1Királyok 13:1–34
13 Jehova parancsára Isten egyik embere+ eljött Júdából Bételbe, Jeroboám pedig épp az oltárnál+ állt, hogy áldozatokat mutasson be, és azok füstje felszálljon.
2 Isten embere ekkor így jövendölt az oltárról Jehova parancsa szerint: „Ó, oltár, oltár! Ezt mondja Jehova: »Egy Jósiás+ nevű fiú fog születni Dávid házában. Ő majd feláldozza rajtad a magaslatok papjait – akik áldozatokat mutatnak be rajtad, hogy azok füstje felszálljon –, és emberi csontokat fog égetni rajtad.«”+
3 Jelet* is adott azon a napon, így szólva: „Ez az a jel*, amelyről Jehova beszélt: az oltár szétreped majd, és a rajta levő hamu* kiömlik.”
4 Amint Jeroboám király meghallotta, amit az igaz Isten embere az oltárról jövendölt Bételben, elvette a kezét az oltártól, kinyújtotta az igaz Isten embere felé, és ezt mondta: „Fogjátok el!”+ Ekkor rögtön elszáradt* a keze, amelyet kinyújtott, és nem tudta visszahúzni.+
5 Az oltár szétrepedt, és a hamu kiömlött az oltárról a jelnek* megfelelően, amelyről Jehova beszélt az igaz Isten emberének.
6 A király nyomban ezt mondta az igaz Isten emberének: „Kérlek, könyörögj Istenednek, Jehovának a kegyéért*, és imádkozz értem, hogy újra ép legyen a kezem!”+ Az igaz Isten embere akkor könyörgött Jehova kegyéért, és a király keze újra olyan lett, mint azelőtt volt.
7 A király azután így szólt az igaz Isten emberéhez: „Gyere el hozzám, egyél valamit, és hadd adjak neked ajándékot.”
8 De az igaz Isten embere ezt mondta a királynak: „Még ha a házad felét adnád is nekem, akkor sem mennék el veled, és nem ennék kenyeret, sem vizet nem innék ezen a helyen,
9 mert ezt a parancsot kaptam Jehovától: »Ne egyél kenyeret, és vizet se igyál, és ne azon az úton térj vissza, amelyen jöttél!«”
10 Ezért másik úton indult el, és nem azon az úton tért vissza, amelyen Bételbe jött.
11 Bételben pedig lakott egy idős próféta. Elmentek hozzá a fiai, és elmondták neki, mi mindent tett az igaz Isten embere aznap Bételben, és mit mondott a királynak. Miután elmondták ezeket apjuknak,
12 ő ezt kérdezte tőlük: „Melyik úton ment el?” A fiai erre megmutatták neki, melyik úton ment el az igaz Isten embere, aki Júdából jött.
13 Akkor ezt mondta a fiainak: „Nyergeljétek föl nekem a szamarat.” Föl is nyergelték neki a szamarat, és ő felült rá.
14 Elment az igaz Isten embere után, és egy nagy fa alatt talált rá, amint ott ült. Megszólította hát: „Te vagy-e az igaz Isten embere, aki Júdából jött?”+ „Én vagyok” – felelte.
15 Az idős próféta így szólt hozzá: „Gyere el hozzám, és egyél kenyeret.”
16 De az ezt válaszolta: „Nem térhetek vissza veled, és a meghívásodat sem fogadhatom el. Sőt, még kenyeret sem ehetek, és vizet sem ihatok veled itt.
17 Jehova ugyanis ezt parancsolta nekem: »Ne egyél kenyeret, és vizet se igyál ott! Ne azon az úton térj vissza, amelyen jöttél!«”
18 Ő erre ezt mondta neki: „Én is próféta vagyok, mint te, és egy angyal által Jehova ezt mondta nekem: »Hozd vissza őt magaddal a házadba, hogy kenyeret egyen, és vizet igyon.«” (Becsapta őt.)
19 Visszament hát vele, hogy kenyeret egyen, és vizet igyon a házában.
20 Amint az asztalnál ültek, Jehova üzent a prófétának, aki visszahozta őt,
21 és az így kiáltott az igaz Isten emberének, aki Júdából jött: „Ezt mondja Jehova: »Fellázadtál Jehova utasítása ellen, és nem tartottad meg a parancsolatot, amelyet Jehova, a te Istened adott neked,
22 hanem visszatértél, hogy kenyeret egyél, és vizet igyál azon a helyen, amelyről azt mondta neked: ’Ne egyél kenyeret, és vizet se igyál!’ Ezért nem kerül a holttested ősapáid sírjába.+«”
23 Miután az igaz Isten embere evett és ivott, az idős próféta fölnyergelte neki* a szamarat.
24 Ő akkor útnak indult, de egy oroszlán rátalált az úton, és megölte.+ A holtteste ott hevert az úton, a szamár pedig ott állt mellette. Az oroszlán is ott állt a holttest mellett.
25 Az arra járó emberek meglátták az úton heverő holttestet meg a holttest mellett álló oroszlánt. Akkor bementek a városba, ahol az idős próféta lakott, és elmondták ezt.
26 Amikor a próféta – aki rávette az igaz Isten emberét, hogy visszatérjen vele – meghallotta ezt, rögtön így szólt: „Az igaz Isten embere az, aki fellázadt Jehova utasítása ellen.+ Ezért Jehova az oroszlánnak adta őt, hogy leterítse és megölje, ahogyan Jehova megmondta neki.”+
27 Azután ezt mondta a fiainak: „Nyergeljétek föl nekem a szamarat.” Fölnyergelték hát.
28 El is indult, és megtalálta a holttestet az úton heverve, a szamár meg az oroszlán pedig ott állt a holttest mellett. Az oroszlán nem ette meg a holttestet, és a szamarat sem tépte szét.
29 A próféta ezután felemelte az igaz Isten emberének holttestét, felrakta a szamárra, és visszavitte őt a városába, hogy megsirassa és eltemesse.
30 El is helyezte a holttestet a saját sírjába, és így siratták őt: „Jaj, testvérem!”
31 Miután eltemette, így szólt a fiaihoz: „Ha meghalok, oda temessetek, ahova az igaz Isten emberét temettük. Az ő csontjai mellé helyezzétek a csontjaimat.+
32 Mert biztosan beteljesedik, amit Jehova a Bételben levő oltárról mondott, és a magaslatokon levő minden imádati helyről,+ amelyek Szamária városaiban vannak.+”
33 Jeroboám még ezek után sem hagyott fel gonosz viselkedésével, hanem továbbra is papokat iktatott be a köznépből a magaslatokra.+ Bárkit, aki csak kívánta, beiktatott papnak,* és ezt mondta: „Legyen egyike a magaslatok papjainak.”+
34 Jeroboám háznépének ez a bűne+ a pusztulásukhoz és a föld színéről való kiirtásukhoz vezetett.+
Lábjegyzetek
^ Vagy: „előjelet”.
^ Vagy: „az előjel”.
^ Vagy: „zsíros hamu”, azaz olyan hamu, amelyet átitatott az áldozatok zsírja.
^ Vagy: „lebénult”.
^ Vagy: „az előjelnek”.
^ Vagy: „enyhítsd meg az arcát”.
^ Szó szerint: „a prófétának, akit visszahozott”.
^ Szó szerint: „megtöltötte a kezét”.
