Habakuk 3:1–19

3  Habakuk próféta imája gyászdalokban*:   Ó, Jehova, hallottam híredet. Ámulatba ejt, ó, Jehova, mindaz, amit teszel. Az évek során* keltsd életre tetteidet! Az évek során* tedd ismertté azokat! Ne feledkezz meg az irgalomról a zűrzavar idején!+   Isten eljött Témánból,a szent Isten a Párán hegyéről+. (Szela.)* Méltósága beborította az eget,+és dicséretével betelt a föld.   Fényessége olyan volt, mint a napfény.+ Két fénysugár ragyogott fel kezéből,amelyben ereje rejlett.   Járvány járt előtte,+és magas láz követte lépteit.   Megállt, és megrengette a földet+. Egy pillantásával megugrasztotta a nemzeteket.+ Az örökkévaló hegyek szétmállottak,és az ősi dombok leborultak.+ Az útjai olyanok, mint régen.   Bajt láttam Kusán sátraiban. Megremegtek Midián földjének sátorszövetei.+   Ó, Jehova, vajon a folyók ellen,a folyók ellen gyúltál haragra? Vagy a tengerre vagy dühös?+ Mert lovaidon vágtattál,+szekereid győzelmet arattak*+.   Íjad már nincs a tokjában, és lövésre kész. A botokat* esküvel jelölték ki.* (Szela.) Folyókkal szabdalod fel a földet. 10  A hegyek vonaglottak fájdalmukban, amikor megláttak téged.+ Zivatar söpört végig a földön. A mélység morajlott,+magasba emelte kezét. 11  A nap és a hold megállt fenséges lakhelyén.+ Nyilaid suhantak, mint a fény,+lándzsád villanása ragyogott. 12  Dühödten vonultál át a földön. Haragodban tapostad* a nemzeteket. 13  Kimentél néped megmentésére, hogy megmentsd felkentedet. Összetörted a gonosz házának vezetőjét*. Az alapjától a tetejéig* lecsupaszítottad azt. (Szela.) 14  Saját fegyvereivel* szúrtad át harcosai fejét,amikor kiviharzottak, hogy szétszórjanak minket*. Titkon örültek annak, hogy felfalhatják az elnyomottat. 15  Lovaiddal átgázoltál a tengeren,a hatalmas, tajtékzó vízen. 16  Hallottam, és bensőm* reszketett,ajkam megremegett a hangra. Csontjaimba rothadás hatolt,+és lábam reszketett. De csendben várom a nyomorúság napját,+amely eljön a ránk támadó népre. 17  Még ha a fügefa nem is virágzik,és a szőlőtőn nincs gyümölcs,még ha az olajfa termése el is marad,és a föld* nem hoz termést,még ha a nyáj el is tűnik az akolból,és nincs csorda az istállóban, 18  én akkor is boldog vagyok Jehova miatt,és örülök megmentő Istenem miatt.+ 19  A legfőbb Úr, Jehova az én erőm.+ Lábamat olyanná teszi, mint a szarvasoké,és magaslatokon járat engem.+

Lábjegyzetek

Vagy: „siratóénekekben”.
Esetleg: „a mi időnkben”.
Esetleg: „a mi időnkben”.
Vagy: „megmentésül voltak”.
Esetleg: „nyilakat”.
Esetleg: „A törzsek esküiket szólják.”
Szó szerint: „csépelted”.
Szó szerint: „fejét”.
Szó szerint: „nyakáig”.
Szó szerint: „botjaival”.
Szó szerint: „engem”.
Szó szerint: „hasam”.
Vagy: „teraszos föld”.

Jegyzetek

Multimédia