Jelenések 10:1–11
10 És láttam egy másik erős angyalt leszállni az égből, felhőbe öltözve, szivárvány volt a fején, és az arca olyan volt, mint a nap,+ a lábai* pedig, mint a tűzoszlopok,
2 és egy szétnyitott kis tekercs volt a kezében. Jobb lábát a tengerre tette, a balt pedig a földre,
3 és hangosan kiáltott, éppúgy, mint amikor az oroszlán ordít.+ És amikor kiáltott, a hét mennydörgés+ szólt.
4 Amikor pedig a hét mennydörgés szólt, már éppen írtam volna, de hallottam, hogy egy hang így szól az égből:+ „Ne írd le, amiket a hét mennydörgés szólt, hanem tartsd titokban*!”
5 Az angyal, akit láttam a tengeren és a földön állni, az ég felé emelte a jobb kezét,
6 és megesküdött arra, aki örökkön örökké él,+ aki az eget meg a benne levőket, a földet meg a rajta levőket és a tengert meg a benne levőket teremtette:+ „Ő nem vár többé,
7 hanem azokban a napokban, amikor a hetedik angyal+ megfújni készül a trombitáját,+ beteljesül a szent titok+, amelyet Isten jó hírként bejelentett a rabszolgáinak, a prófétáknak.+”
8 Majd hangot hallottam az égből,+ amely ismét szólt hozzám, és ezt mondta: „Menj, vedd el a szétnyitott tekercset, amely a tengeren és a földön álló angyal kezében van!”+
9 Odamentem hát az angyalhoz, és mondtam neki, hogy adja ide nekem a kis tekercset. Ő pedig ezt mondta nekem: „Vedd el, és edd meg!+ Keserűvé teszi a gyomrodat, de a szádban édes lesz, mint a méz.”
10 Én pedig elvettem a kis tekercset az angyal kezéből, és megettem,+ és a számban édes volt, mint a méz,+ de amikor megettem, keserűvé tette a gyomromat.
11 Majd ezt mondták nekem: „Ismét népekről, nemzetekről, nyelvekről és sok királyról kell prófétálnod.”