2Királyok 22:1–20
22 Jósiás+ 8 évesen kezdett uralkodni, és 31 évig uralkodott Jeruzsálemben.+ Az anyját, aki a Bockátból+ való Adája lánya volt, Jedidának hívták.
2 Jósiás azt tette, amit Jehova helyesnek tart, és mindenben azon az úton járt, melyen az ősapja, Dávid.+ Nem tért le arról se jobbra, se balra.
3 Jósiás király 18. évében a király elküldte Sáfánt, a titkárt, Mesullám fiának, Acáliának a fiát Jehova házába,+ ezt mondva:
4 „Menj fel Hilkija+ főpaphoz, ő pedig gyűjtse össze a Jehova házába hozott pénzt,+ amit a kapuőrök gyűjtöttek a néptől.+
5 És adják azt a Jehova házában végzett munka felügyelőinek, ők pedig adják át a Jehova házában dolgozóknak, akik kijavítják a ház rongálódásait,+
6 vagyis a mestereknek, az építőknek és a kőműveseknek. Ők aztán abból vegyenek épületfát és faragott követ a ház kijavításához.+
7 De nem kell elszámoltatni őket azzal a pénzzel, amelyet kapnak, mert megbízhatóak.+”
8 Később Hilkija főpap így szólt Sáfánhoz, a titkárhoz:+ „Megtaláltam a törvény könyvét+ Jehova házában!” Hilkija oda is adta a könyvet Sáfánnak, az pedig olvasni kezdte.+
9 Sáfán, a titkár ezután bement a királyhoz, és ezt mondta neki: „Szolgáid összegyűjtötték* a házban talált pénzt, és átadták a Jehova házában végzett munka felügyelőinek.”+
10 Sáfán, a titkár még ezt is mondta a királynak: „Van egy könyv+, amelyet Hilkija pap adott nekem.” Majd olvasni kezdte azt a király előtt.
11 Amint a király meghallotta a törvény könyvének szavait, megszaggatta a ruháit.+
12 Majd erre utasította Hilkija papot és Ahikámot+, Sáfán fiát, meg Akbórt, Mikája fiát, és Sáfánt, a titkárt, továbbá Asáját, a király szolgáját:
13 „Menjetek el, és kérdezzétek meg Jehovát, hogy mit jelentenek a megtalált könyv szavai rám, a népre és egész Júdára nézve. Mert Jehova nagy haragra lobbant ellenünk amiatt,+ hogy ősapáink nem engedelmeskedtek a könyvben leírtaknak, és nem tartották meg mindazt, ami meg van írva velünk kapcsolatban.”
14 Elment hát Hilkija pap meg Ahikám, Akbór, Sáfán és Asája Hulda prófétanőhöz.+ Ő Sallumnak volt a felesége, aki a ruhatárra felügyelt, és aki Harhás fiának, Tikvának volt a fia. Hulda Jeruzsálemben, a második városrészben lakott. Beszéltek vele,+
15 ő pedig ezt mondta nekik: „Így szól Jehova, Izrael Istene: »Mondjátok meg a férfinak, aki hozzám küldött benneteket:
16 ’Így szól Jehova: „Csapással sújtom ezt a helyet és a lakóit, annak a könyvnek a szavai szerint, amelyet Júda királya elolvasott.+
17 Mert elhagytak engem, és más isteneknek áldoztak, hogy felszálljon az áldozatok füstje.+ Azért tették ezt, hogy bosszantsanak kezük minden művével.+ Nagy haragra fogok lobbanni ez ellen a hely ellen, és haragom nem fog kialudni.+”’
18 Júda királyához pedig, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek Jehovát, így szóljatok: ’Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: „Ami azokat a szavakat illeti, amelyeket hallottál,
19 mivel szíved fogékony* volt, és megaláztad magad+ Jehova előtt, amikor meghallottad, milyen kijelentést tettem ez ellen a hely ellen és a lakói ellen – hogy rettegést keltővé és átokká lesznek –, továbbá megszaggattad ruháidat,+ és sírtál előttem, én is meghallgattalak, ez Jehova kijelentése.
20 Ezért őseidhez gyűjtelek majd,* és békében kerülsz sírodba, és nem látod meg mindazt a csapást, amellyel ezt a helyet sújtom.”’«” Ezek után elmondták a választ a királynak.
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „kiöntötték”.
^ Szó szerint: „lágy”.
^ Ez egy költői kifejezés, mely a halálra utal.
