1Királyok 12:1–33
12 Roboám pedig elment Sikembe, mert egész Izrael Sikembe+ ment, hogy királlyá tegye őt.+
2 Jeroboám, Nébát fia meghallotta ezt (még Egyiptomban, mivel elmenekült Salamon király miatt, és Egyiptomban lakott).+
3 Akkor elküldtek érte. Jeroboám ezután Izrael egész gyülekezetével együtt eljött Roboámhoz, és így szólt:
4 „Apád kemény igába kényszerített minket.+ De ha te könnyítesz apád kemény szolgálatán, és a súlyos* igán, amelyet ránk rakott, mi szolgálni fogunk téged.”
5 Ő ezt mondta nekik: „Menjetek el, aztán három nap múlva gyertek vissza hozzám.” A nép tehát elment.+
6 Roboám király akkor tanácskozott a vénekkel, akik apját, Salamont szolgálták, amikor még élt. Ezt kérdezte: „Mit tanácsoltok, mit válaszoljak ennek a népnek?”
7 Így feleltek neki: „Ha te ma szolgája leszel e népnek, eleget teszel a kérésüknek, és kedvező választ adsz nekik, akkor mindig a szolgáid lesznek.”
8 Ő azonban nem fogadta meg a vének tanácsát, hanem a fiatalokkal tanácskozott, akik vele együtt nőttek fel, és akik a szolgálatában álltak.+
9 Ezt kérdezte tőlük: „Ti mit tanácsoltok, mit válaszoljunk ennek a népnek, amely azt mondta nekem: »Könnyíts az igán, amelyet apád ránk rakott.«”
10 A fiatalok, akik vele együtt nőttek fel, ezt válaszolták neki: „Ez a nép azt mondta neked: »Apád kemény igába kényszerített minket, de te könnyíts rajta.« Te ezt válaszold nekik: »Én sokkal szigorúbb leszek, mint az apám.*
11 Apám súlyos igával terhelt meg titeket, én pedig még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral fenyített benneteket, én pedig korbáccsal foglak fenyíteni titeket.«”
12 Jeroboám az egész néppel együtt eljött Roboámhoz a harmadik napon, ahogy a király mondta: „Gyertek vissza hozzám a harmadik napon.”+
13 Ám a király keményen válaszolt a népnek, és nem fogadta meg a vének tanácsát.
14 Azt mondta nekik, amit a fiatalok tanácsoltak: „Apám súlyos igával terhelt meg titeket, én pedig még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral fenyített benneteket, én pedig korbáccsal foglak fenyíteni titeket.”
15 Így hát a király nem hallgatott a népre, mert Jehova akaratából vettek ilyen fordulatot az események,+ hogy Jehova valóra váltsa a szavát, amelyet a silói Ahija+ által mondott Jeroboámnak, Nébát fiának.
16 Amikor egész Izrael látta, hogy nem hallgatott rájuk a király, így feleltek neki: „Mi közünk van Dávidhoz? Nincs örökségünk Isai fiával. Térj vissza isteneidhez, ó, Izrael! Törődjetek csak magatokkal, ó, Dávid leszármazottai!” Azzal az izraeliták visszatértek az otthonaikba*.+
17 De a Júda városaiban lakó izraeliták felett továbbra is Roboám uralkodott.+
18 Roboám király később elküldte Adórámot+, aki a kényszermunkára kötelezettek felügyelője volt, de egész Izrael halálra kövezte. Roboám királynak viszont sikerült felszállnia a szekerére, és Jeruzsálembe menekülnie.+
19 Az izraeliták lázongtak+ Dávid háza ellen, és így van ez mind a mai napig.
20 Amikor egész Izrael megtudta, hogy Jeroboám visszatért, rögtön elhívták, és királlyá tették egész Izrael felett.+ A népből senki sem követte Dávid házát, egyedül Júda törzse.+
21 Amikor Roboám megérkezett Jeruzsálembe, mindjárt összetoborozta Júda egész népét és Benjámin törzsét, 180 000 képzett* harcost, hogy hadba szálljanak Izrael népe ellen, és visszaszerezzék a királyságot Roboámnak, Salamon fiának.+
22 Ekkor az igaz Isten így szólt a prófétájához*, Semájához+:
23 „Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának, és Júda egész népének és Benjáminnak meg a nép többi részének:
24 »Ezt mondja Jehova: ’Ne menjetek föl, és ne harcoljatok izraelita testvéreitek ellen! Térjen vissza mindegyikőtök a házába, mert az én akaratomból történt ez.+’«” Így hát engedelmeskedtek Jehovának, és hazamentek, ahogy azt Jehova megmondta nekik.
25 Jeroboám pedig kiépítette* Sikemet+ Efraim hegyvidékén, és ott lakott. Onnan továbbment, és kiépítette* Pénuelt+.
26 Jeroboám ezt mondta magában: „A végén még Dávid házáé lesz a királyság!+
27 Ha ez a nép továbbra is felmegy, hogy áldozatokat ajánljon fel Jehova házában, Jeruzsálemben,+ akkor e nép szíve vissza fog húzni urához, Roboámhoz, Júda királyához. Engem pedig megölnek majd, és visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához.”
28 Tanácskozás után a király készített két aranyborjút,+ és így szólt a néphez: „Túl megterhelő nektek, hogy felmenjetek Jeruzsálembe. Itt van a te Istened, ó, Izrael, aki felhozott téged Egyiptom földjéről!”+
29 Akkor az egyiket Bételben+ állította fel, a másikat pedig Dánban+ helyezte el.
30 Emiatt bűnt követtek el,+ és a nép egészen Dánig elment, hogy imádja az egyiket.
31 Továbbá imádati helyeket épített a magaslatokon, és a köznépből olyan papokat iktatott be, akik nem voltak léviták.+
32 Jeroboám bevezetett egy ünnepet is a 8. hónapban, a hónap 15. napján, a Júdában tartott ünnephez hasonlót.+ Az oltáron, amelyet Bételben+ épített, áldozott a borjúknak, amelyeket készíttetett, és kijelölte Bételben az általa emelt magaslatok papjait.
33 Áldozatokat kezdett bemutatni az oltáron, amelyet Bételben készített, a 15. napon, a 8. hónapban, abban a hónapban, amelyet maga gondolt ki. Aztán bevezetett egy ünnepet Izrael népe számára. Felment az oltárhoz, hogy áldozatokat mutasson be, és az áldozatok füstje felszálljon.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „zsarnoki”.
^ Szó szerint: „A kisujjam is vastagabb lesz az apám derekánál.”
^ Szó szerint: „a sátraikba”.
^ Szó szerint: „válogatott”.
^ Szó szerint: „az igaz Isten emberéhez”.
^ Vagy: „megerősítette”.
^ Vagy: „megerősítette”.
