1Királyok 2:1–46
2 Amikor közeledett Dávid halála, ezeket az utasításokat adta a fiának, Salamonnak:
2 „Rövidesen meghalok.* Ezért hát légy erős,+ és légy bátor!+
3 Tégy eleget a kötelezettségednek Jehova Istened iránt azzal, hogy a neki tetsző úton jársz, megtartod a rendeleteit, parancsolatait, bírói döntéseit és emlékeztetőit a Mózes törvényében megírtak szerint.+ Akkor sikeres leszel* mindenben, amit teszel, és mindenhol, ahová csak mész.
4 És Jehova teljesíteni fogja az ígéretét, amelyet rólam mondott: »Ha a fiaid ügyelni fognak arra, hogy hűségesen kövessenek engem teljes szívükkel és teljes lelkükkel*,+ akkor mindig lesz leszármazottad, aki Izrael trónján fog ülni.«+
5 Jól tudod, mit tett velem Joáb, Céruja fia, azáltal, amit Izrael seregeinek két vezérével – Ábnerrel+, Nér fiával és Amasával+, Jéter fiával – tett. Megölte+ őket békeidőben, és úgy szennyezte be vérrel a csípőjén levő övet és a lábán levő sarut, mintha háború lett volna.
6 Cselekedj bölcsen, és ne engedd, hogy ez az idős ember békében haljon meg*.+
7 De a gileádi Barzillai+ fiaival szeretettel* bánj, és azok között legyenek, akik az asztalodnál esznek, mert ők is mellettem álltak,+ amikor a testvéred, Absolon elől menekültem.+
8 Aztán itt van még a benjáminita Simei, Gera fia Bahurimból. Ő volt az, aki rosszindulatú szitkokat szórt+ rám azon a napon, amikor Mahanaimba mentem.+ De amikor lejött elém a Jordánhoz, megesküdtem neki Jehovára: »Nem öllek meg.«+
9 Most pedig ne hagyd büntetlenül,+ hiszen bölcs ember vagy, és tudod, mit kell tenned vele. Tegyél róla, hogy ez az idős ember meghaljon.*+”
10 Akkor Dávid meghalt*, és eltemették őt Dávid városában.+
11 Dávid 40 évig uralkodott Izrael felett. Hebronban+ 7 évig, Jeruzsálemben pedig 33 évig uralkodott.+
12 Salamon pedig leült apjának, Dávidnak a trónjára, és egyre inkább megerősödött a királysága.+
13 Idővel Adónia, Haggit fia elment Salamon anyjához, Betsabéhoz, ő pedig ezt kérdezte: „Békével jössz-e?” Adónia így felelt: „Békével.”
14 Majd ezt mondta: „Beszélnem kell veled.” Betsabé így szólt: „Beszélj hát.”
15 Adónia így folytatta: „Jól tudod, hogy engem illetett volna a királyság, és egész Izrael arra számított*, hogy én leszek a király.+ De fordulat állt be, és a királyság a testvéremé lett, mert ez volt Jehova akarata.+
16 Most viszont lenne egy kérésem hozzád. Kérlek, ne utasítsd el.” Betsabé erre ezt válaszolta: „Mondjad.”
17 Ő így folytatta: „Kérlek, beszélj Salamon királlyal – hiszen téged nem fog elutasítani –, és kérd meg, hogy adja hozzám feleségül a sunemi Abiságot+.”
18 Betsabé erre ezt mondta: „Rendben van, beszélek a királlyal az érdekedben.”
19 Betsabé tehát bement Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónia érdekében. A király rögtön felkelt, elébe ment, és meghajolt előtte. Aztán leült a trónjára, és hozatott egy trónt a király anyjának, hogy leülhessen a jobbján.
20 Betsabé akkor így szólt: „Lenne egy apró kérésem hozzád. Kérlek, ne utasítsd el.” A király ezt mondta neki: „Mondd el a kérésedet, anyám, nem foglak elutasítani.”
21 Betsabé így folytatta: „Hadd kapja meg Adónia, a testvéred feleségül a sunemi Abiságot.”
22 Salamon király erre így válaszolt az anyjának: „Miért kéred Adóniának a sunemi Abiságot? Kérd el neki mindjárt a királyságot is,+ hiszen a bátyám ő,+ és Abjátár pap meg Joáb+, Céruja fia támogatja őt!+”
23 Salamon király ekkor megesküdött Jehovára: „Mérjen rám súlyos büntetést Isten,* ha nem a saját életébe kerül ez a kérés* Adóniának!
24 Adóniának ma meg kell halnia!+ Olyan biztos ez, mint hogy él Jehova, aki apámnak, Dávidnak a trónjára ültetett, megszilárdította az uralmamat,+ és házat* készített nekem,+ ahogy ígérte!”
25 Salamon király tüstént el is küldte Benáját+, Jójada fiát, ő pedig kiment, lesújtott Adóniára, és az meghalt.
26 Abjátár+ paphoz pedig így szólt a király: „Menj el Anatótba+, a földjeidre! Bár halált érdemelsz, ma nem adlak halálra, mert a legfőbb Úr, Jehova ládáját hordoztad apám, Dávid előtt,+ és mert te is átélted mindazokat a nehézségeket, amiket az apám.+”
27 Salamon tehát elküldte Abjátárt, hogy ne szolgáljon tovább Jehova papjaként, és így beteljesedjen, amit Jehova mondott Éli házáról+ Silóban+.
28 Amikor a hír eljutott Joábhoz, ő elmenekült Jehova sátrához+ – mivel Adóniát+ támogatta, noha azelőtt Absolont nem támogatta+ –, és megragadta az oltár szarvait.
29 Salamon királynak akkor jelentették: „Joáb Jehova sátrához menekült, és az oltár mellett van.” Salamon erre elküldte Benáját, Jójada fiát, és ezt mondta: „Menj, öld meg!”
30 Benája el is ment Jehova sátrához, és ezt mondta Joábnak: „Így szól a király: »Gyere ki!«” De ő ezt mondta: „Nem! Itt fogok meghalni.” Benája erre választ vitt a királynak: „Ezt mondta Joáb, és ezt felelte nekem.”
31 A király akkor így szólt hozzá: „Tégy úgy, ahogy mondta. Öld meg, temesd el, és távolítsd el rólam és apám házáról a vért, amelyet Joáb ok nélkül kiontott.+
32 Jehova megfizet neki a kiontott vérért, mert apám, Dávid tudta nélkül megtámadott és karddal megölt két embert, akik igazságosabbak és jobbak voltak nála: Ábnert+, Nér fiát, Izrael hadvezérét+ és Amasát+, Jéter fiát, Júda hadvezérét+.
33 Joáb és az utódai* örökké viseljék a felelősséget az ő halálukért,*+ de Dávidnak, az utódainak*, a családjának* és a trónjának örökké legyen békéje Jehovától.”
34 Akkor Benája, Jójada fia fölment, rátámadt Joábra, és megölte őt. Majd eltemették Joábot a saját házánál a pusztában.
35 A király azután Benáját+, Jójada fiát nevezte ki a sereg fölé helyette, Abjátár helyett pedig Cádók+ papot nevezte ki.
36 Aztán a király hívatta Simeit+, és ezt mondta neki: „Építs magadnak házat Jeruzsálemben, és élj ott. Ne menj onnan sehova.
37 Amely napon kimész, és átkelsz a Kidron völgyén+, biztos lehetsz benne, hogy meghalsz. Akkor te leszel a felelős a halálodért.*”
38 Simei ezt válaszolta a királynak: „Rendben van. A szolgád pontosan azt fogja tenni, amit uram, a király mondott.” Simei ezért hosszú időn át Jeruzsálemben maradt.
39 Három évvel később Simei két rabszolgája elszökött Ákishoz+, Maáka fiához, Gát királyához. Amikor jelentették Simeinek, hogy a rabszolgái Gátban vannak,
40 nyomban felnyergelte a szamarát, és elment Gátba, Ákishoz, hogy megkeresse a rabszolgáit. Amikor Simei visszatért Gátból a rabszolgáival,
41 jelentették Salamonnak: „Simei kiment Jeruzsálemből Gátba, és visszatért.”
42 A király erre hívatta Simeit, és így szólt hozzá: „Nemde esküre köteleztelek Jehova előtt, és figyelmeztettelek: »Amely napon kimész innen valahova, biztos lehetsz benne, hogy meghalsz.« És nemde ezt mondtad nekem: »Rendben van, engedelmeskedni fogok.«+
43 Akkor miért nem tartottad magad a Jehova előtt tett eskühöz, és a parancshoz, amelyet adtam neked?”
44 A király aztán ezt mondta Simeinek: „A szíved mélyén jól tudod, mennyi kárt okoztál apámnak, Dávidnak.+ Jehova meg fog neked fizetni ezért.+
45 Salamon királyt azonban meg fogja áldani Jehova,+ és örökre megszilárdítja Dávid trónját.”
46 A király ezután parancsot adott Benájának, Jójada fiának, ő pedig kiment, rátámadt Simeire, és az meghalt.+
Így Salamon uralma alatt a királyság megszilárdult.+
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „Én elmegyek immár minden földinek útján.”
^ Vagy: „bölcsen cselekszel”.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Szó szerint: „ne engedd ősz haját békében alászállni a seolba”. Lásd a Szójegyzékben a „Seol” címszót.
^ Vagy: „odaadó szeretettel”. Lásd: Szójegyzék.
^ Szó szerint: „Vérrel bocsásd le ősz haját a seolba.” Lásd a Szójegyzékben a „Seol” címszót.
^ Szó szerint: „nyugodni tért apáihoz”.
^ Szó szerint: „felém fordította az arcát”.
^ Vagy: „úgy bánjon velem Isten, sőt még rosszabbul”.
^ Vagy: „ha nem a saját lelke ellen szólta ezt”.
^ Vagy: „dinasztiát”.
^ Vagy: „leszármazottai”.
^ Szó szerint: „szálljon vissza vérük Joáb fejére és utódainak fejére örökké”.
^ Vagy: „leszármazottainak”.
^ Szó szerint: „házának”.
^ Szó szerint: „A te fejeden lesz a véred.”
