a hegyre: Kétségkívül Kapernaumhoz és a Galileai-tengerhez közel. Jézus feltehetően egy magasabb részére ment fel a hegynek, ahol tanítani kezdte a vele szemben lévő tömeget, mely egy sík terepen hallgatta őt (Lk 6:17, 20).

leült: Ez volt a szokás a zsidó tanítók körében, különösen a hivatalos tanítások alkalmával.

a tanítványai: A görög ma·thé·tészʹ főnév első előfordulási helye, melynek jelentése ’tanítvány’. Olyasvalakire utal, aki tanul vagy képzést kap, továbbá aki kötődik a tanítójához, és ezáltal engedi, hogy formálja az egész életét. Noha nagy tömeg gyűlt össze, hogy hallja Jézust, úgy tűnik, hogy ő legfőképpen a tanítványaihoz intézte a szavait, akik a legközelebb ültek hozzá (Mt 7:28, 29; Lk 6:20).

tanítani kezdte őket: Szó szerint: „megnyitotta a száját, és tanítani kezdte őket”. A „megnyitotta a száját” kifejezés egy sémi idiómán alapul, melynek jelentése: ’elkezdte a beszédét’ (Jób 33:2; Dá 10:16). A Cs 8:35-ben és 10:34-ben ugyanez a görög kifejezés így van visszaadva: „beszélni kezdett”.

Boldogok: Az itt használt görög ma·kaʹri·osz szó nem csupán a jókedvre utal, arra, hogy valaki jól érzi magát. Emberekkel kapcsolatban inkább azt jelenti, hogy valaki Isten áldását és tetszését élvezi. Istent és az égi dicsőségében levő Jézust is illeti a Biblia ezzel a jelzővel (1Ti 1:11; 6:15).

akik tudják, hogy szükségük van Istenre: Az „akik tudják”-nak fordított görög kifejezés, mely szó szerint azt jelenti, hogy ’akik szegények (nincstelenek; szűkölködők; koldusok)’, ebben a szövegkörnyezetben olyanokra utal, akiknek van valamilyen szükségletük, és ennek nagyon is tudatában vannak. Ugyanezt a szót használják a Lk 16:20, 22-ben Lázárra, a koldusra. A görög kifejezés, melyet némelyik fordítás úgy ad vissza, hogy „lelki szegények”, azt a gondolatot hordozza, hogy valaki teljesen tisztában van vele, hogy szüksége van Istenre. (Lásd a Lk 6:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

övék: Jézus követőire utal, mivel Jézus alapvetően hozzájuk intézte a szavait (Mt 5:1, 2).

akik keseregnek: A „kesereg”-nek fordított görög szó (pen·theʹó) utalhat fájdalmas kesergésre általánosságban véve, de arra is, hogy valaki össze van roppanva amiatt, hogy bűnös. Ebben a szövegkörnyezetben azok, „akik keseregnek”, ugyanolyan emberek, mint azok, akik a Mt 5:3 szavaival élve „tudják, hogy szükségük van Istenre”. Talán azért keseregnek, mert nincsenek jó kapcsolatban Istennel, mert bűnösök, vagy mert rosszak a körülményeik az emberi gyarlóság következtében. Pál is ezt a szót használta, amikor megfeddte a korintuszi gyülekezetet, amiért nem keseregtek, pedig durva erkölcstelenség történt köztük (1Ko 5:2). A 2Ko 12:21 szerint Pál attól tartott, hogy keseregnie kell azok miatt, akik vétkeztek a korintuszi gyülekezetben, és még nem bánták meg a tetteiket. Jakab tanítvány erre ösztönzött néhányakat: „Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és tegyétek tisztává a szíveteket, ti határozatlanok. Gyötrődjetek, keseregjetek és sírjatok!” (Jk 4:8–10). Akik igazán szomorúak amiatt, hogy bűnösök, megvigasztalódnak, amikor megtudják, hogy Isten megbocsátja a bűneiket, ha hisznek Krisztus váltságáldozatában, és valóban megbánják a bűneiket, vagyis azt teszik, amit Jehova kér tőlük (Jn 3:16; 2Ko 7:9, 10).

szelídek: Olyan tulajdonság, mely azokra jellemző, akik készségesen alávetik magukat Isten akaratának és irányításának, és nem próbálnak meg uralkodni másokon. A görög szó nem gyengeséget vagy gyávaságot jelent. A Septuaginta egy olyan szót használ a héber kifejezésre, melyet úgy is lehet fordítani, hogy „szerény” vagy „alázatos”. Ezzel a szóval utalnak Mózesre (4Mó 12:3); azokra, akik taníthatóak (Zs 25:9); akik örökölni fogják a földet (Zs 37:11); és a Messiásra (Za 9:9; Mt 21:5). Jézus is azt mondta magáról, hogy szelíd (Mt 11:29).

örökölni fogják a földet: Jézus minden bizonnyal a Zs 37:11-re hivatkozik, ahol az áll, hogy „a szelídek öröklik a földet”. A „föld”-nek fordított héber (ʼeʹrec) és görög (gé) szavak az egész földre vagy egy adott földterületre is vonatkozhatnak, mint például az ígéret földjére. A Szentírás szerint Jézus mutatja a legjobb példát a szelídségben (Mt 11:29). Több bibliaversből is az derül ki, hogy mint király az egész föld felett fog uralkodni, nem csak egy része felett (Zs 2:8; Jel 11:15), továbbá hogy a felkent követői is kapnak majd ebből az örökségből (Jel 5:10). Másrészt viszont azok a szelíd követői, akik a földi alattvalói lesznek, nem a föld feletti uralmat fogják „örökölni”, hanem abban a kiváltságban lesz részük, hogy a paradicsomban, a királyság földi birodalmában élhetnek majd. (Lásd a Mt 25:34-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

akik éheznek és szomjaznak az igazságosságra: Vagyis akik arra vágynak, hogy a romlottságot és az igazságtalanságot felváltsák Isten irányelvei, melyek meghatározzák, hogy mi helyes és mi helytelen; az ilyen emberek igyekeznek ezek szerint az irányelvek szerint élni.

irgalmasok: Az „irgalmas”-nak és „irgalom”-nak fordított bibliai kifejezések nem csupán a megbocsátásnak vagy a büntetés elengedésének a gondolatát hordozzák. A leggyakrabban a könyörület és szánalom érzésére utalnak, amely arra indít valakit, hogy a segítségére siessen a rászorulóknak.

tiszta szívűek: Azt jelenti, hogy valaki a bensőjében tiszta, vagyis tiszta erkölcsileg és Isten szemében, és ez megmutatkozik az érzéseiben, a vágyaiban és az indítékaiban.

látni fogják az Istent: Nem feltétlenül kell szó szerint érteni, mivel a Bibliában ezt jelenti ki Isten: „nem láthat engem ember úgy, hogy meg ne haljon” (2Mó 33:20). A görög szó, melyet úgy fordítanak, hogy „lát”, azt is jelentheti, hogy ’az elméjével lát’, ’érzékel’, ’tud’. Jehova földi imádói úgy „láthatják” Istent, hogy a Szava tanulmányozása által megismerik a személyiségét, illetve hogy megfigyelik mindazt, amit Isten értük tesz (Ef 1:18; Héb 11:27). Amikor a felkent keresztények feltámadnak, és szellemként élnek majd, akkor olyannak fogják látni Jehovát, „amilyen valójában” (1Jn 3:2).

akik békére törekednek: Vagy: „békés emberek”. A görög ei·ré·no·poi·oszʹ szó a ’békét teremt’ jelentésű igéből származik, és olyanokra utal, akik nem csupán megőrzik a békét, hanem békét teremtenek ott, ahol békétlenség van.

sója: Egy ásvány, melyet az ételek tartósítására és ízesítésére használnak. Ebben a szövegkörnyezetben Jézus valószínűleg a só tartósító hatására összpontosított, vagyis arra, hogy a tanítványai megóvnak másokat attól, hogy megromoljon az erkölcsük és az Istennel ápolt kapcsolatuk.

elveszti az ízét: Jézus idejében a sót gyakran a Holt-tengerből nyerték, és szennyezett volt más ásványokkal. Ha a sós részt eltávolították ebből a keverékből, akkor csak egy íztelen, használhatatlan anyag maradt vissza.

a hegyen fekvő várost: Jézus nem egy konkrét városra utalt. Akkoriban sok város hegyen feküdt, így nehezebb volt megtámadni őket. Ezeket a városokat nagy falak vették körbe, és már messziről láthatóak voltak, vagyis nem lehetett elrejteni őket. Ez még a kisebb településekre is igaz volt a tipikus, fehérre meszelt házaikkal.

lámpát: A bibliai időkben az otthonokban használt lámpa egy kis agyagedény volt, melyet olívaolajjal töltöttek meg.

kosár: Szárazárut mértek vele, például gabonát. Az itt említett „kosár”-nak (görögül moʹdi·osz) kb. 9 l volt az űrtartalma.

Atyátoknak: Az első abból a több mint 160 helyből az evangéliumokban, ahol Jézus úgy utal Jehova Istenre, hogy „Atya”. Az, hogy Jézus használta ezt a kifejezést, azt jelzi, hogy a hallgatói a Héber iratokból már tudták, hogy Istenre vonatkozik (5Mó 32:6; Zs 89:26; Ézs 63:16). Isten szolgái korábban sokféle fenséges címet használtak arra, hogy Jehovát jellemezzék és megszólítsák. Ilyen kifejezések például a „mindenható Isten”, a „legfelségesebb Isten” vagy a „nagy Teremtő”. Viszont az, hogy Jézus gyakran használja az egyszerű, hétköznapi „Atya” szót, azt emeli ki, hogy Isten milyen közeli kapcsolatban van az imádóival (1Mó 17:1; 5Mó 32:8; Pr 12:1).

a Törvényt. . . a Prófétákat: A „Törvény” Mózes első öt könyvére utal a Bibliában, a „Próféták” pedig a Héber iratok prófétai könyveire. Viszont ha ezeket a kifejezéseket együtt említik, akkor a teljes Héber iratokat érthetjük alatta (Mt 7:12; 22:40; Lk 16:16).

Higgyétek el nekem: Ebben a görög kifejezésben szerepel az a·ménʹ szó, amely a héber ʼá·ménʹ átírása, és a jelentése ’úgy legyen’ vagy ’biztosan’. Jézus gyakran ezzel a kifejezéssel vezetett be egy ténymegállapítást, ígéretet vagy próféciát, így hangsúlyozva, hogy az általa mondottak teljesen hitelesek és megbízhatóak. Egyes tudósok szerint egyedül Jézus használta ily módon az „ámen” szót az evangéliumokban, máshol nincs erre példa a vallási irodalomban. János evangéliumából azt is láthatjuk, hogy Jézus időnként egymás után kétszer is mondta ezt a szót (a·ménʹ a·ménʹ), hogy hangsúlyozza, az üzenete mennyire megbízható. (Lásd a Jn 1:51-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

előbb múlna el az ég és a föld: Egy hiperbola, amely lényegében azt jelenti, hogy „soha”. A Szentírás rámutat, hogy a szó szerinti ég és föld örökre megmarad (Zs 78:69; 119:90).

legkisebb betűje: Az akkoriban használt héber ábécé legkisebb betűje a jódh (י) volt.

egyetlen írásjele: Némelyik héber betűhöz tartozott egy kis írásjel, amely megkülönböztette más betűktől. Jézus ezzel a hiperbolával azt emelte ki, hogy Isten Szava a legapróbb részletekig be fog teljesedni.

Hallottátok, hogy megmondták: Ez a szófordulat utalhat az ihletett Héber iratokban szereplő kijelentésekre, de a zsidó hagyomány tanításaira is (Mt 5:27, 33, 38, 43).

számot kell adnia a bíróságnak: Az Izraelben található helyi bíróságok elé kell állnia (Mt 10:17; Mr 13:9). Ezeknek a bíróságoknak joga volt ítélkezni gyilkossági ügyekben (5Mó 16:18; 19:12; 21:1, 2).

haragtartó: Jézus ezt a helytelen hozzáállást a gyűlölettel köti össze, amely tényleges gyilkossághoz vezethet (1Jn 3:15). Végül Isten lesz az, aki gyilkosnak ítél egy ilyen személyt.

megvetően beszél: Ez a kifejezés a görög rha·kaʹ szó (valószínűleg héber vagy arámi eredetű) fordítása, melynek jelentése: ’üres’ vagy ’üresfejű’. Ha valaki ilyen becsmérlő kifejezéssel illeti az egyik hittársát, az nemcsak gyűlöletet táplál iránta a szívében, de hangot is ad ennek a megvető szavaival.

a legfelsőbb bíróságnak: A teljes szanhedrinnek. Ez a bírói testület Jeruzsálemben működött, tagjait pedig a főpap, valamint 70 vén és írástudó alkotta. A zsidók a szanhedrin döntéseit véglegesnek tekintették. (Lásd a Szójegyzékben a „Szanhedrin” címszót.)

Te hitvány bolond: Az itt használt görög szó hangzása egy olyan héber kifejezéshez hasonlít, amelynek jelentése: ’lázadó’ vagy ’zendülő’. Ezzel a kifejezéssel egy erkölcsi érték nélküli, hitehagyott személynek minősítettek valakit. Aki így szólította a társát, tulajdonképpen arra utalt, hogy olyan büntetést érdemel, amely az Isten ellen lázadóknak jár, vagyis örök pusztulást.

gyehennára: Ez a szó a héber gé hin·nómʹ kifejezésből ered, melynek a jelentése ’Hinnom-völgy’. Ez a völgy az ókori Jeruzsálemtől dél-délnyugatra helyezkedett el. (Lásd a B12-es függ.-ben a „Jeruzsálem és környéke” című térképet.) Jézus napjaira a völgy egy hulladékégető hely lett, ezért a „gyehenna” szó találóan szemléltette a teljes pusztulást. (Lásd a Szójegyzéket.)

ajándékodat az oltárhoz: Jézus ezzel a kijelentésével nem pusztán bizonyos áldozatokra vagy bűnökre gondolt. Az ajándék bármilyen áldozat lehetett, amelyet Jehova templománál mutattak be a mózesi törvény előírásaival összhangban. Az oltár a templomban a papok udvarában levő égőáldozati oltárra utal. Mivel az átlagos izraeliták nem mehettek be ebbe az udvarba, az udvar bejáratánál átadták az ajándékaikat a papnak.

a testvérednek: Néhány szövegkörnyezetben a görög a·del·phoszʹ (testvér) szó családi kapcsolatra vonatkozik. Itt viszont átvitt értelemben egy hittársra utal, hiszen a szövegkörnyezetből kiderül, hogy a Jehova templomában végzett imádatról van szó Jézus napjaiban. Más szövegkörnyezetben lehet ennél tágabb értelmű is, és utalhat egy embertársra.

hagyd ott az ajándékodat. . . és menj el: A Jézus által felvázolt helyzetben Isten egyik imádója éppen át akarja adni az áldozatát a papnak. De előtte még rendeznie kell egy ügyet a testvérével. Ahhoz, hogy az ajándékát elfogadja Isten, előbb el kell mennie, és meg kell találnia a testvérét, akit megsértett, és aki valószínűleg a között a több ezer látogató között van, akik az évszakokhoz kapcsolódó ünnepekre érkeztek Jeruzsálembe. Az ilyen ünnepekkor szokás volt áldozatokat hozni a templomba (5Mó 16:16).

békülj ki: Ezt a görög kifejezést úgy lehet meghatározni, hogy „ellenségből baráttá válik”; „megbékél”; „helyreáll a viszony vagy a harmónia”. Tehát a cél az, hogy megváltozzon a helyzet, és ha lehet, a sértett fél szívéből eltűnjön a rosszindulat (Ró 12:18). Jézus ezzel arra akart rávilágítani, hogy csak akkor lehetünk jó kapcsolatban Istennel, ha másokkal is jó kapcsolatban vagyunk.

az utolsó fillérig: Szó szerint: „az utolsó kvadránsig”. A dénár 1/64-e. Egy dénár egynapi bérnek felelt meg. (Lásd a B14-es függ.-et.)

Hallottátok, hogy megmondták: Lásd a Mt 5:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

házasságtörést: Ez arra utal, hogy egy házasságban élő személy megcsalja a házastársát. A görög moi·kheuʹó ige szerepel ebben az idézetben, mely a 2Mó 20:14-ből és az 5Mó 5:18-ból származik, ahol a héber ná·ʼafʹ ige áll. A Biblia a „házasságtörés” szóval arra utal, amikor egy férj vagy egy feleség önként szexuális kapcsolatot létesít valakivel, aki nem a házastársa. (Vesd össze a Mt 5:32-höz tartozó magyarázó jegyzettel, amely a „szexuális erkölcstelenség”-nek fordított görög por·neiʹa szóról ír bővebben.) Amikor a mózesi törvény volt érvényben, házasságtörésnek számított, ha valaki önként szexuális kapcsolatot létesített egy másik ember feleségével vagy menyasszonyával.

visz bűnbe: Vagy: „visz botlásba”. A Keresztény görög iratokban a szkan·da·liʹzó görög szó jelképes botlásra utal, és magában foglalhatja, hogy valaki bűnbe esik, vagy valakinek a bűnbeesését okozza. Ebben a szövegkörnyezetben úgy is lehet fordítani, hogy „bűnbe visz”, „csapdává válik”. Bibliai szóhasználatban a bűn utalhat arra, hogy valaki megszegi Isten egyik erkölcsi törvényét, elveszíti a hitét, vagy elhisz egy hamis tanítást. A görög szó abban az értelemben is használatos, hogy „megbotránkozik”. (Lásd a Mt 13:57; 18:7-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

gyehennába: Lásd a Mt 5:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzéket.

válólevelet: A mózesi törvény nem támogatta a válást. Ha valaki mégis el akart válni, akkor egy okiratot kellett kiállítani, ami elejét vette annak, hogy elhamarkodottan felbontsák a házasságot, illetve a nők védelmét is szolgálta (5Mó 24:1). Ha a férj ilyen okiratot akart adni a feleségének, akkor előtte valószínűleg beszélnie kellett az ilyen ügyekben illetékes férfiakkal, akik talán megpróbálták kibékíteni a házasfeleket.

mindaz, aki elválik a feleségétől: Lásd a Mr 10:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

szexuális erkölcstelenség: A görög por·neiʹa szó egy általános kifejezés minden olyan szexuális kapcsolatra, mely a Biblia szerint tiltott. Magában foglalja a házasságtörést, a prostitúciót, a nem házasságban élők közti szexuális kapcsolatot, a homoszexualitást és a bestialitást. (Lásd a Szójegyzéket.)

házasságtörésnek teszi ki őt: Vagyis annak a veszélynek teszi ki őt, hogy házasságtörést követ el. Egy feleség attól még nem lesz házasságtörő, hogy elváltak tőle, de fennáll a veszélye, hogy házasságtörést követ el. Ha egy férj elválik a feleségétől, de nem szexuális erkölcstelenség (görögül por·neiʹa) miatt, a feleség ki lesz téve annak, hogy házasságtörővé váljon azzal, hogy szexuális kapcsolatot létesít egy másik férfival. A bibliai alapelvek szerint a feleség csak akkor lesz szabad a házasságra, ha a volt férje például meghal, vagy hűtlen lesz hozzá. Ugyanez az alapelv érvényes akkor is, ha egy feleség válik el a keresztény férjétől, de nem szexuális erkölcstelenség miatt.

olyan asszonyt. . . akitől elváltak: Vagyis olyan asszonyt, akitől nem „szexuális erkölcstelenség miatt” (görögül por·neiʹa; lásd ebben a versben a szexuális erkölcstelenség kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet) váltak el. Jézusnak a Mr 10:12-ben (lásd a magyarázó jegyzetet) mondott szavai azt mutatják, hogy az alapelv arra is igaz, ha a férj, és arra is, ha a feleség akar elválni. Jézus egyértelműen azt tanította, hogy ha a válás oka nem szexuális erkölcstelenség, akkor bármelyik fél újraházasodása házasságtöréssel ér fel. Ha egy egyedülálló férfi vagy nő ilyen elvált személlyel köt házasságot, szintén házasságtörő lesz (Mt 19:9; Lk 16:18; Ró 7:2, 3).

hallottátok, hogy megmondták: Lásd a Mt 5:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Jehovának: Bár ez nem egy konkrét idézet a Héber iratokból, a két parancs, melyet Jézus említ, olyan versekből származhat, mint a 3Mó 19:12, a 4Mó 30:2 és az 5Mó 23:21. Ezeknek a verseknek az eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.)

egyáltalán ne esküdjetek: Jézus itt nem tilt meg mindenféle eskütételt. Isten törvénye – mely lehetővé tette bizonyos komoly helyzetekben, hogy valaki esküt vagy fogadalmat tegyen – még érvényben volt (4Mó 30:2; Ga 4:4). Jézus inkább a könnyelmű és felelőtlen esküdözést ítélte el, ami felért azzal, hogy valaki kiforgatja az eskü célját.

se az égre: Sokan, hogy hangsúlyt adjanak a szavaiknak, az „égre”, a „földre”, „Jeruzsálemre” vagy akár még a fejükre, vagyis az életükre is esküdtek (Mt 5:35, 36). De a zsidók közt nem volt egyetértés azt illetően, hogy érvényes-e a teremtett dolgokra tett eskü az Isten nevére tett esküvel szemben. Néhányan úgy érezték, hogy az előbbitől büntetés nélkül el lehet állni.

a nagy király: Vagyis Jehova Isten (Ma 1:14).

ami ezeken felül van, a gonosztól van: Azok, akik úgy érzik, hogy egy egyszerű „igen” vagy „nem” nem elég, és állandóan esküdöznek, valójában azt bizonyítják, hogy megbízhatatlanok. Úgy viselkednek, mint Sátán, „a hazugság atyja” (Jn 8:44).

Hallottátok, hogy megmondták: Lásd a Mt 5:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Szemet szemért és fogat fogért: Jézus napjaiban a törvénynek ezeket a szavait (2Mó 21:24; 3Mó 24:20) egyesek tévesen úgy értelmezték, hogy teret engednek a személyes bosszúnak. Ám ezt a törvényt jogszerűen csak azután alkalmazták, hogy egy ügy bíróság elé került, és a kinevezett bírák megállapították a jogos büntetést (5Mó 19:15–21).

megüti az arcod jobb felét: Ebben a szövegkörnyezetben az ’üt’ jelentésű görög rha·piʹzó szó szerepel, abban az értelemben, hogy ’tenyérrel üt’. Ennek a tettnek nyilvánvalóan a provokálás és a sértés volt a célja, nem a bántalmazás. Jézus tehát azt hangsúlyozta ezzel, hogy a követőinek készeknek kell lenniük elviselni a sértegetést anélkül, hogy visszavágnának.

add neki a többit is: Vagy: „add neki a felsőruhádat is”. A zsidó férfiak általában két ruhát viseltek, egy alsóruhát (görögül khi·tónʹ, egy hosszú vagy rövid ujjú, ingszerű ruha, mely térdig vagy bokáig ért, és a bőrrel érintkezett), illetve egy felsőruhát (görögül hi·maʹti·on, azaz egy bő köntös vagy egyszerűen csak egy téglalap alakú anyag). Egy ruhát zálogba is adhattak, hogy garantálják egy kölcsön visszafizetését (Jób 22:6). Jézus azt mondta, hogy a béke kedvéért a követőinek készeknek kell lenniük arra, hogy ne csak az alsóruhájukról, hanem az értékesebb felsőruhájukról is lemondjanak.

arra kényszerít, hogy menj el vele: Arra utal, hogy a római hatóságoknak joguk volt munkára kötelezni az állampolgáraikat. Például bármire kényszeríthették az embereket és az állatokat, amiről úgy gondolták, hogy a hivatalos ügyek lebonyolításához szükséges. Ez történt a cirénei Simonnal is, akit a római katonák arra kényszerítettek, hogy vigye Jézus kínoszlopát (Mt 27:32).

mérföldre: Valószínűleg római mérföld, mely 1479,5 m. (Lásd a Szójegyzéket és a B14-es függ.-et.)

kölcsön akar kérni tőled: Vagyis kamatmentes kölcsönt kér. A törvény megtiltotta, hogy egy izraelita kamatra adjon kölcsönt egy szükségben lévő zsidó társának (2Mó 22:25), és arra ösztönözte őket, hogy legyenek nagylelkűek a szükségben levőkkel (5Mó 15:7, 8).

Hallottátok, hogy megmondták: Lásd a Mt 5:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Szeresd az embertársadat: A mózesi törvény kimondta, hogy az izraelitáknak szeretniük kell az embertársaikat (3Mó 19:18). Bár az „embertárs” szó egyszerűen annyit jelent, hogy a „másik ember”, néhány zsidó leszűkítette az értelmét, és csak a zsidó társait értette alatta, elsősorban azokat, akik megtartották a szóbeli hagyományokat; mindenki mást az ellenségüknek tekintettek.

gyűlöld az ellenségedet: A mózesi törvényben nem volt ilyen parancs. Néhány zsidó rabbi viszont úgy vélte, hogy a „szeresd az embertársadat” törvény azt sugallta, hogy gyűlölniük kell az ellenségeiket.

szeressétek az ellenségeiteket: Jézus tanácsa összhangban van a Héber iratok szellemével (2Mó 23:4, 5; Jób 31:29; Pl 24:17, 18; 25:21).

adószedők: Sok zsidó szedett adót a római hatóságok részére. Az emberek gyűlölték őket, mivel nemcsak hogy együttműködtek azzal az idegen hatalommal, amelyre nehezteltek, hanem ráadásul még több adót is követeltek, mint a hivatalos ráta. Az adószedőket általában kerülték a zsidó társaik, és ugyanúgy tekintettek rájuk, mint a bűnösökre és a prostituáltakra (Mt 11:19; 21:32).

testvéreiteket: Izrael egész népe. Testvérek voltak, hiszen egy ősapjuk volt, Jákob, és ugyanazt az Istent imádták, Jehovát (2Mó 2:11; Zs 133:1).

üdvözlitek: Az üdvözlés magában foglalta, hogy jó egészséget és jólétet kívántak egymásnak.

nemzetekből valók: A nem zsidók, akiknek nem volt kapcsolatuk Istennel. A zsidók istenteleneknek és tisztátalanoknak tartották őket, akiket kerülni kell.

tökéletesek: Az itt használt görög szó jelentése ’teljes’, ’érett’, illetve egy szerv által meghatározott irányelv szerint ’hibátlan’. Egyedül Jehova tökéletes abszolút értelemben. Így hát amikor emberekre használják ezt a szót, viszonylagos tökéletességet foglal magában. Ebben a szövegkörnyezetben a „tökéletes” szó azt jelenti, hogy egy keresztény teljesen, vagyis hiánytalanul szereti Jehova Istent és a hittársait – ez pedig bűnösként is lehetséges.