Márk 15:1–47
Lábjegyzetek
Jegyzetek
szanhedrin: Lásd a Mt 26:59-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
Pilátusnak: Júdea római kormányzója (prefektusa) volt, és Tibériusz császár nevezte ki i. sz. 26-ban. Nagyjából 10 évig uralkodott. Pilátusról világi írók is említést tesznek, így például a római történetíró, Tacitus, aki leírta, hogy Pilátus rendelte el Krisztus kivégzését Tibériusz uralkodásának az idején. Az izraeli Caesareában egy ókori római színház ásatásai során találtak egy latin feliratot, melyen ez állt: „Poncius Pilátus, Júdea prefektusa”. (Hogy milyen területek tartoztak Poncius Pilátus fennhatósága alá, lásd a B10-es függ.-et.)
Te vagy a zsidók királya?: Lásd a Mt 27:11-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
Te mondod: Lásd a Mt 27:11-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
szabadon szokott engedni egy rabot: Erről mind a négy evangélium beszámol (Mt 27:15–23; Lk 23:16–25; Jn 18:39, 40). A Héber iratokban nem található erre a szokásra utalás vagy példa. De úgy tűnik, Jézus idejére már kialakult ez a zsidó hagyomány. A rómaiaknak nem volt furcsa ez az eljárás, mivel a bizonyítékok szerint náluk megszokott volt, hogy szabadon engedjenek rabokat azért, hogy a tömeg kedvében járjanak.
újra: Ahogy arra a Lk 23:18–23 rámutat, a tömeg legalább háromszor kiáltott fel, azt követelve Pilátustól, hogy végezze ki Jézust. Márk beszámolója arra utal, hogy Pilátus háromszor tett fel kérdéseket a tömegnek Jézussal kapcsolatban (Mr 15:9, 12, 14).
megostoroztatta: Lásd a Mt 27:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
a kormányzói palotába: Lásd a Mt 27:27-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
bíborszínű ruhába öltöztették: Ezt azért tették, hogy gúnyt űzzenek Jézusból, és nevetségessé tegyék a királyi hatalmát. Máté beszámolója szerint (27:28) a katonák „skarlátpiros köpenyt” borítottak Jézusra, egy olyan ruhát, melyet királyok, főtisztviselők és katonatisztek viseltek. Márk és János (19:2) viszont arról ír, hogy a ruha bíborszínű volt, de az ókorban bíborszínűnek neveztek bármit, ami a piros és a kék színek keveréke volt. Továbbá hogy valaki pontosan milyen színt látott, azon múlt, hogy milyen szögből látta az adott tárgyat, hogyan verődött vissza a fény, és milyen volt a háttér. Az, hogy az evangéliumírók különböző színt említenek, azt mutatja, hogy nem egyszerűen lemásolták egymás beszámolóját.
töviskoronát: Jézus a bíborszínű köpenyen kívül (melyet korábban említ a vers) még más dolgokat is kapott, melyek a királyi hatalom jelképeinek gyenge utánzatai voltak: töviskoronát, illetve a Mt 27:29 szerint „nádszálat” jogarként.
Légy üdvözölve: Lásd a Mt 27:29-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
leköpték: Az, hogy ilyen megvetően bántak Jézussal, beteljesítette Jézus saját szavait a Mr 10:34-ben, valamint az Ézs 50:6-ban található próféciát a Messiásra vonatkozóan. (Lásd a Mr 10:34-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
meghajoltak előtte: Vagy: „hódoltak neki”; „tisztelettel adóztak neki”. Itt a pro·szkü·neʹó görög ige azokra a katonákra utal, akik gúnyosan meghajoltak Jézus előtt, a zsidók királyának nevezve őt (Mr 15:18; lásd a Mt 2:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet).
oszlopra feszítsék: Vagy: „oszlophoz rögzítsék”. (Lásd a Mt 20:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Kínoszlop”; „Oszlopra feszítés” címszavakat.)
cirénei: Lásd a Mt 27:32-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
Alexander és Rúfusz apját: Csak Márk jegyzi meg ezt a részletet a cirénei Simonról.
arra kényszerítettek: Arra utal, hogy a római hatóságoknak joguk volt munkára kötelezni az állampolgáraikat. Például bármire kényszeríthették az embereket és az állatokat, amiről úgy gondolták, hogy a hivatalos ügyek lebonyolításához szükséges. (Lásd a Mt 5:41-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
kínoszlopot: Lásd a Mt 27:32-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
Golgota: Lásd a Mt 27:33-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
koponyahelyet: A görög Kra·niʹu Toʹposz kifejezés a héber Golgota szó fordítása. (Lásd a Jn 19:17-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.) Néhány magyar bibliafordításban a kálvária szó található a Lk 23:33-ban, a Vulgatában szereplő latin calvaria szó (jelentése: ’koponya’) alapján.
mirhás bort: A Mt 27:34-ben található párhuzamos beszámoló „epével kevert bort” említ. Az ital kétségkívül mirhát és keserű epét is tartalmazott. Ezzel a keverékkel kétségkívül a fájdalmat akarták enyhíteni. (Lásd az ő nem fogadta el kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben és a Mt 27:34-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
ő nem fogadta el: Jézus nyilvánvalóan teljesen a tudatánál akart lenni ennél a hitpróbájánál.
szétosztották a felsőruháit: Lásd a Mt 27:35-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
sorsot vetve: Lásd a Szójegyzékben a „Sorsvetés” címszót.
A harmadik óra: Vagyis kb. de. 9 óra. Néhányan egy látszólagos ellentmondásra hívják fel a figyelmet e között a beszámoló és a Jn 19:14–16-ban található beszámoló között, ahol az olvasható, hogy Pilátus „a 6. óra körül” adta át Jézust a zsidóknak, hogy végezzék ki. Habár az Írások teljes egészében nem világítanak rá a különbség okára, a következő pontokat érdemes megvizsgálni: Az evangéliumi beszámolók alapvetően összhangban vannak azt illetően, hogy mikor történtek az események Jézus földi életének utolsó napján. Mind a négy beszámoló arra utal, hogy a papok és a vének kora reggel találkoztak, majd pedig a római kormányzóhoz, Poncius Pilátushoz vitették Jézust (Mt 27:1, 2; Mr 15:1; Lk 22:66–23:1; Jn 18:28). Máté, Márk és Lukács arról írnak, hogy amikor Jézus már az oszlopon volt, akkor sötétség borult az egész vidékre „a hatodik órától fogva a kilencedik óráig” (Mt 27:45, 46; Mr 15:33, 34; Lk 23:44). Egy tényező, amely hatással lehetett arra, hogy hogyan adták meg Jézus kivégzésének az idejét, az, hogy a korbácsolást, vagyis ostorozást sokan a kivégzési folyamat részének tekintették. A korbácsolás időnként annyira kegyetlen volt, hogy az áldozat belehalt. Jézus esetében olyan súlyos volt, hogy egy idő után már nem bírta, és meg kellett kérni egy másik embert, hogy vigye a kínoszlopát (Lk 23:26; Jn 19:17). Ha a korbácsolást a kivégzési folyamat kezdetének tekintették, akkor bizonyos időnek el kellett telnie addig, amíg Jézust ténylegesen az oszlopra feszítették. Ezt támasztja alá az is, hogy a Mt 27:26 és a Mr 15:15 együtt említi a korbácsolást (ostorozást) és az oszlopra feszítést. Vagyis különböző emberek talán különböző időpontra tették a kivégzést, annak függvényében, hogy szerintük mikor kezdődött el a folyamat. Ez megmagyarázná, hogy Pilátus miért lepődött meg, amikor megtudta, hogy Jézus az oszlopra feszítése után nem sokkal már meg is halt (Mr 15:44). Továbbá a bibliaírók sokszor követték azt a gyakorlatot, hogy egy napot négy háromórás időszakra osztottak fel, ahogy azt az éjszakákkal is tették. Ha így osztották fel a nappalokat, akkor ez magyarázatot ad arra, hogy miért van gyakran utalás a 3., 6., 9. órára a napfelkeltétől, kb. reggel 6 órától kezdődően (Mt 20:1–5; Jn 4:6; Cs 2:15; 3:1; 10:3, 9, 30). Emellett a legtöbb embernek nem volt precíz időjelző eszköze, ezért sokszor a „körül” szó szerepel egy adott nap időpontja mellett, ahogy arra a Jn 19:14-ben is találunk egy példát (Mt 27:46; Lk 23:44; Jn 4:6; Cs 10:3, 9). Összegzésképpen: Márk talán együtt utalt a korbácsolásra és az oszlopra feszítésre, míg János csak az oszlopra feszítésre gondolt. Talán mindkét író a legközelebbi háromórás egységre hivatkozott, János pedig még hozzátette a „körül” szót is. Ezek a tényezők járulhattak hozzá a beszámolókban említett időpontok közötti eltéréshez. Végül pedig az, hogy János, aki évtizedekkel később írta az evangéliumát, egy olyan időpontra utal, mely eltér Márk feljegyzésétől, arra mutat rá, hogy János nem egyszerűen csak lemásolta Márk beszámolóját.
rablót: Lásd a Mt 27:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
Néhány későbbi kéziratban itt ez áll: „És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: »És a törvénytelenek közé számították.«” Ez az Ézs 53:12 egy részének az idézete. Azonban ezek a szavak a legkorábbi és legmegbízhatóbb kéziratokban nem szerepelnek, és nyilvánvalóan nem alkotják részét Márk eredeti szövegének sem. Egy hasonló kijelentés a Lk 22:37-ben része az ihletett szövegnek. Néhányan úgy vélik, hogy egy másoló szúrta be Márk beszámolójába a Lukácsnál levő szavakat. (Lásd az A3-as függ.-et.)
fejüket csóválva: Lásd a Mt 27:39-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
kínoszlopról: Lásd a Mt 27:32-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
kínoszlopról: Lásd a Mt 27:32-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
a hatodik óra: Vagyis kb. déli 12 óra. (Lásd a Mt 20:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)
sötétség: Lukács párhuzamos beszámolója azt is hozzáteszi, hogy „kihunyt a napfény” (Lk 23:44, 45). Ez a sötétség Isten egyik csodája volt. Nem idézhette elő napfogyatkozás, mivel az csakis újholdkor van, ez viszont a pászka idején történt, teliholdkor. Továbbá ez a sötétség három órán át tartott, sokkal hosszabb ideig, mint a lehető leghosszabb teljes napfogyatkozás, mely kevesebb, mint 8 perces.
a kilencedik óráig: Vagyis kb. du. 3 óráig. (Lásd a Mt 20:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)
Éli, Éli, lama szabaktáni?: Lásd a Mt 27:46-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
Istenem, Istenem: Lásd a Mt 27:46-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
Illést: Héber eredetű név, melynek jelentése: ’Istenem Jehova’.
savanyú borral: Lásd a Mt 27:48-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
nádszálra: Lásd a Mt 27:48-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
meghalt: Vagy: „kilehelte utolsó leheletét”. (Lásd a Mt 27:50-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
szentély: Lásd a Mt 27:51-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
függönye: Lásd a Mt 27:51-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
katonatiszt: Vagy: „százados”, vagyis olyan valaki, aki kb. 100 katona fölött állt a római seregben. Ez a tiszt talán ott volt Jézus tárgyalásán Pilátus előtt, és hallotta, amikor a zsidók azt mondták, hogy Jézus azt állítja, hogy Isten Fia (Mr 15:16; Jn 19:7). Márk itt a görög ken·tü·riʹón szót használja. Ez egy latin jövevényszó, és a Mr 15:44, 45-ben is szerepel. (Lásd a „Márk evangéliumának áttekintése” című részt, valamint a Mr 6:27-hez és a Jn 19:20-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)
Mária Magdaléna: Lásd a Mt 27:56-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
Kisebb Jakab: Jézus egyik apostola, Alfeus fia (Mt 10:2, 3; Mr 3:18; Lk 6:15; Cs 1:13). A „Kisebb” név arra utalhat, hogy ez a Jakab alacsonyabb vagy fiatalabb volt, mint a másik Jakab apostol, Zebedeus fia.
Józsé: Héber eredetű név, a Jósifia rövidített formája, jelentése: ’tegyen hozzá (gyarapítsa) Jah’; ’Jah hozzátett (gyarapította)’. Bár néhány kéziratban itt az áll, hogy „József”, az ókori kéziratok többségében a Józsé név szerepel. (Vesd össze a párhuzamos beszámolóval, a Mt 27:56-tal.)
Salómé: Valószínűleg a ’béke’ jelentésű héber szóból származik. Salómé Jézus egyik tanítványa volt. Ha összevetjük a Mt 27:56-ot a Mr 3:17-tel és 15:40-nel, akkor azt tudhatjuk meg, hogy Salómé Jakab és János apostol anyja volt; Máté azt írja, hogy „Zebedeus fiainak az anyja” volt; Márk pedig Salóménak nevezi. Ha pedig a Jn 19:25-tel vetjük össze, akkor abból kiderül, hogy Salómé valószínűleg a testvére volt Jézus anyjának, Máriának. Ha ez így volt, akkor Jakab és János Jézus első unokatestvérei voltak. Továbbá a Mt 27:55, 56; Mr 15:41 és a Lk 8:3 arra enged következtetni, hogy Salómé is azok között az asszonyok között volt, akik elkísérték Jézust, és a javaikat felhasználva szolgáltak neki.
előkészületi nap: Márk nyilvánvalóan elsősorban a nem zsidó olvasóit tartotta észben, amikor megírta az evangéliumát, ezért megmagyarázza, hogy ez a kifejezés a sabbat előtti nap. Ez a magyarázat nem található meg a többi evangéliumban (Mt 27:62; Lk 23:54; Jn 19:31). A zsidók ezen a napon tettek előkészületeket a sabbatra. Ilyenkor előkészítették a sabbatra szánt ételeket, és befejeztek minden olyan sürgős munkát, amely nem várhatott a sabbat utáni napig. Ebben az esetben az előkészületi nap niszán 14-ére esett. (Lásd a Szójegyzéket.)
Arimateából: Lásd a Mt 27:57-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
József: Az evangéliumírók egyénisége jól látható abból, hogy milyen részleteket osztottak meg Józsefről. Máté, az adószedő, feljegyzi, hogy „gazdag ember” volt; Márk, aki a rómaiaknak írt, azt mondja, hogy „a tanács egyik tekintélyes tagja” volt, aki várta Isten királyságát; Lukács, az együttérző orvos, arról számol be, hogy József „jó és igazságos férfi volt”, aki nem támogatta a tanács tagjait abban, amit Jézus ellen kiterveltek; János az egyetlen, aki elmondja Józsefről, hogy Jézus tanítványa volt, de „titokban, mert félt a zsidóktól” (Mt 27:57–60; Mr 15:43–46; Lk 23:50–53; Jn 19:38–42).
a tanács egyik. . . tagja: Vagy: „az egyik tanácsos”, azaz a Jeruzsálemben működő zsidó legfelsőbb bíróság, a szanhedrin egyik tagja. (Lásd a Mt 26:59-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Szanhedrin” címszót.)
sírba: Lásd a Mt 27:60-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
egy követ: Nyilvánvalóan egy kerek kő, mivel a vers szerint a helyére hengerítették, illetve a Mr 16:4 is azt írja, hogy „elhengerítették”, amikor Jézus feltámadt. Elképzelhető, hogy egy tonnánál is több volt a súlya. Máté beszámolója „egy nagy követ” említ meg (Mt 27:60).
Multimédia
A Nagy Szanhedrinnek nevezett legfelsőbb bíróság 71 tagú volt, és Jeruzsálemben ülésezett. (Lásd a Szójegyzékben a „Szanhedrin” címszót.) A Misna szerint a szanhedrin tagjai félkörben ültek három sorban, és két írnok is jelen volt, akik feljegyezték a bíróság döntését. A képen látható építészeti jellegzetességek némelyike egy Jeruzsálemben feltárt épület alapján készült. Egyesek szerint ez az épület volt az I. századi tanácsterem. (Lásd a B12-es függ.-ben a „Jeruzsálem és környéke” térképet.)
1. Főpap
2. A szanhedrin tagjai
3. Vádlott
4. Írnokok
Ezen a fényképen egy emberi sarokcsontról készült másolat látható, átszúrva egy 11,5 cm hosszú vasszöggel. Az eredeti leletet 1968-ban tárták fel egy észak-jeruzsálemi ásatáson, és a római korból származik. Archeológiai bizonyítékul szolgál arra, hogy amikor valakit kivégeztek, valószínűleg szögekkel rögzítették egy faoszlopra. Talán Jézus Krisztus megfeszítésekor is ilyen szögeket használtak a római katonák. A leletre egy kőből vésett dobozban, vagyis osszáriumban találtak rá, amelybe az elhunyt kiszáradt csontjait helyezték, miután a húsa már elbomlott. Ez arra utal, hogy egy oszlopon kivégzett személyt is eltemethettek.
A zsidók általában egy barlangba vagy egy sziklába vájt üregbe temették a halottaikat. A sírok a szokásoknak megfelelően a városon kívül helyezkedtek el, kivételt képeztek ezalól a királyok sírjai. Figyelemre méltó, hogy milyen egyszerűek azok a zsidó sírok, melyeket megtaláltak. Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy a zsidók vallása nem engedte meg a halottak imádatát, és nem támogatta azt az elképzelést, miszerint az emberek a haláluk után öntudatuknál vannak, és tovább élnek egy szellembirodalomban.