Zsoltárok 137:1–9

137  Ott ültünk Babilon folyóinál,+és sírtunk, amikor Sionra emlékeztünk.+  2  A nyárfákra akasztottukhárfáinkat azon a földön*.+  3  Mert fogvatartóink ott azt akarták, hogy énekeljünk nekik,+és csúfolóink, hogy szórakoztassuk őket: „Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!”  4  Hogyan is tudnánk Jehova énekét énekelniidegen földön?  5  Ha elfeledlek téged, ó, Jeruzsálem,bénuljon le* a jobb kezem!+  6  Némuljak meg,*ha nem gondolok rád,ha nem Jeruzsálema legfőbb okom az örömre!+  7  Ó, Jehova, ne feledkezz meg arról,amit az edomiták mondtak Jeruzsálem elestének napján: „Rombold le! Rombold le az alapjáig!”+  8  Ó, Babilon lánya, akire hamarosan pusztulás vár!+ Boldog, aki megfizet neked,úgy bánva veled, ahogy te bántál velünk!+  9  Boldog, aki megragadja gyermekeidet,és szétzúzza őket a sziklán!+

Lábjegyzetek

Vagyis Babilonban.
Esetleg: „száradjon el”.
Szó szerint: „tapadjon nyelvem az ínyemhez”.

Jegyzetek

Multimédia