beszennyezett, vagyis mosdatlan kézzel: Márk magyarázata ebben, illetve a 3. és 4. versben azoknak az olvasóknak szólt, akik nem ismerték a „beszennyezett kéz” fogalmát vagy a zsidók kézmosási szokásait. (Lásd a „Márk evangéliumának áttekintése” című részt.) Ez egy szertartásos kézmosás volt, melyet azért végeztek, hogy ragaszkodjanak a hagyományokhoz, nem pedig azért, hogy a higiéniára ügyeljenek. A későbbiekben a Babilóniai Talmud (Szóta 4b) egy kalap alá vette azokat, akik nem mosták meg a kezüket, azokkal, akiknek prostituálttal volt kapcsolatuk. Továbbá kijelentette, hogy az, aki félvállról veszi a kézmosást, „ki lesz irtva a földről”.

mossák a kezüket: A mózesi törvény előírta, hogy a papoknak meg kell mosniuk a kezüket és a lábukat, mielőtt szolgálatot végeznek az oltárnál vagy belépnek a találkozás sátrába (2Mó 30:18–21). Ám ahogy a Mr 7:2-höz tartozó magyarázó jegyzetből kiderül, Jézus napjaiban a farizeusok és más zsidók emberi hagyományokhoz ragaszkodtak, amikor szertartásosan megmosakodtak. A négy evangélium közül egyedül Márké említi meg azt, hogy a szertartásos kézmosás könyökig történt.

meg. . . mosakszanak: Sok ókori kéziratban itt a görög ba·ptiʹzó szó (’bemerít’; ’bemárt’) áll, mely a leggyakrabban a keresztények keresztelkedésével kapcsolatban használatos. A Lk 11:38-ban viszont a zsidó hagyományokban gyökerező szertartásos mosakodások számtalan formájára utal. Más ókori kéziratokban a görög rhan·tiʹzó szó szerepel itt, melynek a jelentése ’hint’; ’hintéssel megtisztít’ (Héb 9:13, 19, 21, 22). Függetlenül attól, hogy melyik kéziratot vesszük alapul, az alapjelentés ugyanaz: a hitbuzgó zsidók addig nem ettek, míg valamilyen szertartás keretében meg nem tisztultak. Jeruzsálemben talált régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy a zsidók akkoriban rituálisan megfürödtek, ami ebben a szövegkörnyezetben alátámaszthatja a ba·ptiʹzó ige használatát, és így lehetne visszaadni itt: „bemerítik magukat”.

bemerítése: Vagy: „vízbe merítése”. Itt a görög ba·pti·szmoszʹ szó olyan szertartásos tisztítási rituálékkal kapcsolatos, melyek követése Jézus idejében néhány vallásos zsidó körében volt szokás. Bemerítették vagy vízbe merítették az étkezéshez használt poharakat, kancsókat és rézedényeket.

képmutatók: Lásd a Mt 6:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

korbán: A görög kor·banʹ szó egy jövevényszó, melyet a héberből (qor·bánʹ) vettek át, és a jelentése: ’felajánlás’; ’áldozat’. Mózes 3. és 4. könyvében sokszor szerepel ez a héber szó, és egyaránt használatos a vérontással járó áldozatokra, és azokra, melyekhez nincs szükség vérontásra (3Mó 1:2, 3; 2:1; 4Mó 5:15; 6:14, 21). Az ezzel rokon kor·ba·naszʹ szó áll a Mt 27:6-ban, ahol „szent kincstár”-nak lett visszaadva. (Lásd a Mt 27:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Istennek odaszentelt ajándék: Az írástudók és a farizeusok azt tanították, hogy az a pénz, vagyontárgy vagy bármi más, amelyet egy személy ajándékként Istennek szentel, a templomé. Ezzel a hagyománnyal összhangban egy fiú megtarthatta az odaszentelt ajándékot, és felhasználhatta a saját céljaira, azt állítva, hogy a templom részére tartja fenn. Így kétségkívül sokan kibújtak az alól a felelősségük alól, hogy gondoskodjanak a szüleikről (Mr 7:12).

Néhány kéziratban itt az olvasható, hogy „akinek van füle a hallásra, hallja!”, de ez a fontosabb korai kéziratokban nem található meg. Ezért ezek a szavak kétségkívül nem alkotják részét Márk eredeti szövegének. Azonban hasonló kifejezés található az ihletett Írások részeként a Mr 4:9, 23-ban. Egyes tudósok úgy vélik, hogy egy másoló ösztönös megjegyzésként illesztette be ezeket a szavakat a 14. vers gondolata után a Mr 4:9, 23 szóhasználatát követve. (Lásd az A3-as függ.-et.)

Jézus ilyenformán minden ennivalót tisztának nyilvánított: A görög szöveget úgy is lehet érteni, mintha ezekkel a szavakkal Jézus gondolata folytatódna. Viszont általában úgy vélik, hogy inkább Márk meglátása azzal kapcsolatban, amit Jézus éppen elmondott. Nem azt jelenti, hogy Jézus szerint a zsidók most már megehettek bizonyos ételeket, melyeket a mózesi törvény tisztátalannak minősített. Ez a törvény egészen Jézus haláláig érvényben maradt. Márk megjegyzésének a megértéséhez figyelembe kell venni ezt a történelmi tényt (3Mó 11. fej.; Cs 10:9–16; Kol 2:13, 14). A hagyományokhoz szigorúan ragaszkodó vallási vezetők úgy érezték, hogy még a „tiszta” étel is tisztátalanná tehet egy embert, hacsak előtte eleget nem tesz a körülményes tisztulási rituáléknak, melyeket a törvény nem követelt meg. Ezért Márk gondolata nyilvánvalóan az, hogy Jézus szerint a mózesi törvény értelmében „tiszta” ételek nem teszik tisztátalanná azokat, akik esznek belőle, csak azért, mert nem mosták meg a kezüket az emberi hagyományok előírása szerint. Továbbá egyesek úgy vélik, hogy Márk arra is gondolhatott, hogy Jézus szavainak milyen jelentősége lesz a keresztények számára a jövőben. Mire Márk megírta az evangéliumát, Péter már látta azt a látomást, melyben Márk szavaihoz hasonlóan mondták el neki, hogy Isten megtisztította azokat az ételeket, melyeket a mózesi törvény egykor beszennyezettnek tartott (Cs 10:13–15). Bármelyik helyzetről legyen is szó, úgy tűnik, hogy ebben az ihletett részben Márk összefoglalja Jézus gondolatát, nem pedig magának Jézusnak a szavait olvashatjuk.

szexuális erkölcstelenség: Lásd a Mt 15:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

házasságtörés: Itt a „házasságtörés”-nek fordított görög szó (moi·kheiʹa) többes számban áll, és úgy is lehetne fordítani, hogy „házasságtörő tettek”. (Lásd a Szójegyzékben a „Házasságtörés” címszót.)

gátlástalan viselkedés: Vagy: „szégyentelen viselkedés”. A görög a·szelʹgei·a szó olyan viselkedésre utal, amikor valaki durván megszegi Isten törvényét, és a tette gátlástalanságra vagy arcátlanságra vall. (Lásd a Szójegyzéket.)

irigység: Szó szerint: „irigy szem”. Az „irigy”-nek fordított görög szó itt szó szerint azt jelenti, hogy ’rossz’; ’gonosz’. Az eredeti szövegben szereplő „szem” szó itt jelképesen egy személy céljaira, beállítottságára vagy érzéseire utal. (Lásd a Mt 6:23; 20:15-höz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

görög: Ez a nem izraelita nő valószínűleg görög származású volt, és nem csupán görögül beszélt vagy görög kultúrájú volt.

szíroföníciai: A „szíroföníciai” kifejezés a „szír” és „föníciai” szavak kombinációja, és valószínűleg azért használták, mert Fönícia a Szíria nevű római provinciához tartozott. (Lásd a Mt 15:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet, mely föníciainak vagy kánaánitának nevezi az asszonyt.)

gyermekek. . . kiskutyáknak: Mivel a mózesi törvény szerint a kutyák tisztátalan állatok voltak, a Szentírás gyakran elítélően használja ezt a szót (3Mó 11:27; Mt 7:6; Flp 3:2; Jel 22:15). Ám Máté (15:26) és Márk beszámolója szerint is Jézus ennek a szónak a kicsinyített alakját használta, amelynek jelentése ’kiskutya’ vagy ’házőrző kutya’. Így enyhítette az összehasonlítást. Ez talán azt mutatja, hogy egy kedves szóval utalt a nem zsidó otthonokban tartott házi kedvencekre. Azzal, hogy az izraelitákat gyermekekhez, a nem zsidókat pedig kiskutyákhoz hasonlította, nyilvánvalóan a fontossági sorrendet hangsúlyozta. Egy olyan háztartásban, ahol voltak gyerekek és kutyák is, a gyerekek kaptak először enni.

Dekapolisz: Lásd a Szójegyzéket és a B10-es függ.-et.

egy nehezen beszélő siketet: Egyedül Márk számol be arról, hogy Jézus meggyógyított egy siketet, aki nehezen beszélt (Mr 7:31–37).

félrevonult vele: Jézus általában nem tett így, amikor meggyógyított valakit. Talán nem akarta, hogy a férfi kellemetlenül érezze magát. A lehető legkedvesebben akart segíteni neki.

köpött: A zsidók és a nem zsidók közül sokan a gyógyítás egyik módjának vagy jelének tekintették a köpést. Ezért lehet, hogy Jézus egyszerűen csak azért köpött, hogy tudassa a férfival, hogy meg fogja gyógyítani. Bármi is volt a helyzet, Jézus nem a természetes gyógyító hatása miatt használta a nyálát.

mélyet sóhajtott: Márk gyakran feljegyzi, hogy hogyan érzett Jézus. Talán Pétertől szerzett tudomást erről, aki mély érzésű ember volt. (Lásd a „Márk evangéliumának áttekintése” című részt.) Ez az ige talán egy imával kísért sóhajtásra vagy nyögésre utal, mellyel Jézus az együttérzését fejezte ki a férfi iránt, de akár Jézus fájdalmára is utalhat, melyet az emberek szenvedése miatt érzett. Egy ezzel rokon ige található a Ró 8:22-ben, mely arról ír, hogy az egész teremtés „nyög”.

Effata: Egyesek szerint ez egy olyan héber alapszónak a görög átírása, mely az Ézs 35:5-ben úgy van visszaadva, hogy „megnyílnak”. Ennek a kifejezésnek a használata kétségkívül bevésődött az egyik szemtanúnak, talán Péternek az elméjébe, aki szóról szóra továbbadhatta azt Márknak. A „talita kúmi!” (Mr 5:41) kifejezéshez hasonlóan ez is egyike annak a kevés alkalomnak, amikor Jézus szavai szó szerint vannak idézve.