1Mózes 29:1–35
29 Jákob ezután folytatta útját a Keleten lakók földje felé.
2 Látott egy kutat a mezőn, és három juhnyájat heverészni mellette, ugyanis abból a kútból szokták itatni a nyájakat. Egy nagy kő volt a kút száján.
3 Amikor minden nyájat odatereltek, elgördítették a követ a kút szájáról, és megitatták a nyájakat, azután pedig visszahelyezték a követ a helyére, a kút szájára.
4 Jákob megkérdezte tőlük: „Testvéreim, honnan valók vagytok?” Mire ők így feleltek: „Háránból+ valók vagyunk.”
5 Ő így szólt hozzájuk: „Ismeritek Lábánt+, Náhornak+ az unokáját?” Mire ők így feleltek: „Ismerjük.”
6 Erre megkérdezte tőlük: „Jól van?” Ők így feleltek: „Igen, jól. Épp ott jön a lánya, Ráhel+, a juhokkal!”
7 Jákob így folytatta: „Még csak dél van. Nem most van az ideje, hogy idetereljék a nyájakat. Itassátok meg a juhokat, és utána menjetek legeltetni.”
8 Erre ők így feleltek: „Nem tehetjük, míg össze nem terelik az összes nyájat, és el nem gördítik a követ a kút szájáról. Akkor itatjuk meg a juhokat.”
9 Miközben Jákob beszélt velük, odaért Ráhel az apja juhaival, ugyanis pásztorlány volt.
10 Amikor Jákob meglátta Ráhelt, Lábánnak, anyja testvérének a lányát, valamint Lábánnak a juhait, rögtön odament, elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta Lábánnak, anyja testvérének a juhait.
11 Jákob azután megcsókolta* Ráhelt, és hangos sírásra fakadt.
12 Jákob elmondta Ráhelnek, hogy ő rokona* a lány apjának, s hogy Rebekának a fia. Erre a lány szaladt, hogy elmondja ezt az apjának.
13 Amint Lábán+ meghallotta a hírt Jákobról, testvérének a fiáról, elé futott. Megölelte, csókkal üdvözölte, és bevitte a házába. Ő pedig mindent elmondott Lábánnak.
14 Lábán ezt mondta neki: „Te bizony vér szerinti rokonom vagy.”* És nála maradt Jákob egy teljes hónapig.
15 Lábán utána ezt mondta Jákobnak: „Csak azért, mert a rokonom*+ vagy, ingyen szolgálnál nekem? Mondd meg, mi legyen a béred!+”
16 Lábánnak két lánya volt. A nagyobbikat Leának hívták, a kisebbiket pedig Ráhelnek.+
17 Lea szeme nem ragyogott, Ráhel viszont vonzó volt, és gyönyörű.
18 Jákob beleszeretett Ráhelbe, ezért ezt mondta: „Kész vagyok hét évig szolgálni neked Ráhelért, a kisebbik lányodért.”+
19 Lábán erre ezt mondta: „Jobb, ha hozzád adom, mint ha más férfihoz adnám. Maradj nálam!”
20 És Jákob hét évet szolgált Ráhelért,+ bár ez csak néhány napnak tűnt a szemében, annyira szerette őt.
21 Majd Jákob ezt mondta Lábánnak: „Add hozzám feleségemet, mert leteltek a szolgálatom napjai, hadd szeretkezzek vele!”
22 Lábán ekkor összehívta az ott élő embereket, és lakomát rendezett.
23 Ám este fogta Leát, a lányát, és őt vitte be Jákobhoz, hogy szeretkezzen vele.
24 Ezenkívül Lábán a szolgálólányát, Zilpát a lányának, Leának adta szolgálóul.+
25 Reggel Jákob rádöbbent, hogy Lea volt vele. Ezért ezt mondta Lábánnak: „Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltalak? Miért csaptál be?”+
26 Lábán erre így felelt: „Nem szokás nálunk, hogy a kisebbik lányt odaadjuk az elsőszülött előtt.
27 Ünnepeld végig ennek a lánynak a hetét. Utána hozzád adjuk a másik lányt is, cserébe azért, hogy még hét évig szolgálsz nekem.+”
28 Jákob így is tett. Végigünnepelte ennek az asszonynak a hetét, utána pedig Lábán hozzáadta feleségül Ráhelt, a másik lányát.
29 Ezenkívül Lábán a szolgálólányát, Bilhát+ odaadta Ráhelnek, a lányának szolgálóul.+
30 Jákob pedig szeretkezett Ráhellel is, és Ráhelt jobban szerette, mint Leát. Így még hét évet szolgált Lábánnál.+
31 Amikor Jehova látta, hogy Leát kevésbé szeretik*, megadta neki, hogy teherbe essen*.+ Ráhel azonban meddő volt.+
32 És Lea terhes lett, majd fiút szült, és Rúbennek*+ nevezte el, mert ezt mondta: „Azért van ez, mert Jehova látta nyomorúságomat,+ és most már szeretni fog a férjem.”
33 Újra teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Azért van ez, mert Jehova látta*, hogy nem szeretnek, és ezért adta nekem őt is.” Így hát Simeonnak*+ nevezte el.
34 Majd ismét terhes lett, fiút szült, és ezt mondta: „Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert már három fiút szültem neki.” Ezért Lévinek*+ nevezte el.
35 Még egyszer teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Most dicsőíteni fogom Jehovát.” Ezért Júdának*+ nevezte el. Utána nem szült egy ideig.
Lábjegyzetek
^ Az üdvözlés szokásos módja volt, hogy megcsókoltak valakit, például az arcán.
^ Szó szerint: „testvére”.
^ Szó szerint: „Te bizony az én csontom és testem vagy.”
^ Szó szerint: „testvérem”.
^ Szó szerint: „gyűlölik”.
^ Szó szerint: „megnyitotta a méhét”.
^ Jel.: ’Íme, egy fiú!’
^ Szó szerint: „hallotta”.
^ Jel.: ’hall’; ’hallás’.
^ Jel.: ’ragaszkodás’; ’csatlakozott’.
^ Jel.: ’dicsőített’; ’magasztalás tárgya’.
