olyan dolgok, melyek mások botlását okozzák: Vagy: „botláskövek”. A görög szkanʹda·lon szó alatt eredetileg feltehetően egy csapdát értettek, néhányak szerint pedig a csapdában lévő kis botot, amelyre a csalit rögzítették. Idővel tágabb értelemben bármilyen akadályra használták, amely valakinek a botlását vagy elesését okozhatta. Jelképesen egy olyan tettre vagy körülményre utal, amely miatt valaki helytelen útra tér, erkölcsileg megbotlik vagy elesik, illetve bűnbe esik. A Lk 17:2-ben használt ezzel rokon ige, a szkan·da·liʹzó, melyet szó szerint úgy lehetne fordítani, hogy „botlásba visz”, azt is jelentheti, hogy ’csapdává válik’, ’bűnbe visz’.

egy nap hétszer: Ez a kifejezés talán arra emlékeztette Pétert, hogy mit válaszolt neki Jézus egy korábbi alkalommal. Péter azt kérdezte Jézustól, hogy hányszor kell megbocsátania egy testvérének. Akkor Jézus így válaszolt: „még 77-szer is.” (Lásd a Mt 18:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus egyik kijelentését sem kell szó szerint érteni. A „hétszer” itt arra utal, hogy végtelen sokszor. (Vesd össze a Zs 119:164-ben található „napjában hétszer” kifejezéssel, amely arra utal, hogy ismételten, folyamatosan, állandóan.) Egy keresztény talán egyetlen nap alatt hétszer is vétkezik a testvére ellen, és ugyanennyi alkalommal meg is bánja azt. Minden egyes esetben, ha ez a keresztény figyelmeztetés hatására megbánja, amit tett, meg kell bocsátani neki a vétkét. Ilyenkor végtelen sokszor, vagyis korlátlan alkalommal kell megbocsátani (Lk 17:3).

akkora. . . mint egy mustármag: Vagy: „olyan kicsi. . . mint egy mustármag”. (Lásd a Lk 13:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

fekete eperfának: Vagy: „török szederfának”. Erről a fáról csak egyszer tesz említést a Biblia. Az itt használt görög szó alatt általában az eperfát értik, és a fekete eperfa (Morus nigra) tényleg sok helyen előfordul Izraelben. Ez egy masszív fa, amely eléri a kb. 6 m-es magasságot is. Nagy, szív alakú levelei vannak, és sötétlila vagy fekete gyümölcse, amely emlékeztet a szederre. Ez a fa arról ismert, hogy kiterjedt gyökérhálózata van, ezért nagy munkát igényel gyökerestől kitépni.

vegyél fel kötényt: A pe·ri·zónʹnü·mai görög szónak – amely úgy lett visszaadva, hogy „vegyél fel kötényt” – a szó szerinti jelentése: ’körülövezi magát’. Ez arra utal, hogy valaki magára köt egy kötényt, vagy pedig összefogja a ruháját, gyakran egy övvel, hogy készen álljon a szolgálatra. Ebben a szövegkörnyezetben a görög szót úgy is le lehet fordítani, hogy „öltözz fel, és állj készen arra, hogy szolgálj”. Ez a görög szó megtalálható a Lk 12:35, 37-ben és az Ef 6:14-ben is. (Lásd a Lk 12:35, 37-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Semmirekellő: Szó szerint: „haszontalan”; „értéktelen”. Jézus szemléltetésének nem az a célja, hogy a rabszolgák, vagyis a tanítványai haszontalannak vagy értéktelennek tartsák magukat. A szövegkörnyezet alapján a „semmirekellő” szó arra utal, hogy a rabszolgák szerényen gondolkodnak magukról, és nem vágynak különösebb elismerésre vagy dicséretre. Néhány tudós szerint ez a szó túlzó módon fejezi ki a következőket: „Csupán rabszolgák vagyunk, akik nem érdemelnek különleges figyelmet.”

Jeruzsálembe menet pedig Szamária és Galilea határvidékén keresztül vitt az útja: Ennek az utazásnak a végállomása Jeruzsálem volt, de Jézus előbb északra utazott Efraim városából, Szamárián és Galileán (valószínűleg a déli részén) keresztül Pereába. Útközben, amikor bement egy faluba Szamária vagy Galilea területén, találkozott 10 leprás férfival (Lk 17:12). Ekkor látogatott el utoljára Galileába a halála előtt (Jn 11:54; lásd az A7-es függ.-et).

10 leprás férfi: A bibliai időkben a leprás emberek nyilvánvalóan összegyűltek vagy csoportokban éltek, hogy így segíthessenek egymásnak (2Ki 7:3–5). Isten törvénye előírta, hogy a többi embertől távol éljenek. Az is a kötelességük volt, hogy figyelmeztessenek másokat, ha a közelükbe mentek, és ezt kellett kiáltaniuk: „Tisztátalan, tisztátalan!” (3Mó 13:45, 46). A törvényi előírásoknak megfelelően a leprások egy kicsit távolabb álltak Jézustól. (Lásd a Mt 8:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Lepra” címszót.)

mutassátok meg magatokat a papoknak: Mivel Jézus Krisztus a földön létekor a törvény hatálya alatt volt, elismerte az ároni papságot, és arra utasította azokat, akiket meggyógyított a leprából, hogy menjenek el a paphoz (Mt 8:4; Mr 1:44). A mózesi törvény szerint egy papnak kellett megvizsgálnia, hogy egy leprás meggyógyult-e. A leprából kigyógyult embernek ehhez el kellett utaznia a templomhoz, és áldozatot, vagyis ajándékot kellett felajánlania: két élő, tiszta madarat, cédrusfát, skarlátvörös fonalat és izsópot (3Mó 14:2–32).

megtisztultak: Egyedül Lukács jegyzi fel, hogy Jézus meggyógyította a 10 leprás férfit.

szembetűnő módon: Az itt használt görög kifejezés csak egyszer fordul elő a Keresztény görög iratokban, és egy olyan igéből származik, melynek jelentése: ’alaposan szemügyre vesz’; ’megfigyel’. Egyes tudósok szerint az orvosi leírásokban akkor használták ezt a kifejezést, amikor egy betegség tüneteinek a megfigyeléséről írtak. Úgy tűnik, ez a szó itt azt a gondolatot közvetíti, hogy Isten királysága nem úgy fog eljönni, hogy az mindenkinek nyilvánvaló lesz.

közöttetek: Az eredeti görög szöveg többes számban fogalmaz, és nyilvánvalóan a farizeusokra utal, akikhez Jézus beszélt (Lk 17:20; vesd össze: Mt 23:13). Jézust Isten kente fel királynak, és őt képviselte, ezért mondhatta azt Jézus, hogy a királyság a farizeusok között van. És nemcsak hogy közöttük volt Jézus, de arra is fel volt hatalmazva, hogy olyan tetteket hajtson végre, melyek bizonyították a hatalmát mint az Isten által kinevezett király, valamint arra is, hogy felkészítse a jelölteket a tisztségükre, melyet az eljövendő királyságában töltenek majd be (Lk 22:29, 30).

ahogy a villámlás megvilágítja: Jézus jelenléte azért fog hasonlítani a villámláshoz, mert minden alapos megfigyelőnek egyértelműen látható lesz, hogy királyként uralkodik.

ugyanúgy lesz az Emberfia is az ő napjaiban: Esetleg: „ugyanúgy lesz az Emberfia is”. Néhány ókori kéziratban a rövidebb megfogalmazás szerepel, míg más ókori kéziratokban – akárcsak sok bibliafordításban – ez a megfogalmazás áll a főszövegben.

Noé napjaiban: A Bibliában a „napjai” szó időnként egy bizonyos személy életidejére vonatkozik (Ézs 1:1; Jr 1:2, 3; Lk 17:28). Itt Noé napjai az Emberfiának napjaival vannak összehasonlítva. Egy hasonló kijelentésben, mely a Mt 24:37-ben van feljegyezve, „az Emberfiának a jelenléte” kifejezés szerepel. Jézus nem korlátozza arra a napra az összehasonlítást, amikor Noé napjainak tetőpontjaként eljött az özönvíz, de rámutat, hogy az ő „napjai” vagy „jelenléte” idején is lesz egy ilyen tetőpont. Mivel „Noé napjai” igazából egy többéves időszakot foglaltak magukban, megalapozott az a nézet, hogy az Emberfia megjövendölt „napjai” (vagy „jelenléte”) esetében is többéves időszakról van szó, melynek tetőpontjaként elpusztulnak azok, akik nem akarnak megmenekülni. (Lásd a Mt 24:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

bárkába: Lásd a Mt 24:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

özönvíz: Vagy: „vízözön”; „kataklizma”. A görög ka·ta·klü·szmoszʹ szó egy pusztító erejű, hatalmas árra utal. A Biblia Noé napjainak vízözönével kapcsolatban használja ezt a szót (1Mó 6:17, Septuaginta; Mt 24:38, 39; 2Pt 2:5).

háztetőn: A házak teteje lapos volt, és sokféle célra használták, például tárolásra (Jzs 2:6), pihenésre (2Sá 11:2), alvásra (1Sá 9:26) és imádathoz kötődő ünnepek megtartására (Ne 8:16–18). Ezért kellett korlátot készíteni rá (5Mó 22:8). Általában egy külső lépcsőn vagy létrán lehetett lejönni a tetőről, anélkül hogy be kellett volna menni a házba. Ez még jobban kiemeli, hogy Jézus figyelmeztetésével összhangban mennyire sürgősen kellett cselekedni.

életét: Vagy: „lelkét”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

elviszik: Az itt „elviszik”-nek fordított görög szó különböző szövegkörnyezetekben szerepel, gyakran pozitív értelemben. A Mt 1:20-ban például úgy lett fordítva, hogy „feleségül. . . venni” (szó szerint: „otthonodba vinni”); a Mt 17:1-ben úgy, hogy „maga mellé vette”; a Jn 14:3-ban pedig úgy, hogy „elviszlek titeket”. Ebben a szövegkörnyezetben nyilvánvalóan arra utal, hogy valakit elismer az Úr, és megmenekül (Lk 17:37). Hasonló lehet ahhoz, mint amikor Noét bevitték a bárkába az özönvíz napján, Lótot pedig kézen fogták, és kivezették Szodomából (Lk 17:26–29). Ezek fényében az otthagyják szó arra utal, hogy valakit úgy ítélnek meg, hogy méltó a pusztulásra.

Néhány ókori kéziratban itt ezek a szavak állnak: „Akkor két férfi lesz a szántóföldön: az egyiket elviszik, a másikat otthagyják.” Ám ezek a szavak nem szerepelnek a legkorábbi és legmegbízhatóbb kéziratokban, és minden bizonnyal nem tartoztak Lukács eredeti szövegéhez. A Mt 24:40-ben viszont szerepel egy hasonló megfogalmazás az ihletett szöveg részeként. Néhány tudós úgy véli, hogy másolók vették át ezt a részt Máté evangéliumából. (Lásd az A3-as függ.-et.)