1Tesszalonika 3:1–13
3 Ezért, amikor már nem bírtuk tovább, azt gondoltuk, az a legjobb, ha egyedül maradunk Athénban+,
2 és elküldtük Timóteuszt+, a testvérünket, Isten szolgáját,* aki a Krisztusról szóló jó hírt hirdeti, hogy megszilárdítson* és megvigasztaljon benneteket, és így megerősödjön a hitetek,
3 hogy senki ne inogjon meg* ezek miatt a nyomorúságok miatt. Mert ti is tisztában vagytok vele, hogy nem tudjuk elkerülni, hogy ilyen szenvedéseket éljünk át*.+
4 Mert amikor nálatok voltunk, megmondtuk nektek előre, hogy nyomorúságot kell átélnünk, és pontosan ez történt, amiről ti is tudtok.+
5 Ezért amikor már nem bírtam tovább, elküldtem valakit, hogy megtudjam, hűségesek vagytok-e,+ mivel előfordulhat, hogy a kísértő+ valahogy megkísértett titeket, és hiába fáradoztunk.
6 De Timóteusz épp most jött meg tőletek,+ és elmondta nekünk a jó hírt, hogy hűségesek vagytok, és szeretet van bennetek, illetve hogy mindig szívesen gondoltok ránk, és nagyon szeretnétek látni minket, ahogy mi is titeket.
7 Ezért, testvérek, bár nehézséget* és nyomorúságot élünk át, megvigasztalódtunk miattatok és a hűségetek miatt.+
8 Mert ha ti szilárdan kiálltok az Úr mellett, mi új erőre kapunk*.
9 Hogyan köszönhetjük meg Istennek, hogy ilyen nagy örömet szereztetek nekünk?
10 Amennyire csak tőlünk telik, éjjel-nappal azért könyörgünk, hogy személyesen találkozhassunk veletek,* és erősíthessük a hiteteket, ahol szükség van rá.+
11 Bárcsak lehetővé tenné Istenünk, a mi Atyánk, és Jézus, a mi Urunk, hogy eljussunk hozzátok!
12 Ezenkívül segítsen nektek az Úr, hogy nagyon, sőt egyre jobban szeressétek egymást,+ és mindenki mást is, ahogy mi is szeretünk benneteket,
13 hogy így Jézus, a mi Urunk,+ amikor jelen lesz az összes szentjével, megerősítse a szíveteket, és feddhetetlenné és szentté tegyen titeket a mi Istenünk és Atyánk előtt.+
Lábjegyzetek
^ Esetleg: „Isten munkatársát”.
^ Vagy: „megerősítsen”.
^ Szó szerint: „ne tántorodjon meg”.
^ Vagy: „erre vagyunk kijelölve”.
^ Szó szerint: „szükséget”.
^ Szó szerint: „élünk”.
^ Szó szerint: „hogy lássuk az arcotokat”.
