érvelt: Pál nem pusztán elmondta nekik a jó hírt. El is magyarázta, és bizonyítékokat hozott fel az Írásokból, vagyis az ihletett Héber iratokból. Amellett, hogy felolvasott az Írásokból, érvelt is belőlük, és az érvelését a hallgatósághoz igazította. A görög di·a·leʹgo·mai ige jelentését így határozzák meg: ’részt vesz egy párbeszédben’; ’beszélget’; ’megvitat’. Tehát mások bevonására utal. Ez a görög ige szerepel a következő helyeken is: Cs 17:17; 18:4, 19; 19:8, 9; 20:7, 9.

hivatkozásokkal bizonyította: A görög ige szó szerinti jelentése: ’mellé tesz (mellé állít)’. Ez arra utalhat, hogy Pál gondosan összevetette a Héber iratokban feljegyzett messiási próféciákat Jézus életének az eseményeivel, és így bizonyította, hogy Jézus beteljesítette ezeket a próféciákat.

a város vezetői: Szó szerint: „a politarkhészok”, vagyis a város lakosainak vezetői. A görög po·li·tarʹkhész szó a klasszikus görög irodalomban nem szerepel. Ám néhány, i. e. I. századból való feliraton, melyeket Tesszalonika környékén, valamint Makedónia tartományának más részein találtak, ez a cím áll. Ezek megerősítik, hogy a Cselekedetek könyvének beszámolója hiteles, Lukács pedig megbízható történetíró.

császár: Vagy: „uralkodó”. A római császár akkoriban Klaudiusz volt, aki i. sz. 41 és 54 között uralkodott (Cs 11:28; 18:2; lásd a Mt 22:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzéket).

gondosan vizsgálva: Vagy: „alaposan tanulmányozva”. A görög a·na·kriʹnó szó jelentése: ’átszűr’; ’feloszt’; ’elkülönít’. Időnként bírósági tárgyalásokkal kapcsolatban használatos (Lk 23:14; Cs 4:9; 28:18; 1Ko 4:3). Ezért ebben a szövegkörnyezetben azt a gondolatot közvetíti, hogy valaki gondos, részletekbe menő kutatást végez, akárcsak egy jogi eljárás során. Vagyis a Bereában élő zsidók nem felszínesen vizsgálták meg az Írásokat, hanem gondosan utánajártak, hogy vajon igaz-e, amit Pál és Silás tanított az Írások alapján Jézusról, a régóta várt Messiásról.

a piactéren: Athén piactere (görögül a·go·raʹ) az Akropolisztól északnyugatra feküdt egy kb. 5 hektáros területen. A piactéren nem csupán adtak-vettek, hanem ez volt a város gazdasági, politikai és kulturális életének a központja is. Az athéniak szívesen találkoztak itt egymással, hogy intellektuális beszélgetéseket folytassanak.

az epikureus. . . filozófusok: A görög filozófus, Epikurosz (i. e. 341–270) követői az élet élvezetét tartották a legfőbb jónak. Az epikureusok hittek az istenek létezésében, de abban nem, hogy az istenek törődnek az emberekkel, így nem fogják őket sem megjutalmazni, sem megbüntetni, vagyis hiábavaló akár imádkozni hozzájuk, akár áldozatokat bemutatni nekik. A gondolkodásukat és a tetteiket egyáltalán nem befolyásolták erkölcsi elvek. A mértéktartást viszont szorgalmazták, azon az alapon, hogy ezáltal elkerülhetők a mértéktelenség káros következményei. Csakis azért törekedtek a tudásra, hogy megszabaduljanak a vallásos félelmektől és a babonáktól. Sem az epikureusok, sem a sztoikusok nem hittek a feltámadásban. (Lásd a sztoikus filozófusok kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben.)

a sztoikus filozófusok: A filozófusok egyik görög iskolája. Abban hittek, hogy a boldogság abból fakad, hogy az ember összhangban él a logikával és a természettel. Szerintük egy igazán bölcs ember közömbösen áll a fájdalomhoz és az élvezetekhez. Úgy vélték, hogy minden létező dolog egy személytelen istenség része, és azt mondták, hogy az ember lelkének is ez az istenség a forrása. Néhány sztoikus úgy tartotta, hogy a lélek végül az univerzummal együtt el lesz pusztítva. Mások azt mondták, hogy az istenség újraegyesíti majd magával a lelkeket. Sem a sztoikusok, sem az epikureusok nem hittek a feltámadásban. (Lásd az epikureus. . . filozófusok kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben.)

fecsegő: Szó szerint: „magot szedegető”. Az itt szereplő görög szper·mo·loʹgosz szót eredetileg kismadarakra mondták, amelyek felszedegették a magokat. Majd átvitt értelemben kezdték használni azokra az emberekre, akik koldulással vagy lopással összegyűjtötték az ételmaradékot vagy a szemetet, illetve azokra az egyszerű vagy tudatlan emberekre, akik másoktól hallott beszédfoszlányokat ismételgettek, vagyis semmittevő szószátyárok voltak. Ezek a tanult emberek tulajdonképpen azt állították, hogy Pál tudatlanul csak azt szajkózza, amit nem is ért.

az Areopáguszra: Vagy: „Arész dombjára”. Arész a háború görög istene volt. Az Areopágusz az Akropolisztól északnyugatra feküdt. A hagyományoknak megfelelően itt ülésezett Athén legfelsőbb tanácsa. Az „Areopágusz” szó alatt a tanács is, és a domb is érthető (Cs 17:34). Ezért a tudósok közt megoszlanak a vélemények arról, hogy Pált ehhez a dombhoz vitték-e, vagy valahová máshová, ahol a tanács összeült, például az agorára. Mivel Arész azonos a római Mars istennel, néhány fordítás úgy utal erre a helyre, hogy „Mars dombja”.

az ott tartózkodó: Vagy: „az odalátogató”. Az itt használt görög szó (e·pi·dé·meʹó) azt jelenti, hogy ’idegenként vagy látogatóként egy adott helyen tartózkodik’.

Egy ismeretlen Istennek: A görög A·gnóʹsztói the·óiʹ szavak egy athéni oltárfeliraton szerepeltek. Az athéniak úgy fejezték ki az istenfélelmüket, hogy számos templomot és oltárt emeltek, még olyan elvont fogalmakat megtestesítő isteneknek is, mint a hírnév, szerénység, energia, meggyőzés és szánalom. Talán attól tartva, hogy véletlenül kihagynak egy istent, és így magukra haragítják, az egyik oltárt „egy ismeretlen Istennek” szentelték. Ezzel elismerték, hogy létezik egy olyan Isten, akiről semmit sem tudnak. Pál ügyesen felhasználta ezt az oltárt, hogy beszéljen a hallgatóinak az igaz Istenről, akit addig nem ismertek.

a világot: A görög koʹszmosz szó szorosan kapcsolódik az emberiséghez a görög irodalomban, a Szentírásban pedig még inkább. (Lásd a Jn 1:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A görög művek azonban a világegyetemre és a teremtett dolgokra is utaltak ezzel a görög kifejezéssel. Lehetséges, hogy Pál itt ebben az értelemben használta ezt a szót, mivel arra törekedett, hogy találjon valami közöset a saját és a görög hallgatósága nézeteiben.

kézzel készített templomokban: A khei·ro·poiʹé·tosz görög szó szerepel a Cs 7:48-ban („kézzel készített”) és a Héb 9:11, 24-ben is („kézzel készült”; „kézzel készített”). A görög Athéné istennővel és a többi istennel ellentétben, akiknek a dicsősége emberi kéz alkotta templomoktól, szentélyektől és oltároktól függött, az ég és a föld legfőbb Ura túl hatalmas ahhoz, hogy fizikai templomokban lakjon (1Ki 8:27). Az igaz Isten sokkal fenségesebb, mint bármelyik bálvány bármilyen ember által épített templomban (Ézs 40:18–26). Pál talán azért tette ezt a megjegyzést, mert látta a különféle istenségeknek szentelt templomokat és szentélyeket.

általa van életünk, általa mozgunk és létezünk: Egyesek szerint ez a kijelentés egy görög retorikai stílus, a trikolon, amely három hasonló szóval fejez ki egy gondolatot. Olyan írók is éltek ezzel az eszközzel, mint például Platón, Szophoklész és Arisztotelész. Mások szerint Pál itt Epimenidésznek, az i. e. VI. században élt krétai költőnek a szavaira utalt.

a költőitek közül. . . némelyek: Pál minden bizonnyal a „mert az ő gyermekei vagyunk” kifejezést a Phainomena (Tünemények) című költeményből idézte, melyet egy sztoikus költő, Aratosz írt. Más görög művekben is olvashatók hasonló szavak, például a sztoikus írónak, Kleanthésznek a Himnusz Zeuszhoz című művében. Lehet, hogy Pál azért idézett görög költőktől, mert a művelt előadóktól elvárták, hogy klasszikus művekből idézzenek az érvelésük során.

a lakott föld: Itt a „lakott föld”-nek fordított görög szó (oi·ku·meʹné) tág értelemben szerepel, és úgy utal a földre, mint az emberiség lakhelyére (Lk 4:5; Ró 10:18; Jel 12:9; 16:14). Az I. században ezt a kifejezést az óriási Római Birodalomra is használták, amelynek területén a zsidók szétszóródtak (Cs 24:5).

biztosítékot: Vagy: „bizonyítékot”. Szó szerint: „hitet”. A görög piʹsztisz szó, melyet legtöbbször „hit”-nek fordítanak, ebben a szövegkörnyezetben alighanem egy olyan bizonyítékra utal, mely alapján teljesen meg lehet bízni egy ígéretben.

az Areopágusz-törvényszék egyik bírája: Vagy: „areopagita”, vagyis az Areopágusz tanácsának vagy törvényszékének a tagja. (Lásd a Cs 17:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)