1Sámuel 14:1–52
14 Egyik nap Jonatán+, Saul fia így szólt a fegyverét hordozó szolgának: „Gyere, menjünk át a túloldalra, a filiszteusok előőrséhez.” Apjának azonban nem szólt róla.
2 Saul Gibea+ szélén, a Migronban álló gránátalmafa alatt maradt, és mintegy 600 férfi volt vele+.
3 (Az efódot+ pedig Ahija, Ikábód+ testvérének, Ahitubnak+ a fia hordta. Ahitub annak a Fineásnak+ volt a fia, aki Jehova Silóban+ szolgáló papjának, Élinek+ a fia volt.) És a katonák nem tudták, hogy Jonatán elment.
4 Volt egy-egy fogszerűen kiálló kőszirt annak az átjárónak az egyik, illetve másik oldalán, amelyen Jonatán megpróbált átkelni, hogy eljusson a filiszteusok előőrséhez. Az egyiknek a neve Bocéc volt, a másiknak pedig Szené.
5 Az egyik kőszirt északon, Mikmással szemben állt oszlopszerűen, a másik pedig délen, Gébával+ szemben.
6 Jonatán tehát így szólt a fegyverhordozójához: „Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek+ az előőrséhez. Jehova talán cselekedni fog az érdekünkben, hiszen Jehovát semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy megmentést szerezzen, akár sokan vagyunk, akár kevesen.+”
7 A fegyverhordozója erre ezt mondta neki: „Tedd meg, amire a szíved késztet. Arra menj, amerre szeretnél, és én veled tartok, bármerre mész is.”
8 Jonatán erre ezt mondta: „Átmegyünk azokhoz az emberekhez, és hagyjuk, hogy meglássanak minket.
9 Ha így szólnak hozzánk: »Maradjatok ott, míg oda nem érünk hozzátok!«, akkor ott fogunk állni, és nem megyünk fel hozzájuk.
10 Ha azonban így szólnak: »Gyertek fel ellenünk!«, akkor felmegyünk, mert Jehova segítségével legyőzzük őket. Ez lesz nekünk a jel.+”
11 Majd mindketten hagyták, hogy a filiszteusok előőrse meglássa őket. A filiszteusok ezt mondták: „Nézzétek! A héberek előjönnek az üregekből, ahova elbújtak!+”
12 Az előőrs emberei akkor így szóltak Jonatánhoz és a fegyverhordozójához: „Gyertek csak fel hozzánk! Majd mi megleckéztetünk titeket!”+ Jonatán nyomban ezt mondta a fegyverhordozójának: „Gyere utánam, mert Jehova segítségével Izrael legyőzi őket.”+
13 Jonatán négykézláb felmászott a sziklafalon, a fegyverhordozója pedig mögötte volt. Jonatán elkezdte öldösni a filiszteusokat, és akik életben maradtak, azokat a fegyverhordozója ölte meg.
14 Az első támadás során Jonatán és a fegyverhordozója mintegy 20 embert ölt meg egy rövid szakaszon*.
15 Rettegés kerítette hatalmába a mezőn levő tábort és az előőrs minden tagját. Még a fosztogató csapatok+ is megrémültek. Földrengés támadt, és az emberek rettegni kezdtek Istentől.
16 Saul őrszemei, akik Gibeában+, Benjámin területén voltak, látták, hogy minden irányba terjed a zűrzavar+.
17 Saul így szólt a vele levő katonákhoz: „Kérlek, számoljátok meg az embereket, hogy lássuk, ki ment el közülünk!” Amikor megszámolták az embereket, látták, hogy Jonatán és a fegyverhordozója nincs ott.
18 Saul erre ezt mondta Ahijának+: „Hozd ide az igaz Isten ládáját!” (Az igaz Isten ládája ugyanis az izraelitáknál volt akkoriban*.)
19 Míg Saul a pappal beszélt, a filiszteusok táborában egyre inkább eluralkodott a zűrzavar. Saul akkor így szólt a paphoz: „Hagyd abba, amit csinálsz!*”
20 Így aztán Saul és a vele levő katonák összegyűltek, és csatába vonultak. A csata színhelyén látták, hogy a filiszteusok egymás ellen fordították a kardjaikat, és ezért nagyon nagy volt a fejetlenség.
21 Továbbá azok a héberek, akik korábban a filiszteusokkal tartottak, és fölmentek velük a táborba, újra csatlakoztak Izraelhez, amelyet Saul és Jonatán vezetett.
22 Az Efraim hegyvidékén bujdosó+ izraeliták mind meghallották, hogy a filiszteusok megfutamodtak, és ők is üldözni kezdték őket, és harcoltak ellenük.
23 Jehova megmentette Izraelt azon a napon,+ és a harc kiterjedt egészen Bét-Avenig+.
24 Ám Izrael embereire nagy nyomás nehezedett azon a napon, mivel Saul a következő esküre kötelezte a katonákat: „Átkozott az az ember, aki bármit* is eszik, mielőtt beesteledne, és míg bosszút nem állok az ellenségeimen!” Ezért a katonák közül senki sem evett semmit.+
25 És a katonák az erdőbe értek, és méz volt a földön.
26 Amikor a katonák beértek az erdőbe, látták, hogy csorog a méz, de senki sem mert enni belőle az eskü miatt.
27 Jonatán viszont nem hallotta, hogy az apja esküre kötelezte a katonákat,+ ezért kinyújtotta a kezében levő botot, és belemártotta a végét a lépes mézbe. Amikor evett belőle, új erőre kapott*.
28 Ekkor ezt mondta valaki a katonák közül: „Apád szigorúan esküre kötelezte a katonákat ezekkel a szavakkal: »Átkozott az az ember, aki ma bármit is eszik!«+ Ezért olyan kimerültek a katonák.”
29 Jonatán azonban így szólt: „Apám nagy bajt hozott az országra*. Nézzétek csak, hogy erőre kaptam, miután ettem egy kis mézet.
30 Mennyivel jobb lett volna, ha a katonák szabadon ehettek volna+ az ellenségeiknél talált zsákmányból! Akkor még nagyobb pusztítást mérhettünk volna a filiszteusokra.”
31 Azon a napon Mikmástól Ajjalonig+ öldösték a filiszteusokat, és a nép nagyon kimerült.
32 Ezért nekiestek a zsákmánynak: fogták a juhot, marhát, borjút, és levágták a földön, és a vérrel együtt ették meg a húst+.
33 Jelentették is Saulnak: „A nép vétkezik Jehova ellen, mert vérrel együtt eszi a húst+.” Erre ő így szólt: „Hűtlenül cselekedtetek. Azonnal gurítsatok ide nekem egy nagy követ.”
34 Azután ezt mondta Saul: „Menjetek a nép közé, és mondjátok meg nekik: »Mindegyikőtök hozza ide hozzám a bikáját és a juhát. Vágjátok le itt, és azután egyétek meg! Ne vétkezzetek Jehova ellen azzal, hogy vérrel együtt eszitek a húst+!«” Így hát mindenki odavitte a bikáját azon az éjjelen, és ott vágta le.
35 Saul ezután oltárt épített Jehovának.+ Ez volt az első oltár, amelyet Jehovának épített.
36 Saul később ezt mondta: „Eredjünk éjjel a filiszteusok nyomába, és fosszuk ki őket, még mielőtt megvirrad. Senkit sem hagyunk életben.” Erre ezt mondták: „Tedd azt, amit jónak látsz.” A pap ekkor így szólt: „Kérdezzük meg az igaz Istent ezen a helyen.”+
37 Saul tehát megkérdezte Istentől: „Üldözőbe vegyem a filiszteusokat?+ Segítesz, hogy Izrael legyőzze őket?” De Isten nem válaszolt neki azon a napon.
38 Saul ezért ezt mondta: „Gyertek ide mindnyájan, akik a népet vezetitek. Derítsétek ki, milyen bűn történt ma.
39 A bűnösnek meg kell halnia, még ha az derülne is ki, hogy a fiam, Jonatán az. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova, Izrael megmentője él!” De a népből senki sem válaszolt neki.
40 Akkor így szólt egész Izraelhez: „Ti legyetek az egyik oldalon, én pedig Jonatán fiammal a másikon.” A nép erre ezt mondta Saulnak: „Tedd azt, amit jónak látsz.”
41 Saul ezután így szólt Jehovához: „Ó, Izrael Istene, válaszolj a tummimmal!”+ Akkor Jonatán és Saul lett kiválasztva, a nép pedig megszabadult.
42 Saul erre ezt mondta: „Vessetek sorsot+ köztem és a fiam, Jonatán közt.” És Jonatán lett kiválasztva.
43 Saul ekkor így szólt Jonatánhoz: „Mondd el, mit tettél!” Jonatán erre elmondta neki: „Csak épp megkóstoltam egy kis mézet a kezemben levő bot hegyével.+ Itt vagyok! Kész vagyok meghalni!”
44 Saul erre ezt mondta: „Mérjen rám súlyos büntetést Isten,* ha nem halsz meg, Jonatán!”+
45 A katonák azonban ezt mondták Saulnak: „Pont Jonatán haljon meg, aki ilyen nagy győzelemre vezette*+ Izraelt? Ilyesmi nem történhet! Egyetlen hajszála sem fog meggörbülni. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él! Mert Isten segítségével cselekedett ezen a napon.+” A katonák tehát megmentették* Jonatánt, és ő nem halt meg.
46 Saul ezután nem üldözte tovább a filiszteusokat, és a filiszteusok elmentek a saját területükre.
47 Saul megerősítette az Izrael feletti királyi hatalmát, és minden körülötte levő ellenségével harcba szállt: a moábitákkal,+ az ammonitákkal,+ az edomitákkal,+ Cóba+ királyaival és a filiszteusokkal+. Amerre csak ment, legyőzte őket.
48 Bátran harcolt, és vereséget mért az amálekitákra+, és kiszabadította Izraelt a fosztogatóik kezéből.
49 Saulnak Jonatán, Jisvi és Málki-Sua+ voltak a fiai. És két lánya volt, az idősebbet Mérábnak+, a fiatalabbat pedig Mikálnak+ hívták.
50 Saul feleségét Ahinoámnak hívták, és ő Ahimaác lánya volt. Saul hadvezérét Ábnernek+ hívták, aki Nérnek a fia, Saulnak pedig a nagybátyja volt.
51 Saulnak Kís+ volt az apja. Nér+ pedig – Ábner apja – Abielnek volt a fia.
52 Saul és a filiszteusok között heves harcok folytak Saul egész uralkodása idején.+ Ha Saul meglátott egy erős vagy bátor férfit, azt bevette a seregébe, hogy neki szolgáljon.+
Lábjegyzetek
^ Vagy: „egy akkora földterület felén, amekkorát egy fogat bika egy nap alatt tud felszántani”.
^ Szó szerint: „azon a napon”.
^ Szó szerint: „Vond vissza kezedet!”
^ Szó szerint: „kenyeret”.
^ Szó szerint: „felragyogott a szeme”.
^ Vagy: „kegyvesztetté tette az országot”.
^ Vagy: „úgy bánjon velem Isten, sőt még rosszabbul”.
^ Vagy: „szabadítást szerzett”.
^ Szó szerint: „megváltották”.
