1Királyok 18:1–46
18 Valamivel később, a harmadik évben+ Jehova ezt mondta Illésnek: „Menj, jelenj meg Aháb előtt, én pedig esőt küldök a földre.”+
2 Illés tehát elment, hogy megjelenjen Aháb előtt, amikor még súlyos éhínség+ volt Szamáriában.
3 Időközben Aháb hívatta Abdiást, aki a háznép fölé volt kinevezve. (Abdiás pedig mélységesen tisztelte* Jehovát.
4 Amikor Jezabel+ kiirtotta Jehova prófétáit, Abdiás elrejtett 100 prófétát, egy-egy barlangban 50-et, és ellátta őket kenyérrel és vízzel.)
5 Aháb akkor így szólt Abdiáshoz: „Menj el az országban minden forráshoz és patakhoz. Hátha találunk elég füvet, hogy életben tartsuk a lovakat meg az öszvéreket, és ne pusztuljon el az összes állatunk.”
6 Akkor felosztották maguk között az országot, hogy bejárják. Aháb ment az egyik úton, és Abdiás a másikon.
7 Ahogy Abdiás ment az úton, egyszer csak szembejött vele Illés. Rögtön felismerte őt, arcra borult, és így szólt: „Te vagy az, uram, Illés?”+
8 Erre ő ezt felelte: „Én vagyok. Menj, mondd meg az uradnak: »Itt van Illés.«”
9 De ő így szólt: „Milyen bűnt követtem el, hogy kiszolgáltatnád a szolgádat Ahábnak, hogy megöljön engem?
10 Nincs olyan nemzet, sem királyság, ahova ne küldött volna el az én uram, hogy felkutasson téged. Ha azt mondták: »Nincs itt«, akkor esküre kötelezte azt a királyságot és nemzetet, hogy nem találtak meg téged.+ Olyan biztos ez, mint hogy Jehova, a te Istened él!
11 Te meg most azt mondod: »Menj, mondd meg az uradnak: ’Itt van Illés.’«
12 Amikor elválunk egymástól, Jehova szelleme elvisz téged valahová,+ de én nem fogom tudni, hová. Amikor aztán beszélek Ahábbal, és ő nem talál téged, biztosan megöl engem, pedig a te szolgád fiatalkora óta szolgálja* Jehovát.
13 Hát nem mondták el az én uramnak, hogy mit tettem, amikor Jezabel megölte Jehova prófétáit? Hogy hogyan rejtettem el Jehova prófétái közül 100-at, egy-egy barlangban 50-et, és hogyan láttam el őket kenyérrel és vízzel?+
14 Most meg azt mondod: »Menj, mondd meg az uradnak: ’Itt van Illés.’« Hát akkor biztosan megöl engem!”
15 Illés azonban ezt mondta: „Ma meg fogok jelenni előtte. Olyan biztos ez, mint hogy él a seregek Jehovája, akit szolgálok*.”
16 Abdiás tehát elment Ahábhoz, és beszélt vele, Aháb pedig elment Illéshez.
17 Amint Aháb meglátta Illést, így szólt hozzá: „Te vagy az? Te, aki nagy bajt hozol Izraelre*?”
18 Ő így válaszolt: „Nem én hoztam bajt Izraelre, hanem te és az apád háza, mert elhagytátok Jehova parancsolatait, és a Baálokat követitek.+
19 Most pedig hívd össze hozzám egész Izraelt a Kármel-hegyre+, valamint Baál 450 prófétáját és a szent rúd*+ 400 prófétáját is, akik Jezabel asztalánál esznek.”
20 Aháb erre üzent Izrael egész népének, és összegyűjtötte a prófétákat a Kármel-hegyre.
21 Illés akkor odalépett az egész néphez, és így szólt: „Meddig sántikáltok még kétfelé*?+ Ha Jehova az igaz Isten, kövessétek őt,+ de ha Baál, akkor őt kövessétek!” Ám a nép semmit sem felelt neki.
22 Illés ezután így szólt a néphez: „Már csak én maradtam meg Jehova prófétái közül,+ míg Baál prófétái 450-en vannak.
23 Most tehát adjatok nekünk két fiatal bikát, és válasszák ki Baál prófétái az egyiket. Darabolják fel, rakják a fára, de tüzet ne gyújtsanak alatta. Én pedig elkészítem a másik fiatal bikát, rárakom a fára, de tüzet nem gyújtok alatta.
24 Akkor imádkozzatok a ti istenetekhez*,+ én pedig Jehovához imádkozom*. Amelyikük tűzzel válaszol, az az igaz Isten.+” Erre az egész nép így felelt: „Rendben!”
25 Illés most ezt mondta Baál prófétáinak: „Válasszátok ki az egyik fiatal bikát, és előbb ti készítsétek el, mert ti többen vagytok. Utána imádkozzatok az istenetekhez, de tüzet ne gyújtsatok!”
26 Azok tehát fogták a fiatal bikát, amelyet választottak, elkészítették, és reggeltől délig így imádkoztak Baálhoz: „Ó, Baál, felelj nekünk!” De nem jött hang, és senki sem felelt.+ Közben ugrándozva táncoltak az oltár körül, amit készítettek.
27 Dél körül Illés csúfolni kezdte őket: „Teli torokból kiáltsatok! Elvégre isten ő!+ Talán belemerült a gondolataiba, vagy a szükségét végzi*. De az is lehet, hogy alszik, és föl kell ébreszteni!”
28 Erre teli torokból kiáltoztak, és tőrökkel meg lándzsákkal vagdosták magukat szokásuk szerint, míg a vér be nem borította a testüket.
29 Már dél is elmúlt, és ők tovább őrjöngtek* az esti gabonaáldozat bemutatásáig, de nem jött hang, senki sem felelt, és senki sem figyelt.+
30 Végül Illés így szólt az egész néphez: „Gyertek ide hozzám!” Erre az egész nép odament hozzá, ő pedig helyreállította Jehova lerombolt oltárát.+
31 Illés akkor fogott 12 követ Jákob fiai törzseinek száma szerint, akihez így szólt egykor Jehova: „Izrael lesz a neved.”+
32 A kövekből aztán oltárt épített+ Jehova nevének a tiszteletére. Majd az oltár köré árkot ásott egy akkora területen, amely elég nagy két szea* mag elvetéséhez.
33 Ezután elrendezte a fát, földarabolta a fiatal bikát, és rárakta a fára.+ Majd így szólt: „Töltsetek meg négy nagy korsót vízzel, és öntsétek az égőáldozatra meg a fára.”
34 Aztán ezt mondta: „Ismételjétek meg.” És megismételték. Majd újra így szólt: „Tegyétek meg harmadszor is.” Megtették hát harmadszor is,
35 úgyhogy a víz már folyt az oltár körül. Még az árkot is megtöltötték vízzel.
36 Az idő tájt, amikor az esti gabonaáldozatot szokták bemutatni,+ Illés próféta előrelépett, és ezt mondta: „Ó, Jehova, Ábrahámnak+, Izsáknak+ és Izraelnek Istene, tudják meg ma, hogy Isten vagy Izraelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és a te parancsodra tettem mindezt.+
37 Felelj nekem, ó, Jehova! Felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, Jehova, te vagy az igaz Isten, te segítesz nekik visszatérni hozzád*.”+
38 Ekkor Jehova tüzet küldött le az égből, és az megemésztette az égőáldozatot,+ a fát, a köveket meg a port, és felnyalta az árokban levő vizet is.+
39 Ennek láttán az egész nép rögtön arcra borult, és ezt mondta: „Jehova az igaz Isten! Jehova az igaz Isten!”
40 Illés akkor így szólt hozzájuk: „Fogjátok el Baál prófétáit! Egyet se hagyjatok elmenekülni!” Nyomban elfogták őket, majd Illés levitte őket a Kison-patakhoz+, és ott lemészárolta őket.+
41 Illés aztán így szólt Ahábhoz: „Menj fel, egyél és igyál, mert heves zápor zúgása hallatszik.”+
42 Aháb erre felment enni és inni. Illés pedig felment a Kármel tetejére, leborult a földre, és a térdei közé hajtotta a fejét.+
43 Aztán így szólt a szolgájához: „Kérlek, menj fel, és nézz a tenger felé!” Ő tehát felment, és arra nézett, majd így szólt: „Nincs ott semmi.” Illés hétszer is ezt mondta neki: „Menj vissza!”
44 Hetedszerre a szolgája jelentette: „Egy akkora kis felhő száll fel a tengerből, mint egy ember tenyere.” Erre ő ezt mondta: „Menj, és mondd meg Ahábnak: »Fogass be a szekérbe, és menj le, nehogy feltartóztasson a záporeső!«”
45 Időközben elsötétült az ég a felhőktől, feltámadt a szél, és hevesen zuhogni kezdett.+ Aháb pedig hajtott, és Jezréel+ felé tartott.
46 Illés felhúzta a ruháját, és betűrte az öve alá,* és Aháb előtt futott egészen Jezréelig, mivel Jehova különleges erővel ruházta fel.
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „félte”.
^ Szó szerint: „féli”.
^ Szó szerint: „aki előtt állok”.
^ Vagy: „kegyvesztetté teszed Izraelt”.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „két mankón”.
^ Szó szerint: „hívjátok a ti istenetek nevét”.
^ Szó szerint: „Jehova nevét hívom”.
^ Esetleg: „elutazott”.
^ Vagy: „próféta módjára viselkedtek”.
^ Egy szea 7,33 l. Lásd: B14-es függ.
^ Szó szerint: „te fordítod vissza a szívüket”.
^ Vagy: „Illés felövezte a derekát”.
