Ézsaiás 49:1–26

  • Jehova kinevezi a szolgáját (1–12.)

    • A nemzetek világossága (6.)

  • Vigasz Izraelnek (13–26.)

49  Hallgassatok rám, ti szigetek,és figyeljetek, ti távoli nemzetek!+ Jehova már születésem előtt* elhívott engem.+ Anyám méhében voltam még, és már emlegette a nevemet.   Hasonlóvá tette számat az éles kardhoz. Elrejtett kezének árnyékában.+ Éles nyíllá tett,és elrejtett a tegzében.   Azt mondta nekem: „Szolgám vagy, ó, Izrael,+akin megmutatom dicsőségemet!”+   Én pedig így szóltam: „Hiába fáradoztam. Semmire és hiábavalóságra használtam az erőmet. De ítéletem Jehovánál van*,és fizetségem* Istenemnél.+   És most Jehova, aki szolgájává formált az anyaméhtől fogva,azt mondta, hozzam vissza hozzá Jákobot,hogy egybegyűljön hozzá Izrael.+ Én pedig megdicsőülök Jehova szemében,és Istenem lesz az erősségem.   Akkor így szólt: „Nemcsak hogy a szolgám vagy,hogy feléleszd Jákob törzseit,és visszahozd azokat, akik megmaradtak Izraelből,hanem a nemzetek világosságául is adtalak,+hogy a szabadításom eljusson a föld végéig.+  Így szól Jehova, Izrael megváltója és szentje+ ahhoz, akit megvetnek*,+ akit gyűlöl a nemzet, és aki szolgája az uralkodóknak: „Amiatt, amit látnak, királyok fognak fölkelni,és fejedelmek fognak meghajolniJehova iránti tiszteletből, aki hűséges,+Izrael szentje iránti tiszteletből, aki kiválasztott téged.”+   Ezt mondja Jehova: „A jóindulat* idején válaszoltam neked,+és a megmentés napján megsegítettelek.+ Oltalmaztalak, hogy szövetségül adjalak az embereknek,+hogy helyreállítsam a földet,újra nekik adjam az elhagyatott örökségüket,+   és ezt mondjam a raboknak: »Jöjjetek ki!«,+a sötétségben levőknek+ pedig: »Gyertek elő!« Az utaknál esznek majd,és minden kitaposott ösvény mentén* lesz legelőjük. 10  Nem fognak megéhezni, sem megszomjazni,+nem tűz rájuk perzselő hőség vagy nap+. Mert az, aki irgalmas velük, vezeti majd őket,+és vízforrásokhoz viszi őket.+ 11  Minden hegyemet úttá teszem,és országútjaimat megemelem.+ 12  Nézd, ők messziről jönnek,+és nézd, ők északról meg nyugatról,ők pedig Szinim földjéről!+ 13  Boldogan kiálts, te ég, és örülj, te föld!+ Viduljanak a hegyek, és boldogan kiáltsanak!+ Mert megvigasztalta Jehova a népét,+és irgalmas az övéivel, akiket elnyomnak.+ 14  Sion azonban ezt mondogatta: „Elhagyott engem Jehova,+ elfelejtett Jehova.”+ 15  Hát megfeledkezhet egy asszony a csecsemőjéről,és vajon nem szánja meg méhe fiát? Még ha ezek az asszonyok meg is feledkeznek róluk, én soha nem feledkezem meg rólad.+ 16  Nézd, a tenyeremre véstelek. Falaid mindig előttem vannak. 17  Fiaid visszasietnek. Akik leromboltak és feldúltak téged, elmennek tőled. 18  Emeld föl tekinteted, és nézz körül! Mindnyájan összegyűlnek,+és hozzád jönnek. „Amilyen biztos, hogy élek – jelenti ki Jehova –,olyan biztos, hogy magadra veszed őket, mint egy díszt,és magadra kötöd őket, ahogy egy menyasszony teszi. 19  Noha feldúlták és elhagyatottá tették a földedet, és az országod romokban hevert,+most túl szűkös lesz a hely az ott lakóknak,+és akik elnyeltek téged,+ messze lesznek.+ 20  A fiaid, akik azután születtek, miután elvesztetted a gyermekeidet, ezt mondják a füled hallatára: »Túl szűkös ez a hely nekem. Adj helyet, hogy itt lakhassak!«+ 21  Te pedig ezt mondod majd magadban: »Ki az apjuk? Hiszen én gyermektelen és meddő asszony vagyok,akit száműztek és rabságba vittek. Ki nevelte föl ezeket?+ Magamra voltam hagyva.+ Honnan jöttek akkor ezek?«+ 22  Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: „Fölemelem kezemet a nemzetek felé,és magasra tartom jelemet* a népek felé.+ Karjukban* hozzák majd a fiaidat,és vállukon a lányaidat.+ 23  Királyok lesznek a gondviselőid,+a fejedelemnőik pedig a dajkáid. Arcra borulnak előtted,+a lábad porát nyalják,+és megtudod majd, hogy én vagyok Jehova. Nem vallanak szégyent, akik bennem reménykednek.+ 24  Vajon el lehet venni az erős embertől azokat, akiket foglyul ejtett,vagy ki tudják szabadítani a zsarnok foglyait? 25  Jehova azonban ezt mondja: „Még az erős embertől is elveszik a foglyait,+és a zsarnok foglyait kiszabadítják.+ Szembeszállok azokkal, akik szembeszállnak veled,+és megmentem a fiaidat. 26  Megetetem elnyomóiddal a saját húsukat,és tulajdon vérüktől részegednek meg, mint az édes bortól. Meg fogja tudni minden ember*, hogy én vagyok Jehova,+megmentőd+ és megváltód+,Jákob hatalmasa.+

Lábjegyzetek

Szó szerint: „anyaméhtől fogva”.
Vagy: „Jehova igazságot szolgáltat nekem”.
Vagy: „jutalmam”.
Vagy: „megvetnek lélekben”.
Vagy: „jóakarat”.
Esetleg: „minden kopár dombon”.
Vagy: „jelzőoszlopomat”.
Szó szerint: „keblükön”.
Szó szerint: „test”.