Jób 30:1–31
30 Most pedig nevetnek rajtam,+akik nálam fiatalabbak,akiknek az apjáta nyájamat őrző kutyák közé sem állítottam volna.
2 Ugyan mi hasznát vettem a kezük erejének?
Odalett erejük.
3 Kimerültek a nélkülözéstől és az éhségtől,a szikkadt földet rágják,mely lepusztult és elhagyatott.
4 Bokrok sós leveleit gyűjtögetik,a rekettyebokor gyökere az eledelük.
5 Kiűzik őket a közösségből,+kiabálnak rájuk, mint a tolvajra.
6 Szurdokok falain laknak,a föld és a sziklák üregeiben.
7 A bokrok közül kiáltanak,a csalánosban közel húzódnak egymáshoz.
8 Mivel ők ostoba és névtelen emberek fiai,kiűzték* őket az országból.
9 Most viszont még az énekeikben is engem csúfolnak,+gúny tárgyává* lettem.+
10 Megvetnek, és távolságtartóak velem,+gondolkodás nélkül az arcomba köpnek.+
11 Mivel Isten lefegyverezett* és megalázott,levetkőzték a gátlásaikat* velem szemben.
12 Jobbom felől támadnak, mint egy csőcselék.
Kénytelen vagyok menekülni.
Akadályokat gördítenek az utamba, hogy elpusztítsanak.
13 Tönkreteszik az ösvényeimet,és csak súlyosbítják a bajomat.+
Senki sem állítja meg őket.*
14 Mintha a fal széles résén keresztül jönnének,özönlenek a feldúlt helyre.
15 Úrrá lett rajtam a rémület,méltóságom elszállt, akár a szél,és megmentésem semmivé vált, akár a felhő.
16 Kevés van már hátra az életemből*.+
Nyomorúságos+ napok markában vagyok.
17 Éjjel fájdalom hasít a csontjaimba*,+nem szűnnek kínzó fájdalmaim.+
18 A nagy erő miatt ruhám* eltorzul,*megfojt, mint egy szoros gallér.
19 Isten letaszított a sárba,nem vagyok több, mint por és hamu.
20 Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz nekem,+felállok, de te csak nézel rám.
21 Ellenem fordulsz kegyetlenül,+teljes erőddel rám támadsz.
22 Felkapsz a szél hátára, és elviszel,majd dobálsz a viharban*.
23 Mert tudom, hogy elviszel a halálba,a házba, ahol majd találkozik minden élő.
24 De senki sem csapna le egy megtört emberre*,+miközben segítségért kiált a nyomorúsága miatt.
25 Hát nem sírtam azokért, akik nehéz időszakokat éltek át*?
Hát nem szomorkodtam* a szegények miatt?+
26 Jót reméltem, mégis rossz jött.
Fényt vártam, de sötétség érkezett.
27 Háborgott a bensőm, és nem nyugodott.
Nyomorúságos napokat éltem át.
28 Szomorúan járok,+ nincs napfény.
Felállok a gyülekezetben, és segítségért kiáltok.
29 Testvére lettem a sakáloknak,társa a struccoknak*.+
30 Bőröm elfeketedett és lefoszlott,+csontjaim égnek a forróságtól*.
31 Hárfámból csak a gyász hangja jön,fuvolám* is csak síró hangot ad ki.
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „korbáccsal űzték ki”.
^ Szó szerint: „példabeszéddé”; „közmegvetéssé”.
^ Szó szerint: „meglazította íjam húrját”.
^ Vagy: „ledobták magukról a zablát”.
^ Esetleg: „Senki sem segít nekik.”
^ Vagy: „a lelkemből”.
^ Szó szerint: „csontjaim kilyukadnak”.
^ Valószínűleg a bőrére utal.
^ Esetleg: „a súlyos megpróbáltatásaim eltorzítanak”.
^ Esetleg: „szétmállasztasz a tomboló szélben”.
^ Szó szerint: „egy romhalmazra”.
^ Vagy: „szomorkodott a lelkem”.
^ Vagy: „akiknek nehéz napjuk van”.
^ Szó szerint: „a strucc lányainak”.
^ Esetleg: „láztól”.
^ Vagy: „sípom”.