1Sámuel 22:1–23
22 Dávid tehát elment onnan,+ és elmenekült Adullám barlangjába+. Amikor a testvérei és apjának egész háza meghallotta ezt, lementek oda hozzá.
2 Mindenki, aki bajban volt, akinek tartozása volt, és minden megkeseredett ember hozzá gyűlt, ő pedig a vezérük lett. Mintegy 400 ember volt vele.
3 Dávid később elment onnan a moábi Micpébe, és így szólt Moáb+ királyához: „Kérlek, hadd lakjon nálatok apám és anyám, míg meg nem tudom, mit tesz velem Isten.”
4 Így hát otthagyta őket Moáb királyánál, és nála maradtak addig, amíg Dávid a rejtekhelyen+ volt.
5 Idővel Gád+ próféta így szólt Dávidhoz: „Ne maradj a rejtekhelyen! Menj el Júda földjére+!” Dávid tehát elment, és eljutott a hereti erdőségbe.
6 Saul hallotta, hogy rátaláltak Dávidra és a vele levő emberekre. Saul ekkor Gibeában+ a tamariszkuszfa alatt ült a magaslaton, lándzsájával a kezében, és a szolgái mind ott álltak körülötte.
7 Akkor ezt mondta Saul a körülötte álló szolgáinak: „Figyeljetek csak, benjáminiták! Hát Isai fia+ majd mindnyájatoknak földeket és szőlőket ad? Vajon ezred- meg századparancsnokká+ nevez ki mindegyikőtöket?
8 Mind összeesküdtetek ellenem. Senki sem szólt nekem, hogy a fiam szövetséget kötött Isai fiával+. Senki sincs közöttetek, aki együttérezne velem, és tudatná velem, hogy a saját fiam lesbe állította ellenem a szolgámat; márpedig ez a helyzet.”
9 Akkor megszólalt+ az edomita Doég+, aki ott állt mint Saul szolgáinak a felettese: „Én láttam, amikor Isai fia Nóbba érkezett Ahimélekhez, Ahitub fiához+.
10 Az megkérdezte felőle Jehovát, és ellátta őt élelemmel. Még a filiszteus Góliát kardját+ is odaadta neki.”
11 A király erre tüstént hívatta Ahimélek papot, Ahitub fiát, és apja házának összes papját, akik Nóbban voltak. Meg is jelentek mindnyájan a király előtt.
12 Saul ekkor így szólt: „Figyelj csak, Ahitub fia!”, mire ő ezt mondta: „Itt vagyok, uram.”
13 Saul így szólt hozzá: „Miért esküdtetek össze ellenem, te meg Isai fia? Kenyeret és kardot adtál neki, és megkérdezted felőle Istent. Ő szembeszegül velem, és lesben áll ellenem; bizony így van ez.”
14 Ahimélek erre így válaszolt a királynak: „Összes szolgád közül ki olyan megbízható*, mint Dávid?+ A király veje,+ testőrséged parancsnoka, és tisztelet övezi házadban+.
15 Talán ma kérdeztem meg először felőle Istent?+ Elképzelni sem tudom, hogy olyasmit tegyek, amit mondtál! Ne tulajdonítson semmi ilyet a király az ő szolgájának, se apám egész házának, mert semmit sem tudott erről a te szolgád.+”
16 A király azonban így szólt: „Meg kell halnod,+ Ahimélek! Neked és apád egész házának+!”
17 Azzal a király odaszólt a körülötte álló őröknek*: „Rajta, öljétek meg Jehova papjait, mert Dávid oldalán állnak! Tudták, hogy szökésben van, mégsem mondták el nekem!” A király szolgái azonban nem akartak kezet emelni Jehova papjaira, hogy bántalmazzák őket.
18 A király akkor így szólt Doéghoz+: „Menj, és támadj rá te a papokra!” Az edomita+ Doég már ment is, és rátámadt a papokra. Megölt azon a napon 85 embert, akik lenvászon efódot viseltek.+
19 Nóbot,+ a papok városát is kardélre hányta; megölt férfit és nőt, gyermeket és csecsemőt, bikát, szamarat és juhot.
20 Mindamellett Ahitub fiának, Ahiméleknek az egyik fia, név szerint Abjátár+, megmenekült, és elfutott, hogy Dávidot kövesse.
21 Abjátár elmondta Dávidnak: „Saul megölte Jehova papjait.”
22 Dávid erre így szólt Abjátárhoz: „Tudtam azon a napon+, amikor az edomita Doég ott volt, hogy biztosan el fogja mondani Saulnak. Én vagyok a felelős mindenkinek* a haláláért apád házában.
23 Maradj nálam. Ne félj, hiszen aki a te életedre* tör, az az én életemre* tör. Nálam védelmet találsz.+”
Lábjegyzetek
^ Vagy: „hűséges”.
^ Szó szerint: „kengyelfutóknak”.
^ Vagy: „minden léleknek”.
^ Vagy: „lelkedre”.
^ Vagy: „lelkemre”.
