Zsoltárok 137:1–9
137 Ott ültünk Babilon folyóinál,+és sírtunk, amikor Sionra emlékeztünk.+
2 A nyárfákra akasztottukhárfáinkat azon a földön*.+
3 Mert fogvatartóink ott azt akarták, hogy énekeljünk nekik,+és csúfolóink, hogy szórakoztassuk őket:
„Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!”
4 Hogyan is tudnánk Jehova énekét énekelniidegen földön?
5 Ha elfeledlek téged, ó, Jeruzsálem,bénuljon le* a jobb kezem!+
6 Némuljak meg,*ha nem gondolok rád,ha nem Jeruzsálema legfőbb okom az örömre!+
7 Ó, Jehova, ne feledkezz meg arról,amit az edomiták mondtak Jeruzsálem elestének napján:
„Rombold le! Rombold le az alapjáig!”+
8 Ó, Babilon lánya, akire hamarosan pusztulás vár!+
Boldog, aki megfizet neked,úgy bánva veled, ahogy te bántál velünk!+
9 Boldog, aki megragadja gyermekeidet,és szétzúzza őket a sziklán!+
Lábjegyzetek
^ Vagyis Babilonban.
^ Esetleg: „száradjon el”.
^ Szó szerint: „tapadjon nyelvem az ínyemhez”.