1Sámuel 4:1–22
4 Sámuel beszéde pedig eljutott egész Izraelhez.
Izrael aztán hadba vonult a filiszteusok ellen. Eben-Ézer mellett táboroztak, míg a filiszteusok Aféknál ütöttek tábort.
2 Csatarendbe álltak a filiszteusok, hogy megütközzenek Izraellel, de a csata rosszul alakult. Izrael vereséget szenvedett a filiszteusoktól, és azok megöltek mintegy 4000 embert a csatasorból a mezőn.
3 Amikor a nép visszaért a táborba, Izrael vénei így szóltak: „Miért engedte Jehova, hogy ma vereséget szenvedjünk a filiszteusoktól?*+ Hozzuk el Silóból Jehova szövetségének ládáját+, hogy itt legyen velünk, és megmentsen bennünket az ellenségeinktől.”
4 A nép tehát férfiakat küldött Silóba, és ők elhozták onnan a seregek Jehovájának szövetségládáját, aki a trónján ül a kerubok felett*+. Éli két fia, Hofni és Fineás+ is ott volt az igaz Isten szövetségládájával.
5 Mihelyt a táborba ért Jehova szövetségládája, minden izraelita olyan hangos kiáltásban tört ki, hogy még a föld is beleremegett.
6 Amikor a filiszteusok meghallották a kiáltozást, ezt mondták: „Miért van ilyen hangos kiáltozás a héberek táborában?” Végül megtudták, hogy Jehova ládája érkezett meg a táborba.
7 Félelem szállt a filiszteusokra, ezért így szóltak: „Isten eljött a táborba!”+ Ezt mondták: „Jaj nekünk! Soha nem történt még ilyesmi!
8 Jaj nekünk! Ki ment meg bennünket ennek a fenséges Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki mindenféle módon pusztulással sújtotta Egyiptomot a pusztában.+
9 Legyetek bátrak, és viselkedjetek férfiasan, ti filiszteusok, hogy ne kelljen a hébereknek szolgálnotok, ahogy ők szolgáltak nektek+. Viselkedjetek férfiasan, és harcoljatok!”
10 A filiszteusok tehát harcoltak, Izrael pedig vereséget szenvedett,+ és ki-ki elmenekült a maga sátrába. Igen nagy öldöklés volt; 30 000 gyalogos esett el Izrael soraiból.
11 Isten ládáját is zsákmányul ejtették, és meghalt Éli két fia, Hofni és Fineás is.+
12 Egy Benjámin törzséből való férfi pedig elfutott a harctérről, és még aznap odaért Silóba megszaggatott ruhában és porral hintett fejjel+.
13 Amikor odaért, Éli az út szélén ült a székén, és figyelt, mert nagyon aggódott* az igaz Isten ládája miatt+. A férfi pedig bement a városba, hogy hírt vigyen, és az egész város kiáltozni kezdett.
14 Amikor Éli meghallotta a kiáltozást, ezt kérdezte: „Mit jelentsen ez a felfordulás?” A férfi odasietett, és hírt vitt Élinek.
15 (Éli ekkor 98 éves volt. A szemei már csak előremeredtek, és nem látott.+)
16 A férfi akkor így szólt Élihez: „Én vagyok az, aki a harctérről jön. Ma menekültem el a harctérről.” Éli erre ezt kérdezte: „Mi történt, fiam?”
17 A hírvivő így válaszolt: „Izrael megfutamodott a filiszteusok elől, és a nép súlyos vereséget szenvedett.+ Meghalt a két fiad, Hofni és Fineás is,+ az igaz Isten ládáját pedig zsákmányul ejtették+.”
18 Abban a pillanatban, hogy a férfi az igaz Isten ládáját említette, Éli hátraesett a székéről a kapu mellé, és kitörte a nyakát. Meghalt, mert már öreg volt, és nehéz. 40 évig ítélte Izraelt.
19 A menye, Fineás felesége pedig terhes volt, és közeledett már a szülése. Mikor meghallotta a hírét annak, hogy zsákmányul ejtették az igaz Isten ládáját, és hogy apósa is, férje is meghalt, akkor összegörnyedt, váratlanul rátörtek a fájások, és megindult a szülés.
20 Amint haldoklott, a mellette álló asszonyok így szóltak: „Ne félj, mert fiút szültél.” De ő nem válaszolt, és nem figyelt erre*.
21 A fiúnak pedig az Ikábód*+ nevet adta, és ezt mondta: „Száműzetésbe került a dicsőség Izraeltől.”+ Ezzel az igaz Isten ládájának zsákmányul ejtésére utalt, és arra, hogy mi történt az apósával, illetve a férjével.+
22 Ezt mondta: „Száműzetésbe került a dicsőség Izraeltől, mert zsákmányul ejtették az igaz Isten ládáját.”+
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „Miért vert meg ma minket Jehova a filiszteusok előtt?”
^ Esetleg: „között”.
^ Szó szerint: „szíve remegett”.
^ Vagy: „nem törődött vele a szíve”.
^ Jel.: ’Hol a dicsőség?’
