1Sámuel 21:1–15
21 Dávid később elment Ahimélek paphoz, Nóbba+. Ahimélek pedig remegni kezdett a félelemtől, amint Dáviddal találkozott, és így szólt hozzá: „Miért vagy egyedül? Miért nincs veled senki?”+
2 Dávid ezt válaszolta Ahimélek papnak: „A király utasított, hogy tegyek meg valamit, de hozzátette: »Senki ne tudjon meg semmit arról a küldetésről, melynek a teljesítésével megbíztalak, és arról, hogy milyen parancsot adtam neked.« Én pedig megbeszéltem az embereimmel, hogy egy bizonyos helyen találkozunk.
3 Most pedig, ha van kéznél öt kenyered, add nekem, vagy bármit, ami akad.”
4 De a pap ezt válaszolta Dávidnak: „Közönséges kenyér nincs nálam, van azonban szent kenyér+, de csak akkor, ha az embereid megtartóztatták magukat az asszonytól*+.”
5 Dávid erre így válaszolt a papnak: „Megtartóztattuk magunkat az asszonytól,+ mint korábban is, amikor hadjáratba indultam. Ha az embereim teste szent, még akkor is, amikor a küldetés közönséges, mennyivel inkább szent most!”
6 A pap erre odaadta neki a szent kenyeret+, mert nem akadt más kenyér, csak a jelenlét kenyere, amelyet elvettek Jehova jelenlétéből, hogy friss kenyérre cseréljék ki azon a napon, amelyen elvették.
7 Aznap pedig ott volt Saul egyik szolgája, akinek ott kellett maradnia Jehova előtt elkülönítve. Ő Doég+ volt, az edomita,+ Saul pásztorainak a feje.
8 Dávid azután ezt mondta Ahiméleknek: „Nincs itt egy lándzsa vagy egy kard? Se a kardomat, se a fegyvereimet nem hoztam magammal, mivel a király küldetése sürgős volt.”
9 A pap erre így szólt: „A filiszteus Góliát kardja,+ akit legyőztél az Elah völgyében+, itt van begöngyölve egy ruhába az efód+ mögött. Ha magaddal akarod vinni, vidd, mert csak ez van itt.” Dávid ezt mondta: „Nincs ahhoz hasonló. Add ide nekem!”
10 Dávid még aznap útnak indult, és továbbmenekült+ Saul elől. Végül Gát+ királyához, Ákishoz ment.
11 Ákisnak pedig ezt mondták a szolgái: „Vajon nem Dávid ez, az ország királya? Nemde ő az, akiről tánc közben így énekeltek:
»Megverte Saul az ezreit,és Dávid is a tízezreit.«”+
12 Dávid elgondolkodott ezeken a szavakon, és nagyon megijedt+ Gát királyától, Ákistól.
13 Ezért eltitkolta előlük, hogy épelméjű,+ és tébolyultan kezdett viselkedni közöttük*. Firkálgatott a kapu ajtóira, és a szakállára folyatta a nyálát.
14 Ákis végül így szólt a szolgáihoz: „Hát nem látjátok, hogy ez az ember őrült? Minek hoztátok ide?
15 Nincs itt elég őrült, hogy idehoztátok ezt, hogy őrjöngjön előttem? Ez jöjjön be a házamba?!”
