1Sámuel 28:1–25
-
Saul elmegy egy szellemidézőhöz Én-Dórba (1–25.)
28 Azokban a napokban a filiszteusok összegyűjtötték seregeiket, hogy hadakozzanak Izrael ellen.+ Ákis ezért ezt mondta Dávidnak: „Biztosan tudod, hogy te és az embereid csatába vonultok velem.”+
2 Dávid erre így szólt Ákishoz: „Akkor te már azt is tudod, mit fog tenni a szolgád.” Ákis ezt felelte Dávidnak: „Ezért nevezlek ki mindenkori testőrömnek*.”+
3 Közben Sámuel meghalt, és egész Izrael megsiratta őt. A városában, Rámában temették el.+ Saul pedig eltávolította a szellemidézőket és a jósokat+ az országból.
4 A filiszteusok összegyűltek, elmentek, és letáboroztak Sunemben+. Saul ezért összegyűjtötte egész Izraelt, és tábort ütöttek a Gilboán+.
5 Amikor Saul meglátta a filiszteusok táborát, megijedt, és nagy remegés fogta el a szívét.+
6 Kérdezte ugyan Jehovát,+ de Jehova egyszer sem válaszolt neki, sem álomban, sem az urim+, sem a próféták által.
7 Végül Saul így szólt a szolgáihoz: „Keressetek nekem egy asszonyt, aki szellemidéző+, én pedig elmegyek hozzá, hogy kikérjem a tanácsát.” A szolgái ezt válaszolták neki: „Van egy asszony Én-Dórban+, aki szellemidéző.”
8 Így hát Saul elváltoztatta a külsejét, másik ruhát vett fel, és két emberével elment az asszonyhoz éjjel. Így szólt: „Kérlek, jósolj nekem szellemidézéssel,+ és idézd meg nekem azt, akit mondok neked.”
9 Az asszony azonban ezt mondta neki: „Biztosan tudod, mit tett Saul, hogy hogyan távolította el az országból a szellemidézőket és a jósokat.+ Akkor miért próbálsz csapdát állítani nekem*, hogy halálra juttass?+”
10 Saul akkor megesküdött neki Jehovára, ezt mondva: „Nem fognak emiatt megbüntetni. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!”
11 Az asszony erre így szólt: „Kit idézzek meg neked?” Ő ezt válaszolta: „Idézd meg nekem Sámuelt.”
12 Amikor az asszony meglátta „Sámuelt”*+, teli torokból felkiáltott, és ezt mondta Saulnak: „Miért csaptál be? Hiszen te vagy Saul!”
13 A király így szólt hozzá: „Ne félj! Mondd, mit látsz!” Az asszony így válaszolt Saulnak: „Valami istenhez hasonlót látok feljönni a földből.”
14 Saul rögtön megkérdezte tőle: „Hogy néz ki?” Ő ezt válaszolta: „Egy idős ember jön fel, és ujjatlan köpenyt+ visel.” Saul akkor felismerte, hogy „Sámuel” az, majd mélyen meghajolt, arccal a föld felé, és leborult.
15 „Sámuel” ezután így szólt Saulhoz: „Miért háborgattál azzal, hogy megidéztettél?” Saul ezt válaszolta: „Nagy bajban vagyok. A filiszteusok harcolnak ellenem, Isten pedig eltávozott tőlem, és nem válaszol már nekem sem a próféták által, sem álomban+. Azért fordulok hozzád, hogy tudasd velem, mit tegyek.+”
16 „Sámuel” így szólt: „Miért kérdezel engem, ha egyszer Jehova eltávozott tőled,+ és az ellenséged lett?
17 Jehova úgy fog cselekedni, ahogy megjövendölte általam: Jehova kiszakítja kezedből a királyságot, és valaki másnak – Dávidnak – adja.+
18 Mivel nem hallgattál Jehova szavára, és nem semmisítetted meg az amálekitákat,+ akik miatt Isten haragra gyúlt, azért teszi ezt veled Jehova a mai napon.
19 Jehova megengedi a filiszteusoknak+, hogy Izraelt is, és téged is legyőzzenek, és holnap a fiaiddal együtt velem leszel+. Jehova azt is megengedi majd, hogy a filiszteusok Izrael seregét is legyőzzék+.”
20 Saul abban a pillanatban teljes hosszában elterült a földön, és rettegni kezdett „Sámuel” szavai miatt. Nem maradt semmi ereje, mivel egész nap és egész éjjel nem evett semmit.
21 Amikor az asszony odament Saulhoz, és látta, hogy nagyon megrettent, ezt mondta neki: „Szolgád hallgatott szavadra. Az életemet kockáztattam,*+ mivel azt tettem, amit mondtál nekem.
22 Most azért, kérlek, hallgasd meg, mit akar mondani a te szolgád. Hadd tegyek eléd egy darab kenyeret, és egyél, hogy legyen erőd ahhoz, hogy útra kelj.”
23 Ő azonban vonakodott, és így szólt: „Nem eszem.” De a szolgái és az asszony is tovább unszolták. Végül hallgatott rájuk, felkelt a földről, és leült az ágyra.
24 Az asszonynak pedig volt egy hizlalt borjúja a háznál, ezért gyorsan levágta*, majd lisztet vett elő, tésztát gyúrt, és kovásztalan kenyeret sütött belőle.
25 Felszolgálta azokat Saulnak és a szolgáinak, ők pedig ettek. Utána fölkeltek, és még az éjjel+ elmentek.
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „fejem őrzőjének minden napra”.
^ Vagy: „a lelkemnek”.
^ Vagy: „azt, aki Sámuelnek tűnt”.
^ Vagy: „kezembe tettem a lelkem”.
^ Vagy: „feláldozta”.
