1Sámuel 24:1–22
24 Ahogy Saul visszatért a filiszteusok üldözéséből, jelentették neki: „Dávid Én-Gedi+ pusztájában van.”
2 Saul erre magához vett 3000 férfit, akiket egész Izraelből választott, és elment, hogy felkutassa Dávidot meg az embereit a kőszáli kecskék kopár szikláin.
3 Eljutott az út menti kő juhaklokhoz, ahol volt egy barlang. Saul bement oda, hogy szükségét végezze*. Dávid és az emberei ezalatt a barlang+ egy eldugott, hátsó részében ültek.
4 Így szóltak az emberei Dávidhoz: „Ez az a nap, amelyen azt mondja neked Jehova: »Lásd, kiszolgáltatom neked ellenségedet.+ Cselekedj vele úgy, ahogy jónak látod.«” Dávid tehát felkelt, és titkon levágta Saul ujjatlan köpenyének a szegélyét.
5 Utána azonban bántotta a lelkiismerete* Dávidot,+ amiért levágta Saul ujjatlan köpenyének a szegélyét.
6 Ezt mondta az embereinek: „Jehova szemszögéből nézve el sem tudom képzelni, hogy ilyesmit tegyek urammal, Jehova felkentjével, hogy kezet emeljek rá, hiszen ő Jehova felkentje!”+
7 Dávid tehát visszatartotta* az embereit ezekkel a szavakkal, és nem engedte, hogy megtámadják Sault. Saul pedig kiment a barlangból, és folytatta útját.
8 Aztán Dávid is felkelt, és kiment a barlangból, majd Saul után kiáltott: „Uram, királyom!”+ Amikor Saul hátratekintett, Dávid mélyen meghajolt, arccal a föld felé, és leborult.
9 Dávid így szólt Saulhoz: „Miért hallgatsz azokra az emberekre, akik azt mondják: »Figyelj! Dávid ártani akar neked.«+
10 Ezen a napon saját szemeddel láttad, hogy Jehova kiszolgáltatott nekem téged a barlangban. De amikor valaki azt mondta, hogy öljelek meg,+ én megszántalak, és ezt mondtam: »Nem emelek kezet uramra, mert ő Jehova felkentje+.«
11 Nézd, uram*, igen, nézd csak az ujjatlan köpenyed szegélyét kezemben. Mert amikor levágtam az ujjatlan köpenyed szegélyét, nem öltelek meg. Most már láthatod és tudhatod, hogy nem akarok ártani neked, és nem akarok fellázadni ellened, és nem vétkeztem ellened,+ holott te vadászol rám, hogy elvedd az életem*+.
12 Jehova ítéljen közötted és közöttem,+ és Jehova álljon rajtad bosszút értem,+ de én nem emelek rád kezet+.
13 A régi közmondás is úgy tartja: »A gonoszoktól gonoszság származik«, de én nem emelek rád kezet.
14 Kicsoda után vonult ki Izrael királya? Kit kergetsz? Egy holt ebet? Egy árva bolhát?+
15 Jehova legyen a bíró, ő ítéljen közötted és közöttem. Ő látja és képviseli ügyemet,+ megítél engem, és kiszabadít a kezedből.”
16 Dávid alig fejezte be Saulhoz intézett szavait, amikor Saul így szólt: „A te hangod az, fiam, Dávid?”+ És Saul hangosan sírni kezdett.
17 Ezt mondta Dávidnak: „Te igazságosabb vagy nálam, mert te jól bántál velem, én viszont rosszal fizettem neked+.
18 Igen, ma megmondtad, milyen jót tettél velem azzal, hogy nem öltél meg, amikor Jehova kiszolgáltatott engem neked+.
19 Hiszen melyik ember az, aki ha rátalál ellenségére, sértetlenül útjára engedi? Jehova jóval fog jutalmazni téged+ azért, amit ma tettél velem.
20 Most pedig figyelj rám! Biztosan tudom, hogy királyként fogsz uralkodni,+ és hogy a te kezedben fennmarad Izrael királysága.
21 Esküdj meg nekem most Jehovára,+ hogy nem irtod ki leszármazottaimat* utánam, és nem törlöd ki nevemet apám családjából.+”
22 Így hát Dávid megesküdött Saulnak, és azután Saul hazament+. Dávid és az emberei pedig fölmentek a rejtekhelyükre+.
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „betakarja a lábát”.
^ Szó szerint: „szíve”.
^ Esetleg: „szétoszlatta”.
^ Vagy: „lelkem”.
^ Szó szerint: „apám”.
^ Szó szerint: „magomat”.
