Ámós 8:1–14

  • Látomás egy kosár nyári gyümölcsről (1–3.)

  • Az elnyomók elítélése (4–14.)

    • Szellemi éhség (11.)

8  Ezt láttatta velem a legfőbb Úr, Jehova: Volt egy kosár nyári gyümölcs.  Majd így szólt: „Mit látsz, Ámós?” Én így feleltem: „Egy kosár nyári gyümölcsöt.” Jehova erre ezt mondta nekem: „Eljött a vég népem, Izrael számára. Többé nem bocsátok meg neki.+  »A templom énekei jajgatásra fordulnak azon a napon+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – Rengeteg tetem hever majd mindenütt.+ Csendet!«   Halljátok ezt ti, akik eltapossátok a szegényeket,és végeztek a föld szelídeivel,+   ti, akik ezt mondjátok: »Mikor lesz már vége az újhold ünnepének+, hogy eladhassuk a gabonánkat,és a sabbatnak+, hogy gabonát árulhassunk? Hogy megkisebbítsük az éfát*,a sekel* súlyát megnöveljük,és így meghamisítsuk a csalásra használt mérleget.+   Hogy megvehessük ezüstért a szükségben levőket,és egy pár saruért a szegényeket,+és hogy eladhassuk a gabona hulladékát.«   Jehova, Jákob büszkesége+ megesküdött önmagára: »Soha nem felejtem el egyetlen tettüket sem.+   Ezért megremeg a föld*,és minden lakosa gyászolni fog+. Hát nem fog mindenestül felemelkedni, mint a Nílus,és hullámozni meg leapadni, mint Egyiptom Nílusa?+«   »Azon a napon – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése –a napot lenyugosztom délidőben,és sötétséget bocsátok a földre fényes nappal+. 10  Ünnepeiteket gyászba borítom,+és énekeiteket mind gyászdallá* teszem. Minden csípőre zsákruhát adok, és minden fejet kopasszá teszek. Olyan nyomorúságot hozok, mint amikor az egyetlen fiút gyászolják,és mennyire keserű lesz annak a napnak a vége!« 11  »Jönnek napok – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése –,amikor éhínséget bocsátok a földre;éhínséget, de nem kenyér után, és szomjúságot, de nem víz után,hanem Jehova szavainak hallgatása után.+ 12  Tengertől tengerig tántorognak majd,és északtól keletig*. Bolyonganak majd, mert Jehova szavát keresik, de nem találják. 13  Azon a napon a szép szüzekés a fiatalemberek is elájulnak majd a szomjúságtól; 14  azok, akik Szamária vétkére+ esküsznek, és ezt mondják: ’Olyan biztos ez, mint hogy a te istened él, ó, Dán+!’,és ezt: ’Olyan biztos ez, mint hogy Beér-Seba+ útja él!’ Elesnek, és nem kelnek fel többé.+«”

Lábjegyzetek

Vagy: „az ország”.
Vagy: „siratóénekké”.
Vagy: „napkeletig”.