1Sámuel 9:1–27

  • Sámuel találkozik Saullal (1–27.)

9  Volt egy Benjámin törzséből való férfi, akit Kísnek+ hívtak. Abielnek volt a fia, aki Céror fia, aki Bekórát fia, aki Afiáh fia volt. Benjáminita+ volt, és igen jómódú férfi.  Volt neki egy Saul+ nevű fia, fiatal és jóképű. Nem akadt az izraeliták között nála jóképűbb férfi. Egy fejjel magasabb volt, mint a nép többi tagja.  Amikor Kísnek, Saul apjának elvesztek a szamarai*, Kís így szólt a fiához, Saulhoz: „Kérlek, vidd magaddal az egyik szolgát, és menj, keresd meg a szamarakat.”  Bejárták Efraim hegyvidékét és Sálisa földjét, de nem bukkantak rájuk. Beutazták Saálim földjét, de ott sem voltak. Bejárták a benjáminiták egész földjét is, de nem találták őket.  Eljutottak Cúf földjére, és Saul ezt mondta a vele levő szolgának: „Gyere! Térjünk vissza, nehogy apám a szamarak helyett miattunk kezdjen aggódni.”+  De a szolga ezt válaszolta: „Nézd, ebben a városban van Isten egyik embere, akit tisztelet övez. Mindaz, amit mond, biztosan bekövetkezik.+ Menjünk most oda. Talán meg tudja mondani nekünk, merre menjünk.”  Saul ekkor ezt mondta a szolgájának: „Ha elmegyünk, mit vigyünk annak az embernek? Nincs már kenyér a tarisznyánkban, és semmi sincs, amit ajándékba vihetnénk az igaz Isten emberének. Mi van nálunk?”  A szolga újra válaszolt Saulnak: „Van még nálam egynegyed ezüstsekel*. Azt fogom odaadni az igaz Isten emberének, ő pedig megmondja majd nekünk, merre menjünk.”  (Régen Izraelben ezt mondta az az ember, aki elment, hogy tanácsot kérjen Istentől: „Gyertek, menjünk el a látóhoz+!” Akit ugyanis ma prófétának hívnak, azt régen látónak nevezték.) 10  Saul akkor így szólt a szolgájához: „Jól mondod. Menjünk!” Elindultak hát abba a városba, ahol az igaz Isten embere tartózkodott. 11  Miközben a városhoz vivő emelkedőn mentek felfelé, találkoztak néhány lánnyal, akik vizet mentek meríteni. Meg is kérdezték tőlük: „Itt van a látó+?” 12  Így válaszoltak: „Igen, pont ott van előttetek. Siessetek, mert ma jött a városba, hiszen ma áldozatot mutat be+ a nép a magaslaton+. 13  Mihelyt beértek a városba, megtaláljátok, mielőtt felmenne a magaslatra, hogy egyen. A nép nem fog enni addig, míg el nem jön, mert ő áldja meg az áldozatot. Csak azután ehetnek a meghívottak. Ezért most menjetek csak föl, és megtaláljátok!” 14  Fölmentek tehát a városba. Amikor a város közepe felé tartottak, Sámuel jött velük szemben, hogy találkozzanak, és együtt menjenek fel a magaslatra. 15  Jehova pedig egy nappal Saul érkezése előtt ezt mondta* Sámuelnek: 16  „Holnap ilyenkor elküldök hozzád egy férfit Benjámin+ földjéről. Kend fel népemnek, Izraelnek vezetőjévé.+ Ő menti meg népemet a filiszteusok kezéből. Ugyanis láttam népem nyomorúságát, és eljutott hozzám kiáltásuk.+ 17  Amikor Sámuel meglátta Sault, Jehova ezt mondta neki: „Itt van az a férfi, akiről azt mondtam neked: »Ő fogja kormányozni* a népemet.«”+ 18  Saul akkor odalépett Sámuelhez a kapuban, és ezt mondta: „Kérlek, mondd meg nekem, hol van a látó háza!” 19  Sámuel így válaszolt Saulnak: „Én vagyok a látó. Menj föl a magaslatra előttem haladva. Ma velem fogtok enni.+ Reggel majd utadra engedlek, és tudtodra adok mindent, amit tudni akarsz*. 20  A szamarak miatt pedig, amelyek három napja elvesztek,+ ne aggódj, mert előkerültek. És kié mindaz, ami kívánatos Izraelben? Nemde a tiéd és apád egész családjáé*?+ 21  Saul erre így válaszolt: „Hát nem benjáminita vagyok én? Nemde Izrael törzseinek legkisebbjéből+ származom? Vajon nem az én családom a legjelentéktelenebb Benjámin törzsének minden családja közül? Miért mondasz nekem ilyeneket?” 22  Sámuel ekkor Sault meg a szolgáját az étkezőhelyiségbe vezette. Nekik adta a főhelyet a meghívottak között, akik úgy 30-an lehettek. 23  Sámuel így szólt a szakácshoz: „Hozd ki azt a részt, amelyet odaadtam, és amelyről azt mondtam neked: »Tedd félre.«” 24  A szakács erre vette a combot, és Saul elé tette. Sámuel ezt mondta: „Eléd tették a félretett részt. Egyél, mert neked lett félretéve erre az alkalomra. Ugyanis azt mondtam: »Vendégeket hívtam.«” Saul tehát együtt evett azon a napon Sámuellel. 25  Utána lementek a magaslatról+ a városba, és Sámuel tovább beszélgetett Saullal a ház tetején. 26  Korán fölkeltek, és virradatkor Sámuel felszólt Saulnak a háztetőre: „Készülődj, hadd engedjelek utadra!” Saul erre elkészült, majd ő is, és Sámuel is kimentek. 27  Miközben lefelé haladtak, és közeledtek a város széléhez, Sámuel így szólt Saulhoz: „Mondd meg a szolgának+, hogy menjen előre.” Erre az előrement. „Te pedig most állj meg, hadd tudassam veled Isten szavát.”

Lábjegyzetek

Szó szerint: „szamárkancái”.
Egy sekel 11,4 g. Lásd: B14-es függ.
Szó szerint: „kinyilatkoztatta a fülébe”.
Vagy: „kordában tartani”.
Szó szerint: „mindent, ami a szívedben van”.
Vagy: „házáé”.