Ézsaiás 63:1–19

  • Jehova bosszút áll a nemzeteken (1–6.)

  • Jehova odaadóan szerette népét a múltban (7–14.)

  • Bűnbánó ima (15–19.)

63  Ki ez, aki Edomból+ jön,élénk színű* ruhában Bocrából+,akinek pompás az öltözéke,és aki nagy hatalommal vonul? „Én, aki igazságosan szólok,és akinek nagy hatalma van a megmentéshez.”   Miért vörös a ruhád? Miért olyan, mint azé, aki szőlőt tapos a présben?+   „Egyedül tapostam a taposókádat,senki sem volt velem a népekből. Tapostam őket haragomban,és tiportam rajtuk dühömben.+ Vérük befröcskölte ruhámat,és egész öltözékemet beszennyeztem.   Mert a bosszú napja van szívemben,+és eljött megváltottaim éve.   Körülnéztem, de nem volt, aki segített volna. Megdöbbentem, hogy nem volt, aki felajánlotta volna a segítségét. Így hát karom szerzett megmentést*,+és dühöm támogatott.   Tapostam a népeken haragomban,megrészegítettem őket dühömmel,+és a földre folyattam vérüket.”   Jehova odaadó szeretetéből fakadó tetteit emlegetem,Jehova dicséretre méltó tetteit,mert annyi mindent tett értünk Jehova.+ Azt a sok jót emlegetem, amit Izrael népéért tettirgalmának és odaadó szeretetének köszönhetően.   És ezt mondta: „Ők mindenképpen az én népem, fiak, akik nem lesznek hűtlenek*.”+ Így hát a megmentőjük lett.+   Minden gyötrelmükben gyötrelmet élt át,+és a saját követe* mentette meg őket+. Szeretetétől és könyörületétől indíttatva megváltotta őket,+fölemelte és hordozta őket a régi idők minden napján+. 10  Ők azonban fellázadtak,+ és megbántották szent szellemét.+ Ekkor ellenségükké vált,+és harcolt ellenük.+ 11  És visszaemlékeztek a régi idők napjaira,szolgájának, Mózesnek a napjaira: „Hol van az, aki felhozta őket a tengerből+ nyája pásztoraival?+ Hol van az, aki belehelyezte szent szellemét?+ 12  Hol van az, akinek a dicsőséges karja Mózes jobb kezével tartott,+aki szétválasztotta előttük a vizet,+hogy a neve örökké fennmaradjon?+ 13  Hol van az, aki úgy vezette át őket a tajtékzó vízen*,hogy nem botlottak meg,ahogy a ló sem botlik meg a nyílt vidéken*? 14  Mint amikor a háziállatok lemennek a völgybe,úgy pihentette meg őket Jehova szelleme.+ Így vezetted népedet,hogy fenséges* nevet szerezz magadnak.+ 15  Tekints le az égből, nézz lefenséges lakhelyedről, amely szent és dicsőséges*! Hol van buzgalmad és hatalmad,együttérzésed*+ és irgalmad+? Megvontad ezeket tőlünk. 16  Hiszen te vagy az Atyánk.+ Még ha Ábrahám nem ismerne is minket,és Izrael nem ismerne is el bennünket,te, ó, Jehova, az Atyánk vagy! Régtől fogva Megváltónk a neved.+ 17  Ó, Jehova, miért hagyod, hogy letérjünk* útjaidról? Miért hagyod, hogy megkeményedjen* szívünk, hogy ne tiszteljünk téged mélységesen*?+ Térj vissza szolgáidért,örökséged törzseiért!+ 18  A föld egy rövid ideig volt a szent népedé. Ellenfeleink megtaposták szentélyedet.+ 19  Túl hosszú időre lettünk olyanok, mint azok, akik felett soha nem uralkodtál,és akiket nem a nevedről neveztek el.

Lábjegyzetek

Esetleg: „élénkvörös”.
Vagy: „győzelmet”.
Vagy: „hamisak”.
Vagy: „jelenlétének angyala”.
Vagy: „mély vízen”.
Vagy: „pusztában”.
Vagy: „szépséges”.
Szó szerint: „bensőd megindulása”.
Vagy: „szépséges”.
Vagy: „miért térítesz le”.
Szó szerint: „keményíted meg”.
Szó szerint: „ne féljünk téged”.