Ézsaiás 42:1–25

  • Isten szolgájának a küldetése (1–9.)

    • „Én vagyok Jehova. Ez a nevem” (8.)

  • Új dicsőítő ének Jehovának (10–17.)

  • Izrael süket és vak (18–25.)

42  Ő az én szolgám,+ akit támogatok! Akit kiválasztottam,+ és akiben örömömet lelem*+. Szellememet adom neki.+ Megmutatja a nemzeteknek, mi az igazságosság.+   Nem fog kiabálni, a hangját sem emeli föl,és nem hallatja hangját az utcán.+   Megrepedt nádszálat nem tör el,és pislákoló kanócot nem olt ki.+ Hűségesen érvényre juttatja az igazságosságot.+   Nem halványul el, és nem reped meg. Megszilárdítja az igazságosságot a földön.+ Törvényére* várnak a szigetek.   Így szól az igaz Isten, Jehova,aki az eget teremtette, a hatalmas Isten, aki kifeszíti azt,+aki kiteríti a földet és annak termését,+aki leheletet ad a rajta levő népnek,+és szellemet* a rajta járóknak:+   „Én, Jehova, igazságosan cselekedtem, és elhívtalak. Megfogtam kezedet. Megóvlak, és szövetségül adlak az embereknek,+és világosságul a nemzeteknek,+   hogy megnyisd a vakok szemeit,+hogy kihozd a börtönből a rabokatés azokat, akik a sötétségben ülnek.+   Én vagyok Jehova. Ez a nevem. Senki másnak nem adom dicsőségemet,*sem dicséretemet a faragott bálványoknak.+   Az első dolgok megtörténtek,és most újakat hirdetek. Még mielőtt elkezdődnek, elmondom nektek.+ 10  Ti, akik a tengeren hajóztok a tengeri élőlények közt,ti szigetek és az ott lakók,+énekeljetek Jehovának új éneket,+dicséretét a föld végétől fogva.+ 11  Emelje föl hangját a puszta és a városai,+a települések, ahol Kédár+ lakik. Örömmel kiáltsanak a sziklaszirt lakói,a hegyek csúcsáról kiáltsanak az emberek. 12  Adjanak dicsőséget Jehovának,és hirdessék a szigeteken, hogy dicséretre méltó.+ 13  Jehova kivonul majd, mint egy hős.+ Fellelkesedik, mint egy harcos.+ Kiált, igen, csatakiáltást hallat,hatalmasabbnak bizonyul ellenségeinél.+ 14  „Sokáig csendben voltam. Hallgattam, és visszafogtam magam. Mint a szülő nő,nyögni fogok, lihegek és zihálok egyszerre. 15  Hegyeket és dombokat tarolok le,és egész növényzetüket elszárítom. Szigetekké* teszek folyókat,és kiszárítom a nádas tavakat.+ 16  Olyan úton vezetem majd a vakokat, amelyet nem ismernek,+ismeretlen ösvényen fognak lépdelni.+ Világossággá teszem előttük a sötétséget,+és sima földdé a göröngyös terepet+. Ezt fogom tenni értük, és nem hagyom el őket.” 17  Azok, akik faragott bálványokban bíznak,és ezt mondják a fémszobroknak*: „Ti vagytok isteneink”,meg fognak hátrálni, és nagyon megszégyenülnek.+ 18  Figyeljetek, ti süketek! Nézzetek és lássatok, ti vakok!+ 19  Kicsoda vak, ha nem az én szolgám,és ki olyan süket, mint a követem, akit elküldök? Ki olyan vak, mint aki jutalmat kapott,és ki olyan vak, mint Jehova szolgája?+ 20  Sok mindent látsz, de nem vagy résen. Kinyitod a füled, de nem figyelsz.+ 21  Jehova az igazságosságáértörömét lelte abban, hogy felmagasztalja és dicsőségessé tegye a törvényt*. 22  De ez egy kirabolt, kifosztott nép.+ Mindannyian csapdába kerültek a vermekben, és börtönben rejtegetik őket.+ Kirabolták őket, és nincs, aki megszabadítaná őket.+ Kifosztották őket, és senki sem mondja: „Hozd vissza őket!” 23  Ki hallja ezt közületek? Ki figyel a későbbi időkre? 24  Ki adta oda Jákobot zsákmányul,és Izraelt a fosztogatóknak? Hát nem Jehova, aki ellen vétkeztünk? Nem akartak az útján járni,és nem engedelmeskedtek a törvényének*.+ 25  Ezért Isten kiöntötte rájuk dühét,haragját és a háború hevét.+ Ez felemésztett mindent körülöttük, de oda sem figyeltek.+ Ez tombolt ellenük, de semmit sem szívleltek meg.+

Lábjegyzetek

Vagy: „örömét leli a lelkem”.
Vagy: „útmutatására”.
Vagy: „életerőt”.
Vagy: „senki mással nem osztom meg a dicsőségemet”.
Vagy: „partvidékké”.
Vagy: „öntött szobroknak”.
Vagy: „útmutatást”.
Vagy: „útmutatásának”.