Ámós 6:1–14

  • Jaj az elbizakodottaknak! (1–14.)

    • Elefántcsont ágyak; borosserlegek (4., 6.)

6  „Jaj azoknak Sionban, akik elbizakodottak,akik biztonságban érzik magukat Szamária hegyén,+a legkiválóbb nemzet előkelőinek,akikhez Izrael népe járul!   Menjetek át Kalnéba, és nézzetek szét. Onnan menjetek Nagy Hamátba+,és menjetek le a filiszteusok lakta Gátba. Jobbak-e azok, mint ezek a királyságok*,vagy területük nagyobb-e, mint a tiétek?   Elhessegetitek elmétekből a veszedelem napját,+és előmozdítjátok az erőszakot+?   Elefántcsont+ ágyakon hevernek, és elnyújtóznak a pamlagokon,+a nyáj kosait és a hizlalt borjúkat* eszik+.   A hárfa* hangjára rögtönöznek,+és mint Dávid, hangszereket terveznek maguknak+.   Serlegből isszák a bort,+és a legkiválóbb olajokkal kenik magukat,József szerencsétlenségével viszont nem törődnek*+.   Ezért száműzetésbe mennek a száműzöttek élén,+és véget ér a nyújtózkodók mulatozása.   Ez Jehovának, a seregek Istenének kijelentése: »A legfőbb Úr, Jehova megesküdött magára*:+ ’Utálom Jákob büszkeségét,+gyűlölöm megerősített tornyait,+és kiszolgáltatom a várost, meg ami benne van+.  És ha tíz ember maradna egy házban, azok is meghalnak. 10  Egy rokon* jön majd, hogy kivigye és elégesse őket egymás után. Kiviszi csontjaikat a házból, majd attól, aki a ház belső szobáiban van, ezt kérdezi: „Van még veled valaki?” Az így felel: „Senki!” Ő pedig ezt mondja: „Hallgass! Nem annak van itt az ideje, hogy Jehova nevét említsük.”’ 11  Mert Jehova ad parancsot,+és darabokra zúzza a nagy házat,és törmelékké teszi a kis házat.+ 12  Vajon a kőszirten futnak-e lovak,vagy szánt-e ott valaki marhákkal? Ti viszont mérgező növénnyé tettétek a jogosságot,és az igazságosság gyümölcsét ürömmé*.+ 13  Örültök annak, ami értéktelen,és ezt mondjátok: ’Hát nem a saját erőnknek köszönhetően lettünk ilyen hatalmassá*?’+ 14  Ezért felhozok ellened egy nemzetet, ó, Izrael népe+ – ez Jehovának, a seregek Istenének a kijelentése –,és ők elnyomnak benneteket Lebó-Hamáttól*+ egészen az Araba völgyéig.«”

Lábjegyzetek

Itt nyilvánvalóan Júda és Izrael királyságáról van szó.
Vagy: „a fiatal bikákat”.
Vagy: „húros hangszer”.
Szó szerint: „nem betegedtek bele”.
Vagy: „a lelkére”.
Szó szerint: „apjának a testvére”.
Vagy: „keserűséggé”.
Szó szerint: „szereztünk magunknak szarvakat”.
Vagy: „Hamát szélétől”.