Zsoltárok 141:1–10
Dávid éneke.
141 Ó, Jehova, segítségül hívlak téged.+
Siess a segítségemre!+
Figyelj oda, amikor hozzád kiáltok.+
2 Olyan legyen előtted imádságom, mint az elkészített füstölőszer,+és fölemelt kezeim, mint az esti gabonaáldozat+.
3 Állíts őrt a szám elé, ó, Jehova,állíts őrszemet ajkam ajtajához!+
4 Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon,+hogy aljas tetteket kövessek el gonosz emberekkel.
Bárcsak sose ennék csemegéikből!
5 Ha az igazságos ver engem: odaadó szeretetét fejezi ki azzal.+
Ha megfedd: olaj a fejemen.+
Sosem utasítanám el.+
Még nehézsége idején is imádkozni fogok.
6 Noha bíráikat letaszítják a sziklafalakról,az emberek odafigyelnek szavaimra, mert kedvesek azok.
7 Mint amikor valaki szánt, és fellazítja a talajt,úgy szórták szét csontjainkat a sír* szájánál.
8 De szemem rád tekint, ó, legfőbb Úr, Jehova!+
Nálad leltem menedékre.
Ne vedd el az életemet!*
9 Védj meg a kelepce szorításától, melyet nekem állítottak,és a gonosztevők csapdáitól!
10 A gonoszok mind a saját hálójukba esnek majd,+míg én biztonságban továbbhaladok.