1Mózes 3:1–24
3 A kígyó+ pedig óvatosabb* volt minden vadállatnál, melyet Jehova Isten alkotott. Ezért így szólt az asszonyhoz: „Valóban azt mondta Isten, hogy nem ehettek minden fáról a kertben?”+
2 Az asszony erre így felelt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk.+
3 De a kert közepén lévő fának a gyümölcséről Isten ezt mondta:+ »Abból ne egyetek, ne is érintsétek, mert különben meghaltok.«”
4 A kígyó erre ezt mondta az asszonynak: „Bizony nem haltok meg.+
5 Mert Isten tudja, hogy amely napon esztek abból, felnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.”+
6 Az asszony pedig látta, hogy a fa gyümölcse evésre jó, olyan, ami kívánatos a szemnek. Igen, a fára jó volt ránézni. Így hát szakított a gyümölcséből, és evett belőle.+ Majd adott belőle a férjének is, amikor az vele volt, és ő is evett.+
7 Ekkor felnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.+
8 Később meghallották Jehova Isten hangját, amikor a nap szellős időszakában a kertben járt, és az ember és a felesége elrejtőzött Jehova Isten elől a kert fái között.
9 Jehova Isten pedig szólongatta az embert, és ezt mondta neki: „Hol vagy?”
10 Az végül így felelt: „Hallottam hangodat a kertben, de féltem, mivel meztelen vagyok, ezért elrejtőztem.”
11 Isten erre ezt kérdezte: „Ki mondta neked, hogy meztelen+ vagy? Talán ettél a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél?+”
12 Az ember így folytatta: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fa gyümölcséből, ezért ettem.”
13 Jehova Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony erre így felelt: „A kígyó vezetett félre engem, ezért ettem.”+
14 Ezután Jehova Isten így szólt a kígyóhoz+: „Mivel ezt tetted, legyél átkozott minden háziállat és vadállat között! A hasadon fogsz csúszni, és port fogsz enni életed minden napján.
15 És ellenségeskedést+ idézek elő közted+ és az asszony+ között, a te utódod*+ és az ő utódja*+ között. Az* összezúzza a fejed,+ te pedig annak sarkát sebzed meg*.+”
16 Az asszonynak ezt mondta: „Nagyon megnövelem terhességed fájdalmát. Fájdalommal szülsz gyermekeket, és sóvárogni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.”
17 Ádámhoz* pedig így szólt: „Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy arról »ne egyél«,+ átkozott legyen a föld miattad.+ Gyötrelmes fáradozással fogsz hozzájutni a terméséhez* életed minden napján.+
18 Tövist és bogáncskórót fog neked teremni, és mezei növényeket kell enned.
19 Arcod verítékével eszed a kenyered*, míg vissza nem térsz a földbe, mert abból lettél.+ Mert por vagy, és a porba térsz vissza.+”
20 Ádám ezután Évának* nevezte el a feleségét, mert ő lett minden élő anyja.+
21 Jehova Isten pedig hosszú bőrruhát készített Ádámnak és a feleségének, hogy felöltöztesse őket.+
22 Azután így szólt Jehova Isten: „Az ember olyan lett, mint közülünk egy: tudja, mi a jó és mi a rossz.+ Most azért nehogy kinyújtsa kezét, és szakítson az élet fájáról+ is, hogy egyen róla, és örökké* éljen. . .”
23 Jehova Isten ekkor kiűzte őt az Éden kertjéből+, hogy művelje a földet, amelyből lett.+
24 Kiűzte hát az embert, majd az Éden kertjének keleti oldalára kerubokat+ állított, és egy szüntelenül forgó kard lángoló pengéjét, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „eszesebb”; „ravaszabb”.
^ Vagy: „zúzod szét”.
^ Vagyis az asszony „magva”.
^ Szó szerint: „magva”.
^ Szó szerint: „magod”.
^ Jel.: ’földi ember’; ’emberiség’.
^ Szó szerint: „fogod enni termését”.
^ Vagy: „az eledeled”.
^ Jel.: ’élő’.
^ Vagy: „időtlen időkig”.
