Ézsaiás 50:1–11
50 Így szól Jehova:
„Hol van a válólevele+ anyátoknak, akit elküldtem?
Vagy melyik hitelezőmnek adtalak el benneteket?
A saját vétkeitek+ miatt adtalak el titeket,és a saját törvényszegéseitek miatt küldtem el anyátokat.+
2 Mi az oka, hogy senki sem volt itt, amikor eljöttem?
Miért nem felelt senki sem, amikor szóltam?+
Talán túl rövid a kezem a megváltáshoz,vagy nincs bennem erő a szabadításhoz?+
Megfegyelmezem a tengert, és kiszárad,+sivataggá teszek folyókat.+
Elrothadnak a halaik, mert nincsen víz,és szomjan pusztulnak.
3 Sötétségbe öltöztetem az eget,+és zsákruhával takarom be.”
4 A legfőbb Úr, Jehova a tanítványok nyelvét adta nekem*,+hogy a megfelelő szavakkal válaszoljak* annak, aki megfáradt.+
Reggelről reggelre felébreszt.
Felébreszti fülemet, hogy úgy figyeljek, mint a tanítványok.+
5 A legfőbb Úr, Jehova megnyitotta fülemet,én pedig nem lázongtam.+
Nem fordultam az ellenkező irányba.+
6 Hátamat odafordítottam azoknak, akik ütlegeltek,és arcomat azoknak, akik megtépték a szakállamat.
Nem rejtettem el arcomat a megaláztatás és a köpdösés elől.+
7 De a legfőbb Úr, Jehova segít nekem.+
Ezért nem érzem magamat megalázottnak.
Ezért tettem olyanná arcomat, mint a kovakő,+és tudom, hogy nem szégyenülök meg.
8 Közel van az, aki igazságosnak nyilvánít engem.
Ki vádolhat engem*?+
Álljunk elő együtt!*
Ki az én peres ellenfelem?
Jöjjön ide hozzám!
9 A legfőbb Úr, Jehova fog segíteni nekem.
Ki mondhat engem bűnösnek?
Mindnyájan elkopnak, akár egy ruha.
Moly emészti meg őket.
10 Ki az közületek, aki mélységesen tiszteli* Jehovát,és hallgat a szolgája szavára?+
Ki járt a sűrű sötétségben, mindenféle világosság nélkül?
Bízzon Jehova nevében, és támaszkodjon Istenére!
11 „Ti mindnyájan, akik tüzet gyújtotok,melyből szikrák pattognak,járjatok csak tüzetek fényében,fellobbantott szikráitok között.
Ezt a büntetést kapjátok tőlem:kínok között fogtok feküdni.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „jól képzett nyelvet adott”.
^ Esetleg: „erősítsem meg”.
^ Vagy: „perlekedhet velem”.
^ Vagy: „Nézzünk szembe egymással!”
^ Szó szerint: „féli”.
