Jób 1:1–22
1 Élt Úc földjén egy Jób*+ nevű ember. Ez az ember feddhetetlen+, becsületes és istenfélő volt, és kerülte a rosszat.+
2 Hét fia és három lánya született.
3 Volt 7000 juha, 3000 tevéje, 1000 marhája* és 500 szamara*, valamint nagyon sok szolgája, úgyhogy mindenkinél nagyobb volt Keleten.
4 A fiainak az volt a szokásuk, hogy vendégségbe hívták egymást a házukba, amikor rájuk került a sor*. Meghívták a három lánytestvérüket is, hogy együtt egyenek és igyanak.
5 Miután mindegyikük vendégül látta a többieket, Jób mindig elhívta őket magához, hogy megszentelje őket. Korán reggel fölkelt, és égőáldozatokat mutatott be+ mindegyikükért, Jób ugyanis ezt mondta: „Talán vétkeztek a fiaim, és átkozták Istent a szívükben.” Ez volt Jób szokása.+
6 Aztán elérkezett az a nap, amikor az igaz Isten fiai*+ eljöttek, hogy megjelenjenek Jehova előtt.+ Sátán+ is eljött.+
7 Jehova ekkor ezt kérdezte Sátántól: „Honnan jössz?” Sátán így válaszolt Jehovának: „Keresztül-kasul bejártam a földet.”+
8 Jehova erre így szólt Sátánhoz: „Felfigyeltél* Jóbra, az én szolgámra? Nincs hozzá hasonló a földön. Feddhetetlen+ és becsületes ember, istenfélő, és kerüli a rosszat.”
9 Sátán így válaszolt Jehovának: „Vajon ok nélkül istenfélő Jób?+
10 Hiszen sövényt emeltél köréje,+ a háza köré és mindene köré, amije csak van, hogy megvédd! Keze munkáját megáldottad,+ és nagyon sok állata lett a földön.
11 De nyújtsd csak ki a kezed, és sújts le mindenére, és biztos, hogy szemtől szembe meg fog átkozni téged.”
12 Jehova erre így szólt Sátánhoz: „Mindene a kezedben van. Magára Jóbra azonban nem emelhetsz kezet!” Sátán ezután elment Jehova színe* elől.+
13 Aznap, amikor Jób fiai és lányai ettek és borozgattak a legidősebb fiútestvérük házában,+
14 jött egy ember Jóbhoz, és a következő hírt hozta: „A marhák éppen szántottak, és a szamarak ott legeltek mellettük,
15 amikor a sabeusok rajtuk ütöttek, és elvitték őket, a szolgákat pedig megölték karddal! Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”
16 Még beszélt, amikor jött egy másik ember, és így szólt: „Isten tüze* csapott le az égből, és tűzvész pusztított a juhok és a szolgák között, és megemésztette őket! Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”
17 Még beszélt, amikor jött egy másik ember, és ezt mondta: „A káldeusok+ három csapatot alkottak, megrohanták és elvitték a tevéket, a szolgákat pedig megölték karddal! Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”
18 Még beszélt, amikor megint jött valaki, és ezt mondta: „A fiaid és a lányaid épp ettek és borozgattak a legidősebb fiútestvérük házában,
19 amikor hirtelen nagy szél támadt a puszta felől, és lecsapott a ház négy sarkára, úgyhogy az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak! Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”
20 Jób ekkor fölkelt, megszaggatta a ruháját, leborotválta a haját, a földre borult,
21 és ezt mondta:
„Meztelenül jöttem ki anyám méhéből,és meztelenül térek vissza.+
Jehova adta,+ Jehova vette el.
Áldott legyen ezután is Jehova neve!”
22 Annak ellenére, hogy mi mindent élt át, Jób nem vétkezett, és semmi rosszal sem vádolta Istent*.
Lábjegyzetek
^ Jel. valószínűleg: ’gyűlölet célpontja’.
^ Szó szerint: „500 pár marhája”.
^ Szó szerint: „szamárkancája”.
^ Vagy: „a maguk napján”.
^ Egy héber idióma, mely az angyalokra utal.
^ Szó szerint: „odafordítottad a szívedet”.
^ Szó szerint: „arca”.
^ Esetleg: „villám”.
^ Vagy: „semmi rosszat sem tulajdonított Istennek”.