Ézsaiás 26:1–21
26 Azon a napon ezt az éneket éneklik+ majd Júda földjén:+
„Erős városunk van.+
A megmentést teszi falaivá és sáncaivá.+
2 Nyissátok ki a kapukat,+ hadd vonuljon be az igazságos nemzet,amely hűséges marad.
3 Megvéded azokat, akik teljesen rád bízzák magukat,*és tartós békét adsz nekik,+mert benned bíznak+.
4 Örökké bízzatok Jehovában,+mert Jah* Jehova az örök kőszikla+.
5 Mert megalázza azokat, akik a magas, büszke városban laknak.
Lerombolja a várost,a földdel teszi egyenlővé,a porba dönti.
6 Lábbal tiporják azt,az elnyomottaknak, az alacsony sorúaknak a lába fogja taposni.”
7 Az igazságosnak az ösvénye egyenes*.
Mivel te egyenes vagy,egyengeted az igazságosnak az útját.
8 Miközben az ítéleteid ösvényén járunk, ó, Jehova,beléd vetjük a bizalmunkat.
Vágyunk* arra, hogy emlékezzünk rád és a nevedre*.
9 Éjjel az egész lényem* utánad vágyik,mélyen legbelül szüntelenül téged kereslek,+mert amikor végrehajtod ítéleteidet a földön,igazságosságról tanulnak a föld lakói.+
10 Még ha jóindulattal bánnak is a gonosszal,akkor sem tanul igazságosságot.+
A becsületesség földjén is gonoszul cselekszik,+és nem fogja meglátni Jehova fenségét+.
11 Ó, Jehova, magasra emelted a kezed, de ők nem látják.+
Látni fogják, mennyire szereted a népedet, és megszégyenülnek.
Igen, az ellenségeidnek szánt tűz emészti meg őket.
12 Ó, Jehova, te békét adsz nekünk,+hiszen mindazt, amit tettünk,te vitted véghez.
13 Ó, Jehova Istenünk! Mások uralkodtak fölöttünk,+de mi csak a te nevedet emlegetjük+.
14 Halottak ők, nem fognak élni.
Tehetetlen halottak, nem kelnek föl.+
Mert rájuk fordítottad a figyelmedet,hogy megsemmisítsd őket, és még csak ne is emlékezzenek többé rájuk.
15 Népessé tetted a nemzetet, ó, Jehova,népessé tetted a nemzetet.
Megdicsőítetted magadat.+
Messzire kiterjesztetted az ország határait.+
16 Ó, Jehova, a nyomorúság idején hozzád fordultak,és amikor fegyelmezted őket, kiöntötték szívüket neked halk imában.+
17 Amilyen a terhes asszony, aki közel van a szüléshez,vajúdik, és kiált a fájások miatt,olyanok vagyunk miattad, ó, Jehova!
18 Teherbe estünk, vajúdtunk,de mintha csak szelet szültünk volna.
Nem mentettük meg az országot,és senki sem születik, aki az országban lakna.
19 „Élni fognak halottaid.
Népem holttestei* felkelnek.+
Ébredjetek és örömmel kiáltsatok,ti, porban lakók+!
Mert harmatod olyan, mint a reggeli harmat*,és a föld hagyja, hogy a tehetetlen halottak életre keljenek*.
20 Menj, népem, menj be belső szobáidba,és csukd be az ajtókat magad után!+
Rejtőzz el egy pillanatra,míg el nem múlik a harag*!+
21 Mert Jehova kijön a lakhelyéről,hogy számonkérje a föld lakóitól a vétkeiket,a föld pedig feltárja vérontását,és nem takarja el többé a megöltjeit.”
Lábjegyzetek
^ Esetleg: „akiknek megingathatatlan a jellemük”.
^ A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
^ Vagy: „egyenletes”.
^ Vagy: „vágyunk a lelkünkkel”.
^ Vagyis arra, hogy Isten és a neve ne legyen elfelejtve, hanem ismert legyen.
^ Vagy: „a lelkem”.
^ Szó szerint: „egy holttestem”.
^ Esetleg: „a növények (mályva) harmatja”.
^ Vagy: „a föld világra hozza a tehetetlen halottakat”.
^ Vagy: „az ítélet”.
