Zsoltárok 142:1–7

Maszkil.* Dávidtól, amikor a barlangban volt.+ Ima. 142  Jehovához kiáltok segítségért,+Jehovához könyörgök kegyéért.  2  Kiöntöm színe elé gondomat,elbeszélem neki nyomorúságomat,+  3  mikor elhagy az erőm*. Te pedig figyeled lépteimet.+ Az ösvényen, melyen járok,csapdát állítanak nekem.  4  Tekints jobbomra, és lásd meg,hogy senki sincs, aki törődne* velem.+ Nincs hová menekülnöm,+senki sem foglalkozik velem*.  5  Ó, Jehova, hozzád kiáltok segítségért. Ezt mondom: „Te vagy az én menedékem,+csak te vagy nekem* az élők földjén.”  6  Figyelj hát segélykiáltásomra,mert reménytelen helyzetben vagyok. Szabadíts meg üldözőimtől,+mert erősebbek nálam.  7  Hozz ki engem* a börtönből,hadd dicsőítsem nevedet! Gyűljenek körém az igazságosak,mert te kedvesen bánsz velem.

Lábjegyzetek

Szó szerint: „elalél bennem szellemem”.
Szó szerint: „elismerne”.
Vagy: „a lelkemmel”.
Szó szerint: „osztályrészem”.
Vagy: „lelkemet”.

Jegyzetek

Multimédia