Higgyétek el: Lásd a Mt 5:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

semmiképpen nem marad itt kő kövön: Jézus próféciája rendkívüli módon teljesedett i. sz. 70-ben, amikor a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet és a templomát. Néhány falszakaszt leszámítva a földdel tették egyenlővé a várost.

az Olajfák hegyén: Jeruzsálemtől keletre helyezkedett el. A várostól a Kidron völgye választotta el. Erről a magas pontról Jézus és a tanítványai, „Péter, Jakab, János és András” (Mr 13:3, 4) jól láthatták a várost és a templomot.

jelenlétednek: A görög pa·ru·sziʹa szó (sok fordítás úgy adja vissza, hogy „eljövetel”) szó szerint ’mellette lét’-et jelent. Valamennyi ideig tartó jelenlétre utal, nem csupán az eljövetelre vagy a megérkezésre. A Mt 24:37–39 is ezt az értelmet támasztja alá, mivel ezek a versek Noé napjait az özönvíz előtt az Emberfiának a jelenlétéhez hasonlítják. A Flp 2:12-ben Pál szintén ezt a görög szót használta, amikor arról írt, hogy a testvérekkel volt, szemben azzal, amikor távol volt tőlük.

világrendszer: Vagy: „kor”. Itt a görög ai·ónʹ szó az éppen fennálló helyzetre és jellegzetességekre utal, amelyek egyedivé tesznek egy bizonyos időszakot vagy kort. (Lásd a Szójegyzékben a „Világrendszer[ek]” címszót.)

befejezésének: A görög szün·teʹlei·a szóból származik, mely azt jelenti, hogy ’közös vég’; ’együttes vég’ (Mt 13:39, 40, 49; 28:20; Héb 9:26). Arra az időszakra utal, melynek során az események együttesen elvezetnek a Mt 24:6, 14-ben említett teljes végig, mely versekben egy másik görög szó, a teʹlosz szerepel. (Lásd a Mt 24:6, 14-hez tartozó magyarázó jegyzeteket és a Szójegyzékben a „Világrendszer befejezése” címszót.)

a Krisztus: Görögül ho Khri·sztoszʹ. Ez a cím „a Messiás” (héberül má·síʹach) szó megfelelője. Mindkét szó azt jelenti, hogy ’felkent’. Josephus zsidó történetíró szerint az i. sz. I. században néhányan azt állították magukról, hogy próféták vagy felszabadítók, és azt ígérték, hogy véget vetnek a római igának. A követőik szemében ők politikai messiások voltak.

a vég: Vagy: „a teljes vég”. Az itt használt görög szó (teʹlosz) nem azonos a Mt 24:3-ban „befejezés”-nek fordított görög szóval (szün·teʹlei·a). (Lásd a Mt 24:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Világrendszer befejezése” címszót.)

nemzet: A görög eʹthnosz szó tág jelentésű, és utalhat embereknek arra a csoportjára, akik egy bizonyos politikai vagy földrajzi határon belül élnek, például egy országban, de egy etnikai csoportot is magában foglalhat. (Lásd a Mt 24:14-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

támad: Vagy: „felindul”; „felkel”. Itt a görög szónak az az értelme, hogy ’ellenséges szándékkal ellene megy’, és úgy is vissza lehet adni, hogy „fegyvert fog” vagy „harcba száll”.

gyötrő fájások: A görög kifejezés szó szerint a szülésnél tapasztalt heves fájdalomra utal. Bár itt általános értelemben szerepel a gyötrelemre, fájdalomra és szenvedésre, azt is sugallhatja, hogy a szülési fájásokhoz hasonlóan a megjövendölt bajok és szenvedés egyre gyakrabban, egyre hevesebben és egyre hosszabb ideig fog jelentkezni a Mt 24:21-ben említett nagy nyomorúság előtti időszakban.

a nevem miatt: A Bibliában a „név” szó időnként magát a személyt jelöli, vagy a hírnevére utal, illetve mindarra, amit képvisel. (Lásd a Mt 6:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus neve az Atyjától kapott hatalmára és pozíciójára is utal (Mt 28:18; Flp 2:9, 10; Héb 1:3, 4). Jézus itt elmagyarázza, hogy az emberek amiatt fogják gyűlölni a követőit, amit a neve képvisel, vagyis hogy ő az Isten által kinevezett uralkodó, a királyok királya, aki előtt minden embernek meg kell hajolnia az alárendeltsége jeléül ahhoz, hogy elnyerje az életet. (Lásd a Jn 15:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

feladják a hitüket: Vagy: „elbotlanak”. A Keresztény görög iratokban a szkan·da·liʹzó görög szó jelképes botlásra utal, és azt foglalja magában, hogy valaki bűnbe esik, vagy valakinek a bűnbeesését okozza. Bibliai szóhasználatban a bűn jelentheti azt is, hogy valaki megszegi Isten egyik erkölcsi törvényét, elveszíti a hitét, vagy elhisz egy hamis tanítást. Ebben a szövegkörnyezetben úgy is lehet fordítani ezt a kifejezést, hogy „beleviszik őket a bűnbe”; „elesnek a hittől”. A görög szót abban az értelemben is lehet használni, hogy „megbotránkozik”. (Lásd a Mt 13:57; 18:7-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

törvénytelenség: A „törvénytelenség”-nek fordított görög szó jelentése azt foglalja magában, hogy az emberek megszegik és megvetik a törvényt, mintha nem is lenne. A bibliai szóhasználatban Isten törvényének a semmibevételére utal (Mt 7:23; 2Ko 6:14; 2Te 2:3–7; 1Jn 3:4).

a legtöbb: Nemcsak „sokak”-ra utal általánosságban – ahogy néhány Biblia visszaadja ezt a szót –, hanem „a legtöbb” emberre, akikre hatással lesznek a Mt 24:11, 12-ben említett hamis próféták, illetve a törvénytelenség.

mindvégig: Lásd a Mt 24:6, 14-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.

kitart: A „kitart”-nak fordított görög ige (hü·po·meʹnó) szó szerint azt jelenti, hogy ’megmarad alatta’. Gyakran abban az értelemben szerepel, hogy ’marad, ahelyett hogy elmenekülne’; ’állja a sarat’; ’állhatatos’; ’rendíthetetlen marad’ (Mt 10:22; Ró 12:12; Héb 10:32; Jk 5:11). Ebben a szövegkörnyezetben arra utal, hogy valaki az üldözés és a próbák ellenére továbbra is Krisztus tanítványaként él (Mt 24:9–12).

a királyságról: Vagyis Isten királyságáról. A Keresztény görög iratokban a „jó hír” (lásd a következő magyarázó jegyzetet a jó hírt kifejezéshez) szoros kapcsolatban van Isten királyságával, amely Jézus prédikálásának és tanításának a fő témája volt. (Lásd a Mt 3:2; 4:23-hoz és a Lk 4:43-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

jó hírt: A görög eu·an·geʹli·on szó az eu (jelentése: ’jó’; ’jól’) és az an·gelʹlosz szóból (jelentése: ’aki hírt hoz’; ’aki bejelent [kihirdet]’) származik. (Lásd a Szójegyzéket.) Néhány magyar fordítás „evangélium”-nak adja vissza. Az ezzel rokon eu·an·ge·li·sztészʹ görög szó „evangéliumhirdető”-nek van fordítva, és azt jelenti, hogy ’a jó hír hirdetője’ (Cs 21:8; Ef 4:11, lábj.; 2Ti 4:5, lábj.).

hirdetni: Vagy: „nyilvánosan kijelenteni”. (Lásd a Mt 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

az egész lakott földön. . . minden nemzet: Mindkét kifejezés a prédikálómunka kiterjedtségét hangsúlyozza. A „lakott föld”-nek fordított görög szó (oi·ku·meʹné) tág értelemben úgy utal a földre, mint az emberiség lakhelyére (Lk 4:5; Cs 17:31; Ró 10:18; Jel 12:9; 16:14). Az I. században ezt a kifejezést az óriási Római Birodalomra is használták, amelynek területén a zsidók szétszóródtak (Lk 2:1; Cs 24:5). A „nemzet”-nek fordított görög szó (eʹthnosz) általában egy olyan embercsoportra utal, melynek a tagjai többé-kevésbé rokoni kapcsolatban vannak egymással, és közös nyelvet beszélnek. Az ilyen nemzeti vagy etnikai csoportok gyakran egy meghatározott földrajzi helyen élnek.

minden nemzet halljon róla: Szó szerint: „tanúságul minden nemzetnek”. A görög mar·tüʹri·on szó (tanú; tanúság; tanúskodás) és a vele rokon görög szavak gyakran egy adott témával kapcsolatos tények és események részletes elmondására utalnak. (Lásd a Cs 1:8-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus ezzel arra célzott, hogy az egész világon tanúskodni fognak arról, amit Isten királysága megvalósít majd, és elmondják a királysággal kapcsolatos eseményeket. Arra is rámutatott, hogy ez a világméretű prédikálómunka az egyik kiemelkedő jele lesz a jelenlétének (Mt 24:3). Az, hogy minden nemzetnek tanúskodnak erről, nem jelenti azt, hogy minden nemzet áttér majd az igaz keresztény hitre, csupán arra utal, hogy hallani fogják azt.

a vég: Vagy: „a teljes vég”. (Lásd a Mt 24:3, 6-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

a pusztító utálatosság: Dániel megjövendölte, hogy az „utálatosságok” a pusztítással lesznek kapcsolatban (Dá 9:27). Jézus itt rámutat, hogy még nem jelent meg „a pusztító utálatosság”, erre a jövőben fog sor kerülni. 33 évvel Jézus halála után a keresztények tanúi lehettek a prófécia első beteljesedésének, amikor meglátták, hogy a pusztító utálatosság szent helyen áll. A Lk 21:20-ban található párhuzamos beszámoló ezt írja: „amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet letáborozott seregek veszik körül, biztosak lehettek benne, hogy közel van a pusztulása.” I. sz. 66-ban pogány római seregek vették körül a szent várost, Jeruzsálemet, melyet a zsidók szentnek tartottak, és mely a Róma elleni zsidó felkelés központja volt (Mt 4:5; 27:53). A tisztánlátó keresztények, akik felismerték, hogy az „utálatosság” nem más, mint a római sereg a bálványként tisztelt zászlóival, ezt egy végső jelnek tekintették arra, hogy a hegyekbe meneküljenek (Mt 24:15, 16; Lk 19:43, 44; 21:20–22). Miután a keresztények elmenekültek, a rómaiak elpusztították a várost is, és a nemzetet is. Jeruzsálem i. sz. 70-ben semmisült meg, az utolsó zsidó erődöt, Maszadát pedig i. sz. 73-ban foglalták el a rómaiak. (Vesd össze: Dá 9:25–27.) Az, hogy annak idején a prófécia minden részlete beteljesedett, szilárd biztosítékot nyújt arra, hogy nagyobb mértékben is be fog teljesedni, és ennek csúcspontjaként Jézus eljön majd „az ég felhőin, hatalommal és nagy dicsőséggel” (Mt 24:30). Sokan figyelmen kívül hagyják, hogy Jézus szavai szerint Dániel próféciája Jézus napjai után fog beteljesedni, és összhangban a zsidó hagyománnyal „a pusztító utálatosság” kifejezést arra az eseményre értik, amikor i. e. 168-ban IV. Antiokhosz (Epiphanész) szír király megszentségtelenítette Jehova templomát Jeruzsálemben. Antiokhosz megpróbálta eltörölni Jehova imádatát, ezért egy oltárt épített Jehova nagy oltárára, és disznókat áldozott fel rajta a pogány istennek, az olümposzi Zeusznak. (Lásd a Jn 10:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) Az apokrif könyv, a Makkabeusok első könyve (1:54) hasonló kifejezéssel él, mint Dániel könyve (az utálatosságokat a pusztítással kapcsolja össze), és az i. e. 168-ban történtekre alkalmazza. Ám a zsidó hagyomány és a Makkabeusok első könyvében található beszámoló emberi elképzeléseken, nem pedig ihletett kinyilatkoztatáson alapul. Biztosan utálatot váltott ki, hogy Antiokhosz megszentségtelenítette a templomot, de ez még nem okozta Jeruzsálemnek, a templomnak vagy a zsidó nemzetnek a pusztulását.

szent helyen: A prófécia első beteljesedésében Jeruzsálemre és a templomára utal. (Lásd a Mt 4:5-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

(az olvasónak tisztánlátásra van szüksége, hogy ezt megértse): Az olvasóknak mindig tisztánlátásra van szükségük, amikor Isten Szavát tanulmányozzák, de kétségkívül még inkább oda kell figyelniük, amikor Dániel próféciájának ezt a részletét szeretnék megérteni. Jézus arra hívta fel a hallgatói figyelmét, hogy ez a prófécia nem a múltban teljesedett be, hanem a jövőben fog. (Lásd a pusztító utálatosság kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben.)

Júdeában: Vagyis Júdea római tartományában.

a hegyekbe: Euszebiosz IV. századi történetíró szerint a Júdeában és Jeruzsálemben élő keresztények a Jordánon keresztül Pellába, a Dekapolisz hegyvidékes területén fekvő városba menekültek.

háztetőn: A házak teteje lapos volt, és sokféle célra használták, például tárolásra (Jzs 2:6), pihenésre (2Sá 11:2), alvásra (1Sá 9:26) és imádathoz kötődő ünnepek megtartására (Ne 8:16–18). Ezért kellett korlátot készíteni rá (5Mó 22:8). Általában egy külső lépcsőn vagy létrán lehetett lejönni a tetőről, anélkül hogy be kellett volna menni a házba. Ez még jobban kiemeli, hogy Jézus figyelmeztetésével összhangban mennyire sürgős volt elmenekülni.

télen: A heves esőzés, az áradások és a hideg miatt télen nehezebb volt utazni, valamint élelmet és szálláshelyet találni (Ezs 10:9, 13).

sabbatnapon: Júdeában és más területeken a sabbat törvényével összefüggő korlátozások megnehezítették, hogy valaki messzire utazzon, és csomagokat vigyen magával; ráadásul sabbatnapon a városkapukat is zárva tartották. (Lásd a Cs 1:12-t és a B12-es függ.-et.)

hamis krisztusok: Vagy: „hamis messiások”. A pszeu doʹkhri sztosz görög szó csak itt és a Mr 13:22-ben található párhuzamos beszámolóban fordul elő. Bárkire utalhat, aki jogtalanul Krisztusnak, vagyis Messiásnak (szó szerint: „felkent”-nek) tartja magát. (Lásd a Mt 24:5-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Emberfiának: Lásd a Mt 8:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

jelenléte: Lásd a Mt 24:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

az Emberfiának jele: Ez a jel és Jézus jelenlétének a jele, melyről a Mt 24:3 tesz említést, nem ugyanaz. Az itt szereplő jel az Emberfiának az eljövetelével van kapcsolatban, aki mint bíró jön el a nagy nyomorúság idején, hogy kimondja és végrehajtsa az ítéletet. (Lásd az eljönni szóhoz tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben.)

verni fogja magát bánatában: Vagy: „sírni fog”. Egy személy újra meg újra a kezével ütötte a mellét, így fejezve ki a nagy bánatát vagy bűntudatát (Ézs 32:12; Ná 2:7; Lk 23:48).

látni: Az a görög ige, melyet a „lát” szóval adnak vissza, szó szerint azt jelenti, hogy ’lát valamit’; ’néz valamire’; ’észrevesz valamit’, de átvitt értelemben az a jelentése, hogy ’az értelem szemével lát’, vagyis felismer, felfog (Ef 1:18).

eljönni: Ez az első abból a nyolc helyből, ahol a Máté 24. és 25. fejezete Jézus eljövetelére utal (Mt 24:42, 44, 46; 25:10, 19, 27, 31). Mindegyik előfordulási helyen az „eljön”, „megjön” igékkel fordított görög erʹkho·mai ige egyes alakjai szerepelnek. A kifejezés itt arra utal, hogy valaki az emberekre fordítja a figyelmét, konkrétan pedig arra, hogy Jézus mint bíró eljön, hogy kimondja és végrehajtsa az ítéletét a nagy nyomorúság idején.

az ég felhőin: A felhők gátolnak abban, hogy lássunk valamit, nem pedig elősegítik azt, de a megfigyelők abban az értelemben látnak, hogy megértik az események jelentését (Cs 1:9).

a négy égtáj: Szó szerint: „a négy szél”. Egy idióma, amely az iránytű négy irányára utal: kelet, nyugat, észak és dél, vagyis a jelentése: ’minden irány’; ’mindenhol’ (Jr 49:36; Ez 37:9; Dá 8:8).

szemléltetést: Vagy: „példázatot”; „tanulságot”. (Lásd a Mt 13:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Az ég és a föld elmúlik: Más bibliaversek rámutatnak, hogy az ég és a föld örökké megmarad (1Mó 9:16; Zs 104:5; Pr 1:4). Jézus talán egy túlzást alkalmazott, amely azt jelenti, hogy még ha bekövetkezne is a lehetetlen, vagyis elmúlna az ég és a föld, az ő szavai akkor is beteljesednek. (Vesd össze: Mt 5:18.) De az is könnyen elképzelhető, hogy az ég és a föld itt a jelképes égre és földre utal, melyekre a Jel 21:1 „a korábbi ég és a korábbi föld” kifejezést használja.

az én szavaim semmiképpen nem múlnak el: Az, hogy az igéhez két görög tagadószó is kapcsolódik, egy gondolat határozott elutasítását fejezi ki, ami erősen hangsúlyozza, hogy Jézus szavai biztosan beteljesednek.

Noé napjai: A Bibliában a „napjai” szó időnként egy bizonyos személy életidejére vonatkozik (Ézs 1:1; Jr 1:2, 3; Lk 17:28). Itt „Noé napjai” az Emberfiának a jelenlétével vannak összehasonlítva. Egy hasonló kijelentésben, mely a Lk 17:26-ban van feljegyezve, „az Emberfiának napjai” kifejezés szerepel. Jézus tehát nem korlátozza arra a napra az összehasonlítást, amikor Noé napjainak tetőpontjaként eljött az özönvíz. Mivel „Noé napjai” igazából egy többéves időszakot foglaltak magukban, megalapozott az a nézet, hogy az Emberfia megjövendölt „jelenléte” vagy „napjai” esetében is többéves időszakról van szó. Ahogy Noé napjainak csúcspontja az özönvíz volt, „az Emberfiának a jelenléte” is abban éri el a tetőpontját, hogy elpusztulnak azok, akik nem akarnak megmenekülni. (Lásd a Mt 24:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

jelenléte: Lásd a Mt 24:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

özönvíz: Vagy: „vízözön”; „kataklizma”. A görög ka·ta·klü·szmoszʹ szó egy pusztító erejű, hatalmas árra utal. A Biblia Noé napjainak vízözönével kapcsolatban használja ezt a szót (Mt 24:39; Lk 17:27; 2Pt 2:5).

bárkába: A görög szót úgy is vissza lehet adni, hogy „láda”; „doboz”. Ez talán arra utal, hogy a bárka úgy nézhetett ki, mint egy nagy, dobozszerű építmény.

elviszik. . . otthagyják: Lásd a Lk 17:34-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Kitartóan virrasszatok: A görög kifejezés alapvetően azt jelenti, hogy ’ébren marad’, de sok szövegkörnyezetben arra utal, hogy valaki ’résen van’; ’őrködik’. Máté ezt a kifejezést használja a Mt 24:43; 25:13; 26:38, 40, 41-ben. A Mt 24:44-ben pedig azzal hozza összefüggésbe, hogy „készen” kell lenni. (Lásd a Mt 26:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

értelmes: Az itt használt görög szó a megértésre utal, melyhez éleslátás, előrelátás, tisztánlátás, körültekintés és gyakorlatban használt bölcsesség kapcsolódik. Ugyanez a görög szó található meg a Mt 7:24; 25:2, 4, 8, 9-ben. A Septuaginta ezt a szót használja Józseffel kapcsolatban az 1Mó 41:33, 39-ben.

rabszolga: A „rabszolga” szó egyes számban szerepel Jézus szemléltetésében, ám ebből nem feltétlenül következik az, hogy a „rabszolga” egyetlen személy. A Szentírásban van arra példa, hogy egy egyes számú főnév egy csoportra utal. Jehova például Izrael nemzetének ezt mondta: „Ti vagytok az én tanúim [többes szám]. . . igen, szolgám [egyes szám], akit kiválasztottam” (Ézs 43:10). A párhuzamos beszámolóban, a Lk 12:42-ben, úgy hívják ezt a rabszolgát, hogy „a hű sáfár, az értelmes”. (Lásd a Lk 12:42-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

háziszolgái: Ez a szó minden olyan szolgára vonatkozik, aki az úr háznépének a tagja.

eljön: Lásd a Mt 24:30-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

a rabszolga gonosz: Jézus itt igazából a hű és értelmes rabszolgát figyelmezteti, akiről a Mt 24:45 tesz említést. Nem egy „gonosz rabszolgáról” jövendöl, és nem is arra utal, hogy kinevez egyet. Ehelyett arra figyelmezteti a hű rabszolgát, hogy mi történne akkor, ha egy gonosz rabszolgához hasonlóan kezdene el viselkedni. Egy ilyen hűtlen rabszolgát „a legnagyobb szigorral” büntetnének meg (Mt 24:51; lásd a Lk 12:45-höz tartozó magyarázó jegyzetet).

megbünteti őt a legnagyobb szigorral: Szó szerint: „kettévágja”. Ezt a szemléletes kifejezést kétségkívül nem kell szó szerint érteni. Ehelyett a szigorú büntetés gondolatát foglalja magában.

képmutatók: Lásd a Mt 6:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

csikorgatja a fogát: Lásd a Mt 8:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.