ünnepük volt a zsidóknak: Bár János nem mondja ki pontosan, hogy melyik ünnepről van szó, észszerű arra következtetni, hogy i. sz. 31 pászkájára utal ez a kifejezés. János beszámolója többnyire időrendi sorrendben írja le az eseményeket. A szövegkörnyezet alapján erre az ünnepre röviddel azután került sor, hogy Jézus azt mondta, hogy „még négy hónap van az aratásig” (Jn 4:35). Az aratási időszak, különösen az árpaaratás, a pászka környékén kezdődött (niszán 14.). Ez alapján úgy tűnik, hogy Jézusnak ez a kijelentése kb. négy hónappal a pászka előtt hangzott el, vagyis feltehetően kiszlév hónapban (november/december). Bár két másik ünnepet, a felavatás ünnepét és a púrimot kiszlév és niszán hónap között tartották, ám ezekre az ünnepekre az izraelitáknak nem kellett felmenniük Jeruzsálembe. Ezért ebben a szövegkörnyezetben a zsidók ünnepe minden bizonnyal a pászka lehetett, melyre Jézusnak fel kellett mennie Jeruzsálembe Isten Izraelnek adott törvényével összhangban (5Mó 16:16). Az igaz, hogy János csak néhány eseményről ír a következő pászka megemlítése előtt (Jn 6:4), de az A7-es függ.-ben levő táblázat azt mutatja, hogy János csak röviden beszél Jézus korai szolgálatáról, és nem tesz említést sok olyan eseményről, melyről a másik három evangéliumíró már igen. Az, hogy a másik három evangélium Jézusnak olyan sok tettéről beszámol, még jobban alátámasztja, hogy a Jn 2:13-ban és a Jn 6:4-ben feljegyzett események között kellett lennie egy évenkénti pászkának. (Lásd az A7-es függ.-et és a Jn 2:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

héberül: A Keresztény görög iratokban a bibliaírók ihletés alatt a héber szóval utaltak arra a nyelvre, melyet a zsidók beszéltek (Jn 19:13, 17, 20; Cs 21:40; 22:2; Jel 9:11; 16:16), továbbá arra a nyelvre, melyen a feltámasztott és megdicsőített Jézus megszólította a tárzuszi Sault (Cs 26:14, 15). A Cs 6:1 külön említi a héberül beszélő zsidókat és a görögül beszélő zsidókat. Bár sok tudós szerint ezekben az utalásokban a „héberül” szó helyett az „arámi nyelven” kifejezésnek kellene állnia, jó okunk van azt feltételezni, hogy a kifejezés csakugyan a héber nyelvet jelöli. Amikor Lukács, az orvos azt írta, hogy Pál „héber nyelven” beszélt Jeruzsálem lakosaihoz, azokhoz szólt, akiknek az élete a mózesi törvény héber nyelven való tanulmányozása köré összpontosult. Ezenkívül a holt-tengeri tekercsek sok töredékén és kéziratán a bibliai és a nem bibliai szöveg nagy része héberül szerepel, ami azt mutatja, hogy ez a nyelv mindennapos volt. Az, hogy találtak valamennyi töredéket arámi nyelven is, azt sejteti, hogy ezt a nyelvet is használták. Ezért egyáltalán nem valószínű, hogy amikor a bibliaírók a „héber” szót használták, valójában az arámi vagy a szír nyelvre gondoltak volna (Cs 21:40; 22:2; vesd össze: Cs 26:14). A Héber iratok korábban különbséget tett az „arámi nyelv” és „a zsidók nyelve” között (2Ki 18:26), illetve az I. században élt zsidó történetíró, Josephus a Bibliának erről a részéről írva külön nyelvként említi az „arámi” és a „héber” nyelvet (A zsidók története. X. könyv, 1. fej., 2. bek.). Igaz, vannak olyan kifejezések, melyek egészen hasonlóak arámi és héber nyelven, továbbá olyanok is, melyeket a héber feltehetően az arámi nyelvből vett át, ám nem valószínű, hogy a Keresztény görög iratok írói a héber szót használták volna, ha az arámi nyelvre gondoltak.

Betzatának: Ez a héber név azt jelenti, hogy ’olajfa [vagy olajfák] háza’. Néhány kézirat szerint a tavat Bethesdának hívták, melynek a jelentése feltehetően: ’irgalom háza’. Más kéziratokban „Betsaida” áll, mely azt jelenti, hogy ’a vadász [vagy halász] háza’. Sok tudós ma inkább a Betzata nevet részesíti előnyben.

sok beteg. . . feküdt: Akkoriban úgy hitték, hogy az emberek meggyógyulhatnak, ha akkor lépnek be a tóba, amikor felkavarodik a vize (Jn 5:7). Ezért akik meg akartak gyógyulni, odagyűltek a tó partjára. A Biblia azonban nem beszél arról, hogy Isten egyik angyala csodákat tett volna a Betzata tavánál. (Lásd a Jn 5:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Arról viszont ír, hogy Jézus végrehajtott itt egy csodát. Figyelemre méltó, hogy a férfi nem ment be a vízbe, mégis azonnal meggyógyult.

Néhány fordítás részben vagy egészben a következő gondolatot teszi hozzá a 3. vers végétől a 4. vers végéig: „várva, hogy a víz megmozduljon. 4 Mert az Úr [vagy „Jehova”] angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet; aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.” Ám ezek a szavak a legkorábbi hiteles kéziratokban nincsenek benne, és minden bizonnyal nem alkotják részét János evangéliuma eredeti szövegének. (Lásd az A3-as függ.-et.) A Keresztény görög iratok néhány héber nyelvű fordításában – melyre a C4-es függ. úgy utal, hogy J^{9, 22, 23} – az áll, hogy „Jehova angyala”, nem pedig az, hogy „az Úr angyala”.

hordágyadat: Vagy: „ágyadat”. A bibliai tájakon az ágy gyakran egy szalmából vagy gyékényből készült egyszerű szőnyeg volt, melyet talán valamilyen varrott takaróval vagy matraccal tettek valamelyest kényelmesebbé. Amikor nem használták ezeket a fekhelyeket, akkor összetekerték és félrerakták őket. Ebben a szövegkörnyezetben a görög kraʹbat·tosz szó nyilvánvalóan egy szegény ember ágyára utal. A Mr 2:4–12-ben található beszámoló ugyanezt a görög szót használja egy béna ember hordágyára.

a zsidók: János evangéliumában ez a kifejezés némileg eltérő jelentéseket hordoz magában a szövegkörnyezettől függően. Utalhat a zsidó emberekre általában; azokra, akik Júdeában éltek; vagy azokra, akik Jeruzsálemben és a környékén éltek. Azokra a zsidókra is vonatkozhat, akik elvakultan ragaszkodtak a mózesi törvényhez kötődő emberi hagyományokhoz, és ellenségesek voltak Jézussal. Ebben a szövegkörnyezetben talán a zsidó hatóságok vagy a zsidó vallási vezetők értendők alatta, de tágabb értelemben magában foglalhat más zsidókat is, akik buzgón követték a hagyományokat.

többé ne vétkezz: Jézus szavai nem azt jelentik, hogy ez az ember azért volt beteg, mert elkövetett valamilyen bűnt. Az öröklött tökéletlenség miatt szenvedett már 38 éve a betegségében (Jn 5:5–9; vesd össze: Jn 9:1–3). Most, hogy Jézus irgalmasan meggyógyította, arra buzdította, hogy éljen úgy, hogy megmentésben részesülhessen, továbbá ne kövessen el készakarva bűnt, mert akkor valami rosszabb történne vele, mint a betegség: örök pusztulás várna rá (Héb 10:26, 27).

üldözni kezdték: A görög ige befejezetlen alakja (imperfectum) azt mutatja, hogy a zsidók – talán a zsidó vezetők vagy azok a zsidók, akik elvakultan ragaszkodtak a mózesi törvényhez kötődő emberi hagyományokhoz – elkezdték üldözni Jézust, és nem hagytak fel vele.

egyenlővé téve magát Istennel: Jézus helyénvalóan úgy utalt Istenre, mint az Atyjára, de sosem állította, hogy egyenlő Istennel (Jn 5:17). Ehelyett a zsidók vádolták meg Jézust azzal, hogy egyenlővé teszi magát Istennel, mivel azt állítja, hogy Isten az Atyja. Ahogyan a zsidóknak abban sem volt igazuk, hogy Jézus megszegte a sabbatot, úgy ez a vádjuk sem állta meg a helyét. Jézusnak a 19-től 24-ig terjedő versekben feljegyzett szavai egyértelműen ezt mutatják, hiszen azt mondta, hogy semmit sem tehet a maga kezdeményezéséből. Vitathatatlan tehát, hogy Jézus nem állította, hogy egyenlő lenne Istennel (Jn 14:28).

a maga kezdeményezéséből: Szó szerint: „magától”, vagyis önállóan. Isten legfőbb képviselőjeként Jézus mindig odafigyel Jehova szavára, és azt mondja, amire Jehova utasítja.

az Atya szereti a Fiút: Jézus itt azt a meghitt egységet és barátságot írja le, mely közte és az Atyja között van a teremtés kezdetétől fogva (Pl 8:30). Amikor János feljegyezte Jézusnak ezt a kijelentését, a görög phi·leʹó („szeret”) ige egyik formáját használta. Ez az ige gyakran egy nagyon szoros kötelékre utal, amely például igaz barátokat fűz össze. Ilyen kapcsolat volt Jézus és Lázár között is (Jn 11:3, 36). A szülők és a gyerekek közti kapcsolatra is használják (Mt 10:37). Ugyanezzel az igével fejezik ki azt az erőteljes, mélyről fakadó ragaszkodást, amelyet Jehova érez a Fia követői iránt, akárcsak azt a mélyről fakadó érzést, amelyet a tanítványok éreztek Isten Fia iránt (Jn 16:27).

ítélet: A görög kriʹszisz szónak, mely itt „ítélet”-nek van fordítva, többféle jelentésárnyalata lehet. Ez mindig a szövegkörnyezettől függ. Utalhat például valaki viselkedésének a megfigyelésére vagy magára az ítélkezésre (Jn 5:22, 27, 29 és a hozzá tartozó magyarázó jegyzet), az igazságosságra (Mt 23:23; Lk 11:42), illetve egy bíróságra (Mt 5:21). Kedvező vagy kedvezőtlen ítéletet is jelenthet, de a Keresztény görög iratokban legtöbbször elmarasztaló ítéletre vonatkozik. Ebben a versben az „ítélet” párhuzamba van állítva a halállal, és ellentétes az élettel, valamint az örök élettel; tehát egy olyan ítéletre utal, mely az élet elvesztésével jár (2Pt 2:9; 3:7).

átment a halálból az életbe: Jézus nyilvánvalóan azokról beszélt, akik egykor halottak voltak Isten szemében, de Jézus szavainak a hallatán hittek benne, és felhagytak a bűnös életmódjukkal (Ef 2:1, 2, 4–6). Abban az értelemben mentek át „a halálból az életbe”, hogy el lett törölve a halálos ítéletük, és örök életben reménykedhettek az Istenbe vetett hitüknek köszönhetően. Ehhez hasonlóan Jézus kétségtelenül az Isten szemében halott emberekre utalt, amikor ezt mondta egy fiatal zsidó férfinak, aki haza akart menni, hogy eltemesse az apját: „Hagyd, hogy a halottak temessék el a halottaikat” (Lk 9:60; lásd a Lk 9:60-hoz és a Jn 5:25-höz tartozó magyarázó jegyzeteket).

a halottak: Jézus azt mondta, hogy most van itt az óra, vagyis annak az ideje, hogy a halottak hallják az ő hangját; tehát csakis élő emberekre utalhatott, akik bűnt örököltek Ádámtól, és emiatt halálra voltak ítélve (Ró 5:12). Isten szemszögéből az emberiségnek alapvetően nincs joga az élethez, mivel a bűnért járó „fizetség” a halál (Ró 6:23). Ám azok, akik hallják Jézus szavát, és figyelnek rá, jelképesen átmennek „a halálból az életbe”. (Lásd a Jn 5:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A „hall” és „figyel” kifejezések gyakran abban az értelemben szerepelnek a Bibliában, hogy „megfogad” vagy „engedelmeskedik”.

hatalma van életet adni: Szó szerint: „benne van az élet”. Vagy: „benne van az élet ajándéka”. Ez a kifejezés arra utal, hogy Jézus olyan hatalmat kapott az Atyjától, mint amilyen eredetileg csak Jehovának volt. Ez a hatalom kétségkívül magában foglalja, hogy lehetővé tudja tenni az embereknek, hogy elfogadhatóak legyenek Isten szemében, és így örök életet nyerjenek. Továbbá arra is hatalmat kapott, hogy életet adjon a halottaknak, vagyis feltámassza őket. Körülbelül egy évvel ez után a kijelentése után Jézus hasonló kifejezést használt a követőivel kapcsolatban, amikor arra utalt, hogy örök életet kaphatnak. (Hogy mit jelent ez a kifejezés Jézus követőivel kapcsolatban, lásd a Jn 6:53-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Emberfia: Lásd a Mt 8:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

emléksírokban: Itt a görög mné·meiʹon szó áll, mely az ’emlékszik’; ’emlékeztet’ jelentésű igéből származik, és a sírra utal. A kifejezés tehát azt a gondolatot közvetíti, hogy valaki megőrzi az elhunyt személy emlékét. Ebben a szövegkörnyezetben azt jelzi, hogy Isten emlékszik valakire, aki meghalt. Ez a jelentéstartalom segít még jobban megérteni azt a kifejezést, melyet Lukács akkor használt, amikor feljegyezte a Jézus mellett kivégzett bűnöző kérését: „Jézus, ne feledkezz meg (a mi·mnéʹszko·mai ige egy formája) rólam, amikor király leszel” (Lk 23:42).

feltámadnak: Lásd a Mt 22:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

feltámadnak, hogy éljenek: Ez azokra vonatkozik, „akik jó dolgokat tettek”, mielőtt meghaltak. Annyira biztos, hogy Isten fel fogja támasztani ezeket a hűséges embereket, hogy a Biblia azt írja róluk, hogy „mindnyájan élnek őneki”, és a nevük be van írva „az élet tekercsébe [vagy „könyvébe”]”, melyet Jehova a világ megalapításakor kezdett írni (Lk 20:38 és a hozzá tartozó magyarázó jegyzet; Jel 17:8; lásd még a Flp 4:3-at és a hozzá tartozó magyarázó jegyzetet). Nyilvánvalóan róluk beszél a Cs 24:15, amikor azt írja, hogy „lesz feltámadásuk. . . az igazságosaknak”. A Ró 6:7 szerint „aki meghalt, azt felmentették a bűne alól”. Amikor egy igazságos személy meghal, Jehova eltörli a bűneit, de arról nem feledkezik el, hogy mennyi jó dolgot tett (Héb 6:10). Természetesen ezeknek az igazságos feltámasztott embereknek is hűségesnek kell maradniuk ahhoz, hogy a nevük véglegessé váljon az élet tekercsében, vagy könyvében, és végül örök életet kapjanak (Jel 20:12; Jn 3:36).

feltámadnak, hogy megítéljék őket: „Akik gonosz dolgokat tettek”, mielőtt meghaltak, „feltámadnak, hogy megítéljék őket”. Annak a görög szónak, mely itt „megítél”-nek van fordítva (kriʹszisz), a szövegkörnyezettől függően többféle jelentése lehet. (Lásd a Jn 5:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Úgy tűnik, hogy ebben a versben a „megítél” szó inkább megfigyelésre vagy egyfajta próbaidőre utal, vagy ahogyan egy görög lexikon fogalmaz, „valaki viselkedésének az alapos megvizsgálására”. Azok, akik „feltámadnak, hogy megítéljék őket”, megegyeznek azokkal, akiket a Cs 24:15 „igazságtalanoknak” nevez. Ezek az igazságtalanok az alapján lesznek megítélve, hogy hogyan viselkednek Krisztusnak és a társuralkodóinak az uralma alatt, akik szintén hatalmat kapnak az ítélkezésre (Lk 22:30; Ró 6:7). Egyénenként fogják megítélni őket a tetteik szerint (Jel 20:12, 13). Ha hátat fordítanak a korábbi gonosz életüknek, akkor az ő nevük is be lesz írva az élet könyvébe, és örök életet kapnak (Jel 20:15; Jn 3:36).

a magam kezdeményezéséből: Szó szerint: „magamtól”, vagyis önállóan. Isten legfőbb képviselőjeként Jézus mindig odafigyel Jehova szavára, és azt mondja, amire Jehova utasítja.

Ahogy az Atya mondja: Az Atya, aki a legfőbb bíró.

Más: Kétségtelenül az Atyára utal (Jn 5:34, 37).

Az Írásokat: Ez a kifejezés gyakran az ihletett Héber iratok egészére utal. Azok a zsidók, akik gondosan kutatták az Írásokat, könnyen felismerhették, hogy Jézus a Messiás, ha összevetették Jézus életét és tanításait a Szentírásban található jövendölésekkel. Ám ezek a zsidók nem voltak hajlandók őszintén megvizsgálni azt a rengeteg szentírási bizonyítékot, hogy Jézus a megígért Messiás. Azt gondolták, hogy az Írások által örök életük lesz, de nem fogadták el, hogy az Írások szerint igazából Jézus által nyerhetnek életet (5Mó 18:15; Lk 11:52; Jn 7:47, 48).

azok: Vagyis a vers első felében említett Írások. Ezek olyan messiási próféciákat tartalmaztak, melyek rámutattak, hogy Jézus az, aki által a hallgatóinak örök életük lehet.

az egyedüli Isten: Néhány korai kéziratban nem szerepel az „Isten” szó, és úgy lehet fordítani ezt a kifejezést, hogy „az egyedüli”. De számos korai hiteles kézirat a főszövegben található megfogalmazást támasztja alá.