császárnak: Lásd a Mt 22:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Te vagy a zsidók királya?: Mind a négy evangéliumi beszámoló feljegyzi Pilátus kérdését, pontosan ugyanazokkal a szavakkal (Mt 27:11; Mr 15:2; Lk 23:3; Jn 18:33). A Római Birodalom területén senki nem uralkodhatott királyként a császár jóváhagyása nélkül. Így amikor Pilátus kihallgatta Jézust, a kérdései egyértelműen Jézus királyi mivoltára irányultak.

Te mondod: Lásd a Mt 27:11-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Heródes: Vagyis Heródes Antipasz, Nagy Heródes fia. Antipasz Galileának és Pereának volt a területi uralkodója (tetrarchája). Csak Lukács jegyzi fel, hogy Jézust Heródes elé vitték (Lk 3:1; lásd a Szójegyzéket).

díszes ruhába: Meglehet, hogy mielőtt Heródes Antipasz – aki névleges zsidó volt, és Galileának és Pereának a területi uralkodója – visszaküldte Jézust Pilátushoz, a saját díszes, királyi (valószínűleg fehér) ruhái közül az egyikbe öltöztette Jézust, hogy a zsidók királyának gúnyolja. A „ruhá”-nak fordított görög szó (e·szthészʹ) alatt többnyire díszes köntöst vagy ruhát értettek. Volt, hogy az angyalok is ilyen ruhában jelentek meg (Lk 24:4; lásd még: Jk 2:2, 3). Ugyanezt a görög szót használja a Biblia I. Heródes Agrippa királyi ruhájára is (Cs 12:21). A „díszes”-nek fordított görög szó (lam·proszʹ) a ’fénylik’ jelentésű szóból származik. Ha ruhára vonatkozik, akkor egy jó minőségű, illetve időnként fényes vagy fehér ruhára utal. Ez nyilvánvalóan nem az a skarlátpiros köpeny vagy bíborszínű ruha, melybe később Pilátus katonái öltöztették Jézust a kormányzói palotában (Mt 27:27, 28, 31; Jn 19:1, 2, 5; lásd a Mt 27:28-hoz és a Mr 15:17-hez tartozó magyarázó jegyzeteket). Heródesnek, Pilátusnak és a római katonáknak minden bizonnyal ugyanaz volt a céljuk, amikor Jézusra adták ezt a két ruhát: a zsidók királyának gúnyolni őt (Jn 19:3).

Néhány kéziratban itt ez áll: „Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy embert.” Ám számos korai megbízható kéziratban nem szerepelnek ezek a szavak, és nyilvánvalóan nem képezték részét Lukács evangéliuma eredeti szövegének. Egyes kéziratokban a 19. vers után találhatóak ezek a szavak. Kissé eltérő megfogalmazással ugyan, de hasonló gondolat jelenik meg a Mt 27:15-ben és a Mr 15:6-ban, ahol nincsenek kétségek a szöveg hitelességét illetően. Úgy vélik, hogy másolók toldották be ezeket a szavakat magyarázatként Lukács evangéliumába Máté és Márk evangéliumának párhuzamos beszámolói alapján.

engedd szabadon Barabást: A Lk 23:16–25-ben leírt eseményekről mind a négy evangélium beszámol (Mt 27:15–23; Mr 15:6–15; Jn 18:39, 40). Máté, Márk és János viszont hozzáteszi, hogy a kormányzónak szokása volt szabadon engedni egy rabot ezen az ünnepen. (Lásd a Mt 27:15-höz; Mr 15:6-hoz és a Jn 18:39-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

cirénei: Egy város Észak-Afrika partja mentén, Kréta szigetétől dél-délnyugatra. (Lásd a B13-as függ.-et.) Lehetséges, hogy Simon Cirénében született, de később Izraelben telepedett le.

kínoszlopot: Lásd a Szójegyzékben a „Kínoszlop” és az „Oszlopra feszítés” címszavakat; lásd még a Lk 9:23; 14:27-et, ahol jelképes értelemben szerepel ez a kifejezés.

amikor nedvdús a fa. . . ha elszárad: Jézus nyilvánvalóan a zsidó nemzetre utalt. Ez a nemzet egy haldokló fára hasonlított, melyben maradt még némi nedvesség, hiszen ott volt közöttük Jézus, és sok olyan zsidó is, aki hitt benne. De Jézust nem sokkal ezután kivégezték, és a hűséges zsidókat felkenték szent szellemmel, így ők a szellemi Izrael részei lettek (Ró 2:28, 29; Ga 6:16). Izrael szó szerinti nemzete ekkor már jelképesen halott volt, olyan, mint egy kiszáradt fa (Mt 21:43).

bűnözőket: Az itt használt görög szó (ka·kurʹgosz) azt jelenti szó szerint, hogy ’aki rosszat vagy gonoszat tesz’. A Mt 27:38, 44-ben és a Mr 15:27-ben található párhuzamos beszámolók „rablók”-nak nevezik ezeket az embereket egy olyan görög szó (léi·sztészʹ) fordításaként, mely erőszakos rablásra is utalhat, de időnként banditákra és forradalmárokra is vonatkozhat. Ugyanezt a kifejezést használják Barabással kapcsolatban (Jn 18:40), aki a Lk 23:19 szerint „lázadásért és gyilkosságért” volt börtönben.

Koponyának: A görög Kra·niʹon szó a héber Golgota szó fordítása. (Lásd a Mt 27:33-hoz és a Jn 19:17-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.) Néhány magyar bibliafordításban itt a kálvária szó található, a Vulgatában szereplő latin calvaria szó (jelentése: ’koponya’) alapján.

bocsáss meg nekik: A szövegkörnyezetből nem derül ki, hogy kiknek az érdekében imádkozott Jézus, de minden bizonnyal arra a tömegre gondolt, amely a kivégzését követelte, és akik közül néhányan később megbánták ezt (Cs 2:36–38; 3:14, 15). Azok a katonák sem mérték fel a tettük súlyosságát, akik oszlopra feszítették Jézust, nem voltak tisztában azzal, hogy ki is ő valójában. Ugyanakkor azt biztosan nem kérte volna Jézus, hogy az Atyja bocsásson meg a magas rangú papoknak, akik felelősek voltak a haláláért. Pontosan tudták, hogy mit tesznek, amikor összeesküvést szőttek, hogy megöljék Jézust. Irigységből szolgáltatták ki (Mt 27:18; Mr 15:10; Jn 11:45–53). Az sem valószínű, hogy Jézus arra kérte volna az Atyját, hogy a mellette kivégzett bűnözőknek bocsásson meg, mivel egyiküknek sem volt köze a halálához.

. . .tesznek: Ennek a versnek az első fele bizonyos ókori kéziratokban nem található meg. De mivel más korai megbízható kéziratokban benne van, ezért az Új világ fordításban és sok más bibliafordításban is szerepel.

savanyú borral: Lásd a Mt 27:48-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

egy felirat is fölötte: Néhány kézirat a következő szavakkal egészíti ki ezt a részt: „görög, latin és héber betűkkel (írva)”. Ám ezek a szavak a korai hiteles kéziratokban nem szerepelnek, és úgy vélik, hogy másolók toldották be, hogy összhangban legyen a Jn 19:20-szal.

oszlopra akasztott: Itt nem a görög sztauroʹó („oszlopon kivégez”) ige áll, hanem a kre·manʹnü·mi („akaszt”). Jézus kivégzésével kapcsolatban ez az ige az e·piʹ xüʹlu („oszlopra” vagy „fára”) kifejezéssel együtt szerepel (Ga 3:13; lásd a Cs 5:30-hoz tartozó magyarázó jegyzetet). A Septuagintában ezt az igét gyakran valakinek az oszlopra vagy fára akasztására használják (1Mó 40:19; 5Mó 21:22; Esz 8:7).

Ígérem neked ma,: A Keresztény görög iratok legkorábbi rendelkezésre álló kézirataiban a görög szöveg kizárólag nagybetűkből áll. A mai modern nyelvekkel ellentétben nem voltak benne sem szóközök, sem írásjelek. Jóllehet egyik-másik írnok időnként tett néhány jelet a szövegbe írásjelként, de ez nem volt gyakori vagy következetes. Ezért a modern bibliafordítások írásjelezése a görög szöveg nyelvtanára és az adott vers szövegkörnyezetére épül. Ebben a versben a görög szöveg nyelvtana azt is lehetővé teszi, hogy a vessző (vagy kettőspont) a „ma” szó előtt álljon, és azt is, hogy mögötte. Az, hogy hova kerül a vessző Jézus kijelentésében, attól függ, hogy a fordítók hogyan értik Jézus szavait, illetve azt, hogy a Biblia mint egész mit tanít. A görög szöveg tudományos kiadásai, mint például melyet Westcott és Hort, Nestle és Aland, valamint a Bibliatársulatok Világszövetsége készített, a „má”-nak fordított görög szó elé teszik a vesszőt. Azonban Jézus korábbi kijelentéseivel és a Szentírás többi tanításával az van összhangban, ha a vessző a „ma” szó után áll. Például Jézus kijelentette, hogy meg fog halni, és a harmadik napig „a föld szívében”, vagyis a sírban lesz (Mt 12:40; Mr 10:34). Nem egyszer azt mondta a tanítványainak, hogy megölik, de a harmadik napon feltámad (Lk 9:22; 18:33). A Bibliából az is kiderül, hogy Jézus „elsőként [támadt fel] azok közül, akik meghaltak”, illetve hogy 40 nappal később felment az égbe (1Ko 15:20; Jn 20:17; Cs 1:1–3, 9; Kol 1:18). Jézus nem azon a napon támadt fel, amelyen meghalt, hanem a halála utáni harmadik napon, vagyis egyértelmű, hogy a bűnöző nem lehetett Jézussal a paradicsomban ugyanazon a napon, mint amikor Jézus ezt megígérte neki.

Ezzel az érveléssel összhangban Lukács evangéliumának egy i. sz. V. századi szír kiadása, az úgynevezett Cureton-féle szír fordítás így adja vissza ezt a részt: „Ámen, mondom néked ma, velem leszel az Éden kertjében” (The Curetonian Version of the Four Gospels. F. C. Burkitt, Cambridge, 1904, 1. köt.). Az is figyelemre méltó, hogy mind a korai, mind a későbbi görög írók és szövegmagyarázók megjegyezték, hogy vita tárgyát képezte, hogy hogyan adják vissza ezeket a szavakat. Például az i. sz. IV.–V. században élt Jeruzsálemi Hészükhiosz a következőket írta a Lk 23:43-mal kapcsolatban: „Néhányan igenis így értelmezik: »Bizony mondom neked ma«, aztán tesznek egy vesszőt, és így folytatják: »velem leszel a paradicsomban«” (Patrologia Graecában található görög szöveg, 93. köt. 1432–1433. h.). Theophülaktosz, aki az i. sz. XI.–XII. században élt, írt olyanokról, akik amellett érveltek, hogy „a »ma« szó után kell tenni írásjelet, hogy a szöveg így hangozzon: »Bizony mondom neked ma«; és a következőképpen folytatják: »velem leszel a paradicsomban«” (Patrologia Graeca, 123. köt. 1104. h.). G. M. Lamsa a Gospel Light—Comments on the Teachings of Jesus From Aramaic and Unchanged Eastern Customs című művében a 303–304. oldalon ezt írja a Lk 23:43-ban szereplő „ma” szó használatáról: „Ebben a szövegrészben a hangsúly a »ma« szón van, és így kell olvasni: »Bizony mondom neked ma, velem leszel a paradicsomban.« Aznap hangzott el az ígéret, és később kellett valóra váltani. Keleten jellemző ez a megfogalmazás, és arra utal, hogy azon a bizonyos napon tették az ígéretet, és biztosan meg fogják tartani.” Ezért a Lk 23:43-ban található görög kifejezés a sémi nyelv hangsúlyozását tükrözi. A Héber iratokban számtalan példa található arra, hogy a „ma” szó idiómaként szerepel ünnepélyes kifejezésekben, például ígéretekben és parancsokban (5Mó 4:26; 6:6; 7:11; 8:1, 19; 30:15; Za 9:12). A fent vázolt szempontok arra engednek következtetni, hogy Jézus a „ma” szóval nem azt akarta kiemelni, hogy a bűnöző mikor lesz a paradicsomban, hanem inkább azt, hogy mikor hangzott el az ígéret.

Jó néhány fordítás – például az angol Rotherhamnek vagy Lamsának (1933-as kiadás), illetve a német Reinhardtnak vagy W. Michaelisnek a fordítása – elismeri, hogy a hangsúly helyénvalóan azon van, hogy mikor hangzott el az ígéret, nem pedig azon, hogy mikor kell beteljesednie. Ezek a fordítások hasonlóan adják vissza ezt a részt, mint az Új világ fordítás.

a paradicsomban: A magyar „paradicsom” szó a görög pa·raʹdei·szosz szóból származik, és hasonló szavak találhatóak a héber (par·dészʹ szó a Ne 2:8; Pr 2:5; Én 4:13-ban) és a perzsa nyelvben (pairidaeza) is. Mindhárom szó alapvetően egy gyönyörű parkot vagy egy ligetszerű kertet jelent. A Septuaginta fordítói a görög pa·raʹdei·szosz szóval adták vissza a héber „kert”-nek fordított szót (gan) az 1Mó 2:8-ban, ahol az Éden kertjéről van szó. A Keresztény görög iratok néhány héber nyelvű fordítása (a C függ. úgy utal rájuk, hogy J^{17, 18, 22}) így adja vissza a Lk 23:43-at: „velem leszel az Éden kertjében.” Jézus itt nem azt ígérte a mellette lévő bűnözőnek, hogy a Jel 2:7-ben említett „Isten paradicsomában” lesz, hiszen ezt az ígéretet az kapta, „aki győz”, vagyis azok, akik Krisztus társuralkodói lesznek az égi királyságban (Lk 22:28–30). Ez a bűnöző nem győzte le a világot Jézus Krisztussal, és nem is született „víztől és szellemtől” (Jn 3:5; 16:33). Kétségkívül azok közé az igazságtalanok közé tartozik, akiket a királyság földi alattvalóiként feltámasztanak, amikor Krisztus 1000 évig uralkodik majd a paradicsomi föld felett (Cs 24:15; Jel 20:4, 6).

a hatodik óra körül: Vagyis déli 12 óra körül. (Lásd a Mt 20:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

sötétség: Ez a sötétség Isten egyik csodája volt. Nem idézhette elő napfogyatkozás, mivel az csakis újholdkor van, ez viszont a pászka idején történt, teliholdkor. Továbbá ez a sötétség három órán át tartott, sokkal hosszabb ideig, mint a lehető leghosszabb teljes napfogyatkozás, mely kevesebb, mint 8 perces. Lukács beszámolója még azt is hozzáfűzi, hogy „kihunyt a napfény” (Lk 23:45).

a kilencedik óráig: Vagyis kb. du. 3 óráig. (Lásd a Mt 20:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

szentély: Lásd a Mt 27:51-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

függönye: Lásd a Mt 27:51-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

rád bízom szellemem: Jézus itt a Zs 31:5-öt idézi, ahol Dávid azt kéri Istentől, hogy vigyázzon a szellemére, vagyis az életerejére. Így fejezte ki azt, hogy Isten kezébe helyezi az életét. Jézus a halálakor Jehovára bízta az életerejét, vagyis teljes mértékben Istenen múlt a jövőbeli élete. (Lásd a Szójegyzékben a „Szellem” címszót.)

meghalt: A görög ek·pneʹó igét (szó szerint: „kilehel”) itt úgy is vissza lehet adni, hogy „kilehelte utolsó leheletét”. (Lásd a Mt 27:50-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A Szentírásból egyértelműen kiderül, hogy amikor Jézus szelleme kiment, akkor ő nem ment fel az égbe, hanem egyszerűen meghalt. Jézus arról jövendölt, hogy nem támad fel a harmadik napig (Mt 16:21; Lk 9:22). Majd ahogy arra a Cs 1:3, 9 rámutat, 40 nappal később ment fel az égbe.

katonatiszt: Vagy: „százados”. Vagyis olyan valaki, aki kb. 100 katona fölött állt a római seregben. Máté és Márk párhuzamos beszámolója szerint ez a katonatiszt is elismerte, hogy Jézus „Isten Fia volt” (Mt 27:54; Mr 15:39).

József: Lásd a Mr 15:43-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

a tanács tagja: Vagy: „az egyik tanácsos”, azaz a Jeruzsálemben működő zsidó legfelsőbb bíróság, a szanhedrin egyik tagja. (Lásd a Mt 26:59-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Szanhedrin” címszót.)

Arimateából: Lásd a Mt 27:57-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

sírba: Lásd a Mt 27:60-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

előkészület napja: Lásd a Mt 27:62-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

sírt: Vagy: „emléksírt”. (Lásd a Szójegyzékben az „Emléksír” címszót.)