Ézsaiás 38:1–22
38 Azokban a napokban Ezékiás olyan súlyosan megbetegedett, hogy már a halálán volt.+ Eljött hozzá Ézsaiás+ próféta, Ámóc fia, és ezt mondta neki: „Így szól Jehova: »Lásd el utasításokkal a háznépedet, mert nem gyógyulsz meg, hanem meghalsz.«”+
2 Erre Ezékiás a fal felé fordult, és imádkozni kezdett Jehovához:
3 „Könyörgök, ó, Jehova, emlékezz meg arról,+ kérlek, hogy hűségesen és teljes szívvel jártam előtted,+ és hogy azt tettem, amit jónak tartasz.” És Ezékiás keserves sírásra fakadt.
4 Jehova ekkor így szólt Ézsaiáshoz:
5 „Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak:+ »Így szól Jehova, ősapádnak, Dávidnak Istene: ’Hallottam imádat,+ és láttam könnyeidet.+ Lásd, meghosszabbítom életedet* 15 évvel,+
6 és kiszabadítalak téged és ezt a várost Asszíria királyának markából, és megvédem ezt a várost.+
7 Ez a jel számodra Jehovától, hogy valóra váltja Jehova azt, amit mondott:+
8 Az árnyékot visszatérítem 10 lépcsőfokkal Aház lépcsőjén*.+’«” És a nap fokozatosan visszament 10 lépcsőfokot.
9 Júda királyának, Ezékiásnak az írása, amikor megbetegedett, és felépült a betegségéből.
10 Így szóltam: „Életem közepéna sír* kapuiba kell mennem.
Megfosztanak hátralevő éveimtől.”
11 Azt mondtam: „Nem fogom látni Jahot*, igen, Jahot, az élők földjén.+
Nem látok többé embert,ha annak a helynek a lakóival leszek, ahol minden megszűnik.
12 Hajlékomat felszedték, és elvitték tőlem,+mint a pásztorok sátrát.
Mint egy takács, összegöngyöltem az életemet.
Levág, mint ahogy az anyagot vágják le a szövőszékről.
Virradattól alkonyatig viszel a vég felé.+
13 Reggelig nyugtatgatom magam.
Mint az oroszlán, úgy töri össze minden csontomat.
Virradattól alkonyatig viszel a vég felé.+
14 Úgy csipogok, mint a sarlósfecske vagy a rigó*,+búgok, mint a galamb.+
Szemem fáradtan néz a magasba:+
»Ó, Jehova, nyomorult helyzetben vagyok,támogass engem*!«+
15 Mit mondhatnék?
Ő beszélt hozzám, és cselekedett.
Amíg csak élek, alázatos* leszekkeserves nyomorúságom miatt*.
16 »Ó, Jehova, ezek* éltetnek minden embert,és ezek adnak életerőt nekem.
Te visszaadod egészségemet, és életben tartasz.+
17 Nem volt békém, hanem nagy keserűséget éltem át,de mivel te nagyon szeretsz engem*,megmentettél a pusztulás vermétől.+
Hátad mögé vetetted minden bűnömet.*+
18 Mert a sír* nem tud dicsőíteni téged,+a halál sem dicsérhet.+
Akik a verembe szállnak, nem tudnak reménykedni abban, hogy hűséges vagy.+
19 Az élők, csak az élők tudnak dicsérni téged,ahogy én is teszem a mai napon.
Az apák így meg tudják tanítani a fiaiknak, hogy hűséges vagy.+
20 Ó, Jehova, ments meg engem,és játszani fogjuk húros hangszerre írt zenéimet+életünk minden napján Jehova házában.+«”
21 Ézsaiás aztán ezt mondta: „Hozzatok egy aszaltfüge-lepényt, és tegyétek a kelésre, hogy felépüljön a király.”+
22 Ezékiás ezt kérdezte: „Mi a jele, hogy fel fogok menni Jehova házába?”+
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „napjaidat”.
^ Ezeket a lépcsőket talán időmérésre használták, ugyanúgy, mint egy napórát.
^ Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
^ A „Jah” a Jehova név rövidített formája.
^ Szó szerint: „legyél a kezesem”.
^ Esetleg: „daru”.
^ Vagy: „komoly”.
^ Vagy: „lelkem keserűsége miatt”.
^ Vagyis Isten szavai és tettei.
^ Vagy: „Eltávolítottad minden bűnömet, hogy ne lásd őket.”
^ Vagy: „szereted a lelkemet”.
^ Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
