Zsoltárok 79:1–13
Asáf+ éneke.
79 Ó, Isten, a nemzetek behatoltak örökségedbe.+
Beszennyezték szent templomodat,+és romhalmazzá tették Jeruzsálemet.+
2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül,hűségeseid húsát a föld vadállatainak.+
3 Úgy ontották vérüket Jeruzsálem-szerte, mint a vizet,és senki sem maradt, hogy eltemesse őket.+
4 Gyalázat tárgyává lettünk szomszédaink szemében,+a körülöttünk levők gúnyolnak és kinevetnek minket.
5 Meddig haragszol még, ó, Jehova? Örökké?+
Meddig lángol még dühöd, mint a tűz?+
6 Öntsd ki dühödet a nemzetekre, melyek nem ismernek téged,és a királyságokra, melyek nem hívnak téged segítségül*.+
7 Mert elpusztították Jákobot,pusztává tették az ő hazáját.+
8 Ne vonj minket felelősségre őseink vétkeiért.+
Ne késlekedj, légy irgalmas hozzánk,+mert nyomorultak vagyunk.
9 Segíts nekünk, ó, megmentésünk Istene,+dicsőséges nevedért!
Szabadíts meg minket, és bocsásd meg* bűneinket nevedért!+
10 Miért is mondanák a nemzetek: „Hol van az ő Istenük?”+
Hadd lássuk, amint nyilvánvalóvá teszed a nemzetek előtt,hogy bosszút állsz szolgáid kiontott véréért+.
11 Halld meg a rabnak sóhajtását!+
Nagy hatalmaddal* őrizd meg* a halálra ítélteket*!+
12 Hétszeresen fizess meg szomszédainknak,+amiért gyaláztak téged, ó, Jehova+!
13 Mi pedig, a te néped és legelőd nyája,+örökké hálát adunk neked,és nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicséretedet+.
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „nem hívják segítségül a nevedet”.
^ Szó szerint: „fedezd el”.
^ Szó szerint: „karoddal”.
^ Esetleg: „szabadítsd ki”.
^ Szó szerint: „a halál fiait”.