1Sámuel 3:1–21
-
Sámuel prófétai megbízatást kap (1–21.)
3 A gyermek Sámuel pedig Jehovának szolgált+ Éli irányítása alatt. Azokban a napokban ritkán jött kijelentés Jehovától, és nem voltak gyakoriak a látomások+ sem.
2 Egy nap Éli a megszokott helyén feküdt. Már elromlott a szeme, és nem látott.+
3 Isten lámpáját+ még nem oltották el, és Sámuel Jehova templomában*+ feküdt, ott, ahol Isten ládája volt.
4 Jehova ekkor szólította Sámuelt, mire ő ezt válaszolta: „Itt vagyok.”
5 El is futott Élihez, és így szólt: „Itt vagyok, mert szólítottál.” De ő ezt mondta: „Nem szólítottalak. Feküdj vissza.” Elment hát, és lefeküdt.
6 Jehova pedig ismét szólította: „Sámuel!” Erre Sámuel fölkelt, odament Élihez, és így szólt: „Itt vagyok, mert szólítottál.” De ő ezt mondta: „Nem szólítottalak, fiam. Feküdj vissza.”
7 (Sámuel ugyanis még nem ismerte meg Jehovát, és még nem kapott üzenetet Jehovától.)+
8 Jehova ezért harmadszor is szólította: „Sámuel!” Erre ő fölkelt, odament Élihez, és így szólt: „Itt vagyok, mert szólítottál.”
Éli ekkor felismerte, hogy Jehova szólította a fiút.
9 Ezért így szólt Sámuelhez: „Menj, feküdj le, és ha szólít téged, akkor ezt mondd: »Szólj, Jehova, mert figyel a te szolgád.«” Sámuel tehát elment, és lefeküdt a helyére.
10 Akkor Jehova eljött, odaállt, és szólította, mint korábban is: „Sámuel, Sámuel!” Sámuel erre ezt mondta: „Szólj, mert figyel a te szolgád.”
11 Jehova így szólt Sámuelhez: „Olyat teszek Izraelben, amit ha meghall valaki, belecsendül mindkét füle.+
12 Azon a napon végrehajtom Élin és a háznépén mindazt, amit mondtam, elejétől a végéig.+
13 Mondd meg neki, hogy végérvényesen megítélem a háznépét a vétek miatt, amelyről tudott,+ hiszen a fiai Istent átkozzák,+ de ő nem büntette meg őket+.
14 Ezért megesküdtem Éli házának, hogy soha semmilyen áldozat sem szerez engesztelést a családja vétkéért.+”
15 Sámuel pedig feküdt egészen reggelig, aztán kinyitotta Jehova házának ajtóit. Nem mert beszélni Élinek a látomásról.
16 Éli azonban szólította Sámuelt: „Sámuel, fiam!” Ő erre így szólt: „Itt vagyok.”
17 Éli ezt kérdezte: „Mit mondott neked? Kérlek, ne titkold el előlem! Mérjen rád súlyos büntetést Isten,* ha eltitkolsz előlem egyetlen szót is mindabból, amit mondott neked!”
18 Sámuel tehát mindent elmondott neki, és semmit sem titkolt el előle. Erre ő így szólt: „Ez Jehovától van. Tegye meg, ami jónak látszik a szemében.”
19 Sámuel pedig továbbra is növekedett, és Jehova vele volt.+ Nem engedte, hogy bármi is beteljesületlenül maradjon* a szavaiból.
20 Egész Izrael, Dántól Beér-Sebáig, megtudta, hogy Sámuel megbízatást kapott arra, hogy Jehova prófétája legyen.
21 És Jehova továbbra is megjelent Silóban, mert Jehova feltárta a személyiségét Sámuelnek Silóban Jehova szava által.+
Lábjegyzetek
^ Vagyis a hajlékban.
^ Vagy: „úgy bánjon veled Isten, sőt még rosszabbul”.
^ Szó szerint: „a földre hulljon”.
