Cselekedetek 27:1–44

27  Mikor aztán eldöntötték, hogy elhajózunk Itáliába,+ átadták Pált és némely más rabot egy Júliusz nevű katonatisztnek, aki az Augusztusz-csapathoz tartozott. 2  Felszálltunk egy adramittiumi hajóra, amely Ázsia tartomány partvidékén fekvő kikötőkbe készült behajózni, és elindultunk. Velünk volt a Tesszalonikából való makedón Arisztárkusz+ is. 3  Másnap kikötöttünk Szidónban, és Júliusz kedvesen bánt Pállal. Megengedte neki, hogy elmenjen a barátaihoz, és élvezze a gondoskodásukat. 4  Ott tengerre szállva, Ciprushoz közel hajóztunk el, ahol védve voltunk az ellenszéltől. 5  Majd a nyílt tengeren hajóztunk át Cilicia és Pamfília mentén, és kikötöttünk a líciai Mirában. 6  A katonatiszt pedig talált ott egy Itáliába tartó alexandriai hajót, és felszállított rá minket. 7  Majd miután elég sok napig lassan haladtunk, nagy nehezen eljutottunk Kniduszig. De mivel a szél miatt nem tudtunk előrehaladni, Krétához közel, Szalmónénál hajóztunk el, ahol védve voltunk a széltől. 8  Nehezen haladva a part mentén egy Szép kikötőnek nevezett helyre értünk, amelyhez közel volt Lázea városa. 9  Minthogy hosszabb idő telt el, és a hajózás már kockázatos volt, mivel már az engesztelés napi böjt+ is elmúlt, Pál ezt javasolta 10  nekik: „Férfiak, látom, hogy ez az utazás kárral és nagy veszteséggel fog járni nemcsak a rakományra és a hajóra nézve, hanem az életünkre nézve is.” 11  A katonatiszt azonban inkább a kapitányra és a hajótulajdonosra hallgatott, semmint Pálra. 12  Mivel pedig a kikötő alkalmatlan volt a telelésre, a többség azt tanácsolta, hogy hajózzanak el onnan, hátha valahogyan eljutnak Főnixbe – Kréta egyik kikötőjébe, amely északkelet felé és délkelet felé nyílik –, hogy ott teleljenek. 13  Amikor a déli szél gyengén fújt, azt gondolták, hogy elérték az úti céljukat, és felszedve a horgonyt, a parthoz közel kezdtek hajózni Kréta mellett. 14  Nemsokára azonban lecsapott oda az Eurakvilónak nevezett viharos szél. 15  Mivel a hajót heves erővel elragadta, és az nem volt képes a széllel szemben haladni, feladtuk és elsodródtunk. 16  Egy Kaudának nevezett kis sziget mellett mentünk el, mely megvédett minket a széltől, ámde a hajófarnál levő mentőcsónakot alig tudtuk megmenteni. 17  Miután mégiscsak felhúzták, segédeszközöket kezdtek használni, hogy alulról átkötözzék a hajót; és mivel féltek, hogy a Szirtisznél zátonyra futnak, leengedték a kötélzetet, és úgy sodródtak tovább. 18  Mivel hevesen dobált minket a vihar, ezért a következő napon könnyíteni kezdtek a hajón.+ 19  A harmadik napon pedig a hajó felszerelését dobálták ki a saját kezükkel. 20  Mivel sem a nap, sem a csillagok nem tűntek fel jó néhány napon át, és heves vihar tombolt körülöttünk, végül a megmenekülésünknek minden reménye szertefoszlott. 21  Mikor már hosszú ideje nem ettek, Pál felállt közöttük, és így szólt: „Férfiak, mindenképpen meg kellett volna fogadnotok a tanácsomat, és nem kellett volna tengerre szállnotok Krétán, és elszenvednetek ezt a kárt és veszteséget.+ 22  Most mégis arra ösztönözlek titeket, hogy legyetek bátrak, mert senki sem fog odaveszni közületek, csak a hajó. 23  Ma éjjel ott állt mellettem annak az Istennek egy angyala,+ akié vagyok, és akinek szent szolgálatot végzek, 24  és ezt mondta: »Ne félj, Pál! A császár elé kell állnod,+ és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled hajóznak.« 25  Legyetek hát bátrak, férfiak, mert hiszek Istennek, hogy pontosan úgy lesz, ahogy az angyal megmondta nekem. 26  Egy szigetre kell majd kivetődnünk.”+ 27  Mikor aztán leszállt a 14. éjszaka, és ide-oda hányódtunk az Adriai-tengeren, éjfélkor a tengerészek gyanítani kezdték, hogy valami szárazföldhöz közelednek. 28  Megmérték a mélységet, és 20 ölnek találták. Így hát kicsit továbbmentek, ismét megmérték, és 15 ölnek találták. 29  Mivel féltek, hogy esetleg sziklazátonyra futunk, kivetettek négy horgonyt a hajófarból, és alig várták, hogy nappal legyen. 30  Mikor azonban a tengerészek megpróbáltak elszökni a hajóról, és leengedték a mentőcsónakot a tengerre, azt színlelve, hogy horgonyokat szándékoznak leereszteni a hajó orrából, 31  Pál ezt mondta a katonatisztnek és a katonáknak: „Ha ezek nem maradnak a hajón, nem menekülhettek meg.”+ 32  Akkor a katonák elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták azt leesni. 33  A hajnal közeledtével Pál bátorítani kezdett mindenkit, hogy egyenek valamit, és ezt mondta: „Már 14. napja várakoztok nyugtalanul, és nem ettetek semmit. 34  Arra bátorítalak tehát benneteket, hogy a saját érdeketekben egyetek valamit, mert egyetlen hajszála sem vész el egyikőtöknek sem.” 35  Miután ezt mondta, vett egy kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk előtt, megtörte, és elkezdett enni. 36  Erre mindannyian felbátorodtak, és ők is enni kezdtek. 37  Összesen 276-an voltunk a hajón. 38  Amikor jóllaktak, könnyítettek a hajón, a fedélzetről a tengerbe dobva a búzát.+ 39  Mikor nappal lett, nem tudták felismerni a szárazföldet,+ de észrevettek egy öblöt, melynek lapos partja volt, és elhatározták, hogy ha tudják, erre futtatják rá a hajót. 40  Levágták hát a horgonyokat, és hagyták, hogy azok a tengerbe essenek. Egyúttal pedig a kormánylapátok köteleit is eloldozták, és miután a szélnek feszítve felvonták az elővitorlát, a part felé tartottak. 41  Amikor egy zátonyos helyre jutottak, ráfuttatták a hajót. A hajó orra fennakadt, és mozdíthatatlan maradt, a farát azonban iszonyatos erővel kezdték darabokra törni a hullámok.+ 42  Ekkor a katonák úgy döntöttek, hogy megölik a rabokat, hogy senki se tudjon elúszni és megszökni. 43  A katonatiszt azonban meg akarta menteni Pált, ezért visszatartotta őket szándékuktól. Megparancsolta, hogy akik tudnak úszni, ugorjanak a tengerbe, és először ők menjenek a szárazföldre, 44  majd a többiek is tegyék ugyanezt, ki deszkapallókon, ki a hajó darabjain. Így mindannyian biztonságban elérték a szárazföldet.+

Lábjegyzetek

Jegyzetek

elhajózunk: Ahogy arról szó volt a Cs 16:10-hez és a 20:5-höz tartozó magyarázó jegyzetekben, a Cselekedetek könyvének egyes részeiben az író, Lukács többes szám első személyben fogalmaz az események leírásakor: „igyekeztünk”, „ránk”, „körülöttünk” (Cs 27:20). Ez azt mutatja, hogy Lukács is Pállal tartott némelyik útján. A Cs 27:1-től 28:16-ig is többes szám első személyben fogalmaz Lukács, vagyis elkísérte Pált Rómába.

katonatisztnek: Vagy: „századosnak”. Egy százados nagyjából 100 katona fölött rendelkezett a római seregben.

kedvesen: Vagy: „emberségesen”. A görög phi·lan·throʹposz és az ezzel rokon phi·lan·thró·piʹa szó emberek iránti kedves törődésre utal. Miután a hajó egy napot volt tengeren, és kb. 110 km-t tett meg észak felé, megállt egy szír kikötőben, Szidón városában. Úgy tűnik, Júliusz, a katonatiszt nem úgy bánt Pállal, mint egy átlagos rabbal. Talán azért, mert római állampolgár volt, és még nem mondták ki a bűnösségét (Cs 22:27, 28; 26:31, 32).

hajót: Vagyis egy gabonaszállító hajót (Cs 27:37, 38). Akkoriban Egyiptom látta el Rómát gabonával, és az Egyiptomból érkező hajók Mirában álltak meg, egy Kis-Ázsia délnyugati partján fekvő, jelentősebb kikötővárosban. Júliusz, a katonatiszt keresett egy ilyen hajót, és felszállította rá a katonákat meg a rabokat. Ez a hajó jóval nagyobb lehetett, mint az, amelyikkel eddig utaztak (Cs 27:1–3). Szállította az értékes búzát, és ezenkívül 276 utast is: a legénységet, a katonákat, a rabokat, és nyilvánvalóan másokat is, akik Rómába igyekeztek. Mira az egyiptomi várostól, Alexandriától pont északra feküdt, így az onnan induló hajók szokásos útvonalába eshetett. De az is előfordulhatott, hogy az ellenszelek miatt (Cs 27:4, 7) kellett az alexandriai hajónak irányt változtatnia, és Mirában horgonyt vetnie. (Lásd a B13-as függ.-et.)

az engesztelés napi böjt: Vagy: „az őszi böjt”. Szó szerint: „a böjt”. „A böjt” kifejezés görög megfelelője a mózesi törvény egyetlen böjtre vonatkozó parancsára utal, amely az évenkénti engesztelés napjához kapcsolódott. Ezt az ünnepet jom kippurnak is nevezik (héberül jóm hak·kip·pu·rímʹ; ’az elfedezés napja’) (3Mó 16:29–31; 23:26–32; 4Mó 29:7; lásd a Szójegyzékben az „Engesztelés napja” címszót). A „legyetek önmegtartóztatók” kifejezés az engesztelés napjához kötődően az önmegtagadás különféle formáira utal, például a böjtölésre (3Mó 16:29, lábj.). Az, hogy a Cs 27:9-ben szerepel a „böjt” szó, arra mutat, hogy az engesztelés napján a böjt volt az önmegtagadás elsődleges formája. Az engesztelés napi böjt késő szeptemberre vagy kora októberre esett.

az életünkre: Vagy: „a lelkünkre”. Az itt szereplő görög pszü·khéʹ szó egy személyre vagy egy személy életére vonatkozik. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót, valamint az A2-es függ.-et.)

Eurakvilónak: Görögül Eu·ra·küʹlón; latinul euroaquilo. Vagyis egy északkeleti viharos szél, melyet a máltai hajósok gregaleként ismernek. Ez a leghevesebb a Földközi-tenger térségében, és rendkívül veszélyes a nagy vitorlákkal felszerelt hajókra nézve, hiszen azok könnyen felborulnak egy ilyen viharban.

mentőcsónakot: A görög szkaʹphé szó egy kis csónakra utal, melyet vagy a hajó mögött húztak, vagy nagyobb hajók esetében a fedélzeten tartottak. Ezzel a csónakkal eveztek partra, amikor a part közelében vetettek horgonyt, vették le a rakományt, vagy vontatták a hajót, hogy irányt tudjon változtatni. Vészhelyzet esetén mentőcsónakként szolgált. Vihar idején felhúzták, és a hajóhoz erősítették, nehogy vízzel teljen meg, vagy összetörjön.

a Szirtisznél: A görög Szürʹtisz név a ’vonszol’ jelentésű alapszóból származik. Szirtisz az Afrika északi partjánál (a mai Líbia partvidékén) található félkör alakú partszakaszon elhelyezkedő két öböl görög neve volt. A nyugati öblöt (Tunisz és Tripoli között) Kis-Szirtisznek hívták (ma Gábeszi-öböl). Közvetlenül tőle keletre feküdt a Nagy-Szirtisz, a mai Szidra-öböl. Az ókorban a tengerészek rettegtek ezektől az öblöktől, mert mindkettőben csalóka homokpadok voltak, melyeknek az elhelyezkedése állandóan változott az árapály miatt. Az i. sz. I. században élt földrajztudós, Sztrabón ezt írta azokra a hajókra vonatkozóan, melyek ezekre a sekély vizű területekre tévedtek: „mentő jármű pedig ritkaság” (Strabón: Geógraphika. XVII. könyv, III., 20.). Josephus (A zsidó háború. II. könyv, XVI. fej., 4. bek.) szerint már maga a Szirtisz név is rémületet keltő volt. (Lásd a B13-as függ.-et.)

heves vihar: Szó szerint: „nem kis vihar”. A görög kifejezés itt egy nagy viharra utal. Pál napjaiban a tengerészek a nap vagy a csillagok állása alapján tájékozódtak, így a felhős időjárás nagyon megnehezítette a navigációt.

mert senki sem fog odaveszni közületek: Vagy: „mert egy lélek sem fog odaveszni közületek”; „mert egyetlen emberélet (lélek) sem fog odaveszni”. Az itt szereplő görög pszü·khéʹ szó egy személyre vagy egy személy életére vonatkozik. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót, valamint az A2-es függ.-et.)

akinek szent szolgálatot végzek: Vagy: „akit szolgálok (imádok)”. (Lásd a Cs 26:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

az Adriai-tengeren: Pál napjaiban ez a kifejezés nagyobb területre vonatkozott, mint ma. A görög földrajztudós, Sztrabón szerint az Adria Atria városáról kapta a nevét, mely város a Pó folyó torkolatánál (ma Velencei-öböl) helyezkedett el (Strabón: Geógraphika. V. könyv, I., 8.). A mai olasz város, Adria a tengerparttól valamivel beljebb fekszik. A jelek szerint az Adria elnevezést a környék vizeire alkalmazták, majd a név egyre több mindent foglalt magában, míg végül beleértették napjaink egész Adriai-tengerét, a Jón-tengert és a Földközi-tengernek azokat a vizeit, melyek Szicíliától (és Máltától) keletre, Krétától pedig nyugatra voltak. (Lásd a B13-as függ.-et.)

20 ölnek: Kb. 36 m. Az öl egy mértékegység, mely a víz mélységének mérésére szolgál. Általánosan elfogadott, hogy négy könyöknek (kb. 1,8 m) felel meg, és hozzávetőlegesen akkora távolság, mint amekkora egy ember kitárt karjai között, a két kéz ujjhegyei között mérhető. Ez nem véletlen, hiszen az „öl” szó görög megfelelője (or·güi·aʹ) egy olyan alapszóból származik, melynek jelentése: ’kitár’; ’elér’. (Lásd a B14-es függ.-et.)

15 ölnek: Kb. 27 m. (Lásd a 20 ölnek kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben, valamint a B14-es függ.-et.)

276-an: Vagy: „276 lélek”. Bár néhány kézirat szerint nem ennyien voltak a hajón, a legrégebbi kéziratok többségében a 276 szerepel, és a legtöbb tudós is egyetért ezzel. Az akkori hajókra felfért ennyi utas. Josephus beszámol egy hajóról, melyen kb. 600 utas volt, és hajótörést szenvedett Róma felé tartva. A görög pszü·khéʹ szó, melyet általában a „lélek” szóval adnak vissza, itt élő személyekre vonatkozik. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót, valamint az A2-es függ.-et.)

Multimédia

Apostolok cselekedetei – Pál útja Rómába és az első római fogva tartása (Cs 27:1–28:31)
Apostolok cselekedetei – Pál útja Rómába és az első római fogva tartása (Cs 27:1–28:31)

Az események időrendi sorrendben szerepelnek

 1. Miután Pál két évet raboskodik Cezáreában, fogolyként Rómába indul hajóval (Cs 27:1, 2)

 2. Pál és a társai megérkeznek Szidónba; Pál engedélyt kap, hogy találkozzon az ottani testvérekkel (Cs 27:3)

 3. Pál elhajózik Ciprus mellett, majd a nyílt tengeren hajózik Cilicia és Pamfília mentén, végül megérkezik a líciai Mirába (Cs 27:4, 5)

 4. Mirában Pál felszáll egy alexandriai gabonaszállító hajóra; a hajó nagy nehezen megérkezik Kniduszba, majd Krétához közel, Szalmónénál halad tovább (Cs 27:6, 7)

 5. Pál és a társai nagy nehézségek árán továbbhajóznak Kréta partja mentén, és megérkeznek a Szép kikötőbe (Cs 27:8)

 6. A hajó hosszabb ideig marad a Szép kikötőben; az a döntés születik, hogy elhajóznak Főnixbe, Kréta egy másik kikötőjébe (Cs 27:9–13)

 7. Nem sokkal az indulás után lecsap egy erős északkeleti szél, az Eurakviló; a hajó elsodródik (Cs 27:14, 15)

 8. A hajó elmegy Kauda szigete mellett; a tengerészek félnek, hogy Szirtisznél zátonyra futnak (Cs 27:16, 17)

 9. Egy angyal megjelenik Pálnak, és elmondja neki, hogy a császár elé fog állni; Pál megnyugtatja a többieket, hogy senki sem fog meghalni (Cs 27:22–25)

10. Hajótörés Máltán (Cs 27:39–44; 28:1)

11. A máltaiak rendkívül kedvesek; Pál meggyógyítja Publiusz apját (Cs 28:2, 7, 8)

12. Pál felszáll egy alexandriai hajóra, mely Máltán telelt; Szirakúzába, onnan pedig Régiumba utazik (Cs 28:11–13a)

13. Pál megérkezik Puteoliba, ahol a testvérek szeretettel fogadják (Cs 28:13b, 14)

14. A római testvérek elmennek Appiusz piacteréig és a Három Tavernáig, hogy találkozzanak Pállal (Cs 28:15)

15. Pál megérkezik Rómába; megengedik neki, hogy egy bérelt házban lakjon az őt őrző katonával (Cs 28:16)

16. Pál beszél a római zsidókkal; két éven át bátran prédikál azoknak, akik meglátogatják (Cs 28:17, 18, 21–31)

Első századi kereskedőhajó
Első századi kereskedőhajó

Az i. sz. I. században sokféle kereskedőhajó szelte a Földközi-tenger vizét. Némelyikük a partvidéket járta, például az az adramittiumi hajó is, amelyen Pál rabként utazott Cezáreából Mirába (Cs 27:2–5). Viszont az a fajta kereskedőhajó, melyre Pál is felszállt Mirában (lásd a képet), egy búzát szállító, hatalmas hajó volt, az utasainak a száma pedig a legénységgel együtt 276 volt (Cs 27:37, 38). Ennek a hajónak valószínűleg volt fővitorlája és elővitorlája, és a hajófarnál lévő két hatalmas evezőlapáttal kormányozták. Az ilyen hajókon gyakran valamilyen istent vagy istennőt ábrázoló orrfigura volt.

1. Kereskedőhajó

2. Galileai halászcsónak

Fából és fémből készült horgony
Fából és fémből készült horgony

1. Horgonydúc

2. Horgonyrúd

3. Horgonykarom (vagy horgonykapa)

4. Horgonykar

5. Merevítő

A horgony többször is szerepel abban a beszámolóban, mely Pál Rómába történő utazását ecseteli (Cs 27:13, 29, 30, 40). Az ókorban kezdetben egy kőnehezéket vagy más, egyszerű eszközt használtak horgonyként. Pál utazásainak az idejére azonban már fejlettebb horgonyok álltak rendelkezésre. A rajz egy kapás horgonyt mutat be, mely a római időkben igen elterjedt volt. Ezt a fajta horgonyt általában fából és fémből készítették. A nehéz horgonydúc, mely legtöbbször ólomból volt, lehúzta a horgonyt, és az egyik karja belefúródott a tengerfenékbe. A nagy csónakoknak gyakran több horgonyuk is volt (Cs 27:29, 30). Az afrikai parthoz közel, Ciréne mellett találtak egy horgonyt, mely kb. 545 kg volt. Ez gazdagítja Pál következő szavainak a jelentéstartalmát: „Ez a reménység nekünk a lélek horgonya” (Héb 6:19).

Mélységmérők
Mélységmérők

Ez a fajta mélységmérő (1.), mely különféle formájú és méretű lehetett, a legrégebbi hajózási műszerek közé tartozott. Egy kötélhez rögzítve a vízbe dobták a hajóról. Amikor a mélységmérő elérte a tengerfeneket, a hajósok a kötél segítségével mérték meg, hogy milyen mély a víz a hajótest alatt (2.). Némelyik mélységmérő alját bekenték faggyúval, amely összeszedte a tengerfenéken például a homokot és a kavicsokat. Miután a hajósok kiemelték a mélységmérőt a vízből, megvizsgálták a rátapadt dolgokat. Bár a mélységmérők különféle anyagokból lehettek, többnyire ólomból készültek. A Cs 27:28-ban használt görög ige, melyet úgy is fordítanak, hogy „megméri a mélységet”, „megmér”, szó szerint azt jelenti, hogy ’leereszti a mérőónt’.

1. Mélységmérő

2. Kötél

SZENTÍRÁS – ÚJ VILÁG FORDÍTÁS (MAGYARÁZÓ JEGYZETEKKEL)
Cselekedetek 27
magyar
Olvasd online a Bibliát!
https://cms-imgp.jw-cdn.org/img/p/1001070103/univ/art/1001070103_univ_sqr_xl.jpg
nwtsty