék lehetett. Más tudósok azonban úgy tartják, hogy itt egy nagyobb görög mértékegységről (akár 40 l) van szó. (Lásd a B14-es függ.-et.)

első csodája: Jézus első csodája az volt, hogy jó minőségű borrá változtatta a vizet. Erről csak János készített feljegyzést.

pászkája: Jézus i. sz. 29 őszén keresztelkedett meg, és ekkor kezdte el a szolgálatát, vagyis az a pászka, melyre itt utalás történik Jézus szolgálatának a kezdetén, az i. sz. 30 tavaszán megünnepelt pászka lehetett. (Lásd a Lk 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet és az A7-es függ.-et.) A négy evangélium összevetéséből kiderül, hogy Jézus földi szolgálata alatt négy pászkát tartottak meg, ami arra enged következtetni, hogy a szolgálata három és fél évig tartott. Máté, Márk és Lukács evangéliuma (melyeket gyakran szinoptikus evangéliumoknak hívnak) csak az utolsó pászkát említik meg, amikor Jézus meghalt. János beszámolója konkrétan ír három pászkáról (Jn 2:13; 6:4; 11:55), a negyedikre pedig valószínűleg a Jn 5:1-ben utal azzal a kifejezéssel, hogy „ünnepük volt a zsidóknak”. Ez a példa jól mutatja, hogy ha összevetjük a négy evangéliumot, akkor teljesebb képet kapunk Jézus életéről. (Lásd a Jn 5:1; 6:4; 11:55-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

a templomban: Minden bizonnyal a templom pogányok udvarának nevezett részére utal. (Lásd a B11-es függ.-et.)

akik marhát, juhot és galambot árultak: Isten törvénye megkövetelte, hogy az izraeliták áldozatokat mutassanak be a templomnál, továbbá a látogatóknak ennivalóra volt szükségük, amíg Jeruzsálemben voltak. Néhány izraelitának hosszú utat kellett megtennie Jeruzsálemig, ezért a törvény lehetővé tette a számukra, hogy eladják a terményüket és az állataikat, és a kapott pénzen Jeruzsálemben marhát, juhot, kecskét és galambot vegyenek áldozatul, valamint bármi mást, amire az ott-tartózkodásuk alatt szükségük lehetett (5Mó 14:23–26). Idővel a kereskedők a templom épületegyüttesén belül állítottak fel asztalokat, hogy ott árulják az áldozati állatokat. (Lásd a templomban kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben.) Valószínűleg néhány kereskedő becsapta az embereket azzal, hogy borsos árat kért.

kötélből ostort: A „kötél”-nek megfelelő görög szó (szkhoi·niʹon) nádból, kákából vagy valamilyen más anyagból készült kötélre utalhat. Amikor Jézus kötélből ostort készített, hogy kiűzze a juhokat és a marhákat a templomból, természetesen az árusok is kimentek a templom területéről az állataik után. A következő versben, amikor a galambárusokat küldi el Jézus, már nincs szó ostorról, vagyis az árusokat nem azzal űzte ki. Mindenesetre azok, akik az igaz imádatból akartak hasznot húzni, rá lettek kényszerítve, hogy elhagyják a templom területét.

kiűzte az árusokat a templomból a juhokkal és a marhákkal együtt: Jézus a földön létekor kétszer is megtisztította a jeruzsálemi templomot a kereskedéstől. Itt az első alkalomról van szó, melyre az i. sz. 30 pászkája körüli időben került sor. Jézus ekkor volt először Jeruzsálemben Isten felkent Fiaként. (Lásd az A7-es függ.-et.) Másodszor i. sz. 33. niszán 10-én tisztította meg a templomot. Erről Máté (21:12, 13), Márk (11:15–18) és Lukács (19:45, 46) evangéliuma ír. (Lásd az A7-es függ.-et.)

pénzváltók: Lásd a Mt 21:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

kereskedés házává: Vagy: „piactérré”; „üzletté”. A görög oiʹkon em·po·riʹu kifejezés, mely „kereskedés házá”-nak van visszaadva, azt jelenti, hogy ’hely, ahol üzletelnek’; ’piac’. Csak itt fordul elő a Keresztény görög iratokban. Annás magas rangú pap gazdag és befolyásos családjának a bevétele nagyrészt a templom területén eladott áldozatokból származott.

A házad iránt érzett buzgalom: Ebben a szövegkörnyezetben a „buzgalom”-nak fordított görög szó (zéʹlosz) erőteljes, pozitív, élénk érdeklődést foglal magában, melyhez bizonyos fokú odaadás társul. A tanítványoknak erről a Zs 69:9 juthatott eszükbe. Ott a „buzgalom”-nak visszaadott héber főnév (qin·ʼáʹ) jelentheti azt, hogy ’kizárólagos odaadáshoz való ragaszkodás’ vagy ’vetélytárs nem tűrése’. Amikor Jézus látta a templom területén folyó kereskedést, joggal háborodott fel, és a buzgalma tettekre indította.

Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt felépítem: Egyedül János jegyzi fel Jézusnak ezeket a szavait. A zsidók azt hitték, hogy Jézus Heródes templomáról beszél. Jézus tárgyalásán az ellenségei idézték és kiforgatták a szavait (Mt 26:61; 27:40; Mr 14:58). A Jn 2:21 szerint Jézus jelképes nyelvezetet használt, a közelgő halálát és feltámadását a templom lerombolásához és újjáépítéséhez hasonlította. Bár Jézus azt mondta, hogy „felépítem”, a Szentírás egyértelműen rávilágít, hogy Isten támasztotta fel őt (Cs 10:40; Ró 8:11; Héb 13:20). Miután Jézust megölték, és a harmadik napon feltámadt (Mt 16:21; Lk 24:7, 21, 46), egy másik testet kapott, de nem kézzel készítettet, mint amilyen a jeruzsálemi templom volt, hanem egy szellemi testet, melyet az Atyja készített (Cs 2:24; 1Pt 3:18). Az Írásokban nem szokatlan, hogy embereket jelképesen egy templommal azonosítsanak. A Messiásról azt jövendölték, hogy ő lesz „a fő szegletkő” (Zs 118:22; Ézs 28:16, 17; Cs 4:10, 11), továbbá Péter és Pál is használt ilyen összehasonlítást Jézussal és a követőivel kapcsolatban (1Ko 3:16, 17; 6:19; Ef 2:20; 1Pt 2:6, 7).

46 évig épült ez a templom: A zsidók a templom Heródes király által elrendelt újjáépítésére gondoltak. Az első templomot Jeruzsálemben Salamon építette, de azt a babilóniaiak i. e. 607-ben elpusztították. A babiloni fogság után újjá lett építve Zorobábel vezetésével (Ezs 6:13–15; Ag 2:2–4). Josephus azt írja (A zsidók története. XV. könyv, 11. fej., 1. bek.), hogy az építkezés Heródes uralkodásának 18. évében kezdődött. Ha azt vesszük alapul, ahogyan a zsidók számolták a királyaik uralkodási éveit, akkor ez i. e. 18/17-re eshetett. Az épületen folyamatosan voltak bővítések; a munkálatok hat évvel azelőtt fejeződtek be, hogy a templomot i. sz. 70-ben elpusztították.

testének a templomáról: János apostolnak ez a megjegyzése azt mutatja, hogy Jézus jelképes nyelvezetet használt, a közelgő halálát és feltámadását a templom lerombolásához és újjáépítéséhez hasonlította.

hogy mi van az emberekben. . . ő maga is tudta: Jézus ismerte az emberek gondolatait és indítékait, és tudta, hogyan okoskodnak a szívükben. Ezt Ézsaiás próféta is megjövendölte, aki a következőket mondta a Messiásról: „Megnyugszik rajta Jehova szelleme”, és ezért „nem az alapján ítél, amit lát” (Ézs 11:2, 3; Mt 9:4; lásd a Mr 2:8-hoz tartozó magyarázó jegyzetet).