Énekek éneke 2:1–17

  • A lány (1.)

    • Egyszerű sáfrány

  • A pásztor (2.)

    • Olyan a szerelme, mint a liliom

  • A lány (3–14.)

    • Nem szeretné, hogy felkeltsék benne a szerelmet, míg az nem akarja (7.)

    • A pásztort idézi (10b–14.)

      • „Gyönyörűségem, gyere velem!” (10b, 13.)

  • A lány testvérei (15.)

    • „Fogjátok meg nekünk a rókákat”

  • A lány (16–17.)

    • „Kedvesem az enyém, én pedig az övé” (16.)

2  Én a parti síkság egyszerű sáfránya* vagyok,a völgyek lilioma+.”   „Mint liliom a tövisek közt,olyan az én szerelmem a lányok közt.”   „Mint almafa az erdő fái között,olyan az én kedvesem az ifjak között. Minden vágyam, hogy árnyékában ülhessek,és édes nekem a gyümölcse.   Bevitt engem az ünnepi házba*,és a szerelem volt fölöttem zászlaja.   Adjatok nekem mazsolalepényt+ és almát,hogy felüdüljek és erőre kapjak,mert a szerelem beteggé tesz.   Bal keze a fejem alatt,jobb keze pedig átölel.+   Megesketlek titeket, ó, Jeruzsálem lányai,a gazellákra+ és a mező szarvasaira: Ne próbáljátok felébreszteni vagy felkelteni bennem a szerelmet, míg az nem akarja!+   Kedvesem hangját hallom. Nézzétek, itt jön! Megmássza a hegyeket, átugorja a dombokat.   Olyan az én kedvesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvasbika.+ Itt van, a fal mögött áll,betekint az ablakokon,bepillant a rácsozaton. 10  Így szól hozzám az én kedvesem: »Kelj föl, szerelmem,gyönyörűségem, gyere velem! 11  A tél* elmúlt,már nem esik az eső. 12  Virágok nyílnak a földön,+eljött a metszés ideje,+és gerlebúgás+ hallatszik földünkön. 13  A fügefa megérleli korai fügéit,+virágba borulnak a szőlők, és illatoznak. Kelj föl, szerelmem, gyere! Gyönyörűségem, gyere velem! 14  Ó, én galambom a kőszikla hasadékaiban,+a sziklák mélyedéseiben! Hadd lássalak és halljam hangodat+,mert kellemes a hangod és szép az alakod+!«” 15  „Fogjátok meg nekünk a rókákat,a kis rókákat, melyek feldúlják a szőlőt,mert most virágoznak a szőlőink.” 16  „Kedvesem az enyém, én pedig az övé.+ A liliomok+ közt pásztorkodik+ ő. 17  Míg szelesre nem fordul az idő,* és tova nem tűnnek az árnyak,térj vissza gyorsan, ó, kedvesem,mint a gazella+ vagy a fiatal szarvasbika+ a hegyeken, melyek elválasztanak minket*!

Lábjegyzetek

Vagy: „krókusza”.
Szó szerint: „a bor házába”.
Vagy: „az esős évszak”.
Szó szerint: „míg lélegzetet nem vesz a nappal”.
Esetleg: „a sziklás hegyeken”. Vagy: „Béther hegyein”.