2Királyok 4:1–44
4 Egy asszony a próféták fiainak+ feleségei közül pedig így kiáltott Elizeushoz: „Szolgád, a férjem meghalt. Jól tudod, hogy szolgád mindig is Jehovát imádta*.+ De most jött egy hitelező, hogy elvigye mindkét gyermekemet, hogy a rabszolgái legyenek.”
2 Elizeus akkor így szólt hozzá: „Mit tehetek érted? Mondd csak, mid van a házban?” Az asszony így felelt: „Semmije sincs a te szolgálólányodnak a házban, csak egy korsó* olaja.”+
3 Erre ő ezt mondta: „Menj el, és kérj magadnak üres edényeket minden szomszédodtól, de ne keveset!
4 Aztán menj, zárd be az ajtót magad és a fiaid mögött. Töltsd tele ezeket az edényeket, majd rakd félre őket.”
5 Az asszony akkor elment.
Amikor bezárta az ajtót maga és a fiai mögött, azok odavitték neki az edényeket, ő meg töltögetett.+
6 Amikor az edények megteltek, odaszólt az egyik fiának: „Hozz ide nekem egy másik edényt!”+ De az így felelt neki: „Nincs több edény.” Akkor az olaj elapadt.+
7 Elment hát az asszony, és elmondta az igaz Isten emberének, mire az így szólt: „Menj, add el az olajat, és fizesd vissza az adósságodat. Te és a fiaid pedig meg tudtok élni abból, ami marad.”
8 Egy nap Elizeus Sunemba+ ment, ahol volt egy előkelő asszony, és ez marasztalta őt, hogy egyen nála.+ Így aztán valahányszor arra járt, megállt ott enni.
9 Ezért az asszony így szólt a férjéhez: „Tudom, hogy Isten szent embere az, aki rendszeresen erre jár.
10 Kérlek, készítsünk neki egy kis szobát a tetőn,+ és tegyünk neki oda ágyat, asztalt, széket és lámpatartót. Így amikor csak eljön hozzánk, félrevonulhat oda.”+
11 Egy nap aztán Elizeus betért oda, félrevonult a tetőszobába, és lefeküdt.
12 Majd így szólt Géházihoz+, a szolgájához: „Hívd ide ezt a sunemi+ asszonyt!” Az pedig odahívta őt.
13 Azután így szólt Géházihoz: „Kérlek, mondd meg neki: »Sokat fáradoztál értünk.+ Mit tehetnék érted?+ Beszéljek a királlyal+ vagy a hadsereg vezérével az érdekedben?«” De az asszony így felelt: „Biztonságban élek én a népem között.”
14 Így hát Elizeus ezt kérdezte: „Akkor mit lehetne tenni érte?” Géházi így válaszolt: „Nos, fia nincsen neki,+ és a férje már öreg.”
15 Erre rögtön ezt mondta: „Hívd ide!” Odahívta hát, és az asszony megállt a bejáratnál.
16 Akkor Elizeus így szólt: „Jövőre, ugyanebben az időben fiút fogsz dajkálni.”+ De az asszony ezt mondta: „Uram, igaz Isten embere! Ne áltasd a szolgálólányodat hiú reményekkel!”
17 Az asszony azonban teherbe esett, és a következő év ugyanezen időszakában fiút szült, úgy, ahogy Elizeus megmondta neki.
18 A gyermek pedig felcseperedett, és egy nap kiment az apjához, aki az aratókkal volt.
19 Ezt mondogatta az apjának: „Jaj, de fáj a fejem!” Az apja végül így szólt a szolgához: „Vidd el az anyjához.”
20 Ő visszavitte hát az anyjához. A fiú az anyja ölében ült délig, aztán meghalt.+
21 Az asszony ezután fölment, lefektette őt az igaz Isten emberének ágyára,+ majd becsukta az ajtót maga mögött, és elment.
22 Akkor hívta a férjét, és ezt mondta: „Kérlek, küldd el hozzám az egyik szolgát és az egyik szamarat, hogy gyorsan elmehessek az igaz Isten emberéhez, aztán visszajövök.”
23 De az így szólt: „Miért ma mész hozzá? Nincs újhold+, sem sabbat.” Ő azonban ezt mondta: „Ne aggódj, nincs semmi baj.”
24 Felnyergelte tehát a szamarat, és így szólt a szolgájához: „Gyerünk! Ne lassíts le miattam, hacsak nem mondom neked.”
25 Elment hát az igaz Isten emberéhez a Kármel-hegyre. Amint az igaz Isten embere meglátta őt távolról, így szólt Géházihoz, a szolgájához: „Nézd, a sunemi asszony van ott.
26 Kérlek, fuss elé, és kérdezd meg tőle: »Jól vagy? Jól van a férjed? És jól van a gyermek?«” Az asszony erre ezt mondta: „Jól vagyunk.”
27 Amikor aztán odaért az igaz Isten emberéhez a hegyre, nyomban átkarolta a lábait.+ Géházi akkor odament, hogy félretolja, de az igaz Isten embere ezt mondta: „Hagyd, mert nagyon el van keseredve*! De nem tudom, hogy miért, mert Jehova nem adta tudtomra.”
28 Az asszony ekkor így szólt: „Hát kértem én fiút uramtól? Nem arra kértelek, hogy ne áltass engem hiú reményekkel?”+
29 Ő rögtön ezt mondta Géházinak: „Kösd a ruhádat a derekad köré,+ fogd a kezedbe a botomat, és menj. Ha találkozol valakivel, ne üdvözöld, és ha téged üdvözöl valaki, ne válaszolj neki. Menj, és tedd a botomat a fiú arcára.”
30 A fiú anyja akkor ezt mondta: „Nem hagylak itt téged. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él, és te* élsz!”+ Így hát Elizeus elindult, és elment az asszonnyal.
31 Géházi előrement, és a botot a fiú arcára tette, de az nem adott életjelt.+ Majd visszament Elizeushoz, és megmondta neki: „Nem ébredt fel a fiú.”
32 Amikor Elizeus megérkezett a házba, a fiú holtan feküdt az ágyán.+
33 Bement, bezárta kettejük mögött az ajtót, és imádkozni kezdett Jehovához.+
34 Majd felment az ágyra, és ráfeküdt a gyermekre. Száját a szájára, szemét a szemére, tenyerét a tenyerére tette, és ráborult. A gyermek teste erre kezdett felmelegedni.+
35 Elizeus fel-alá járkált a házban, majd felment az ágyra, és ismét ráborult. A fiú pedig hétszer tüsszentett, aztán kinyitotta a szemét.+
36 Elizeus erre szólította Géházit, és ezt mondta: „Hívd ide a sunemi asszonyt.” Oda is hívta, és az bement hozzá. Ő így szólt: „Vedd fel a fiadat.”+
37 Az asszony tehát bement, a lába elé borult, és földig meghajolt előtte, majd felvette a fiát, és kiment.
38 Amikor Elizeus visszatért Gilgálba, éhínség volt az országban.+ A próféták fiai+ ott ültek előtte, ő pedig így szólt a szolgájához+: „Tedd fel a nagy fazekat, és főzzél főzeléket a próféták fiainak.”
39 Egyikük tehát kiment a mezőre mályvát szedni, és talált egy kúszónövényt. Leszedte róla a vadtököt, megtöltötte vele a ruháját, aztán visszatért, és belevagdalta a fazékba, nem tudva, hogy mi az.
40 Később felszolgálták az embereknek, hogy egyenek, de amint belekóstoltak a főzelékbe, felkiáltottak: „Méreg van a fazékban, ó, igaz Isten embere!” És nem tudtak enni belőle.
41 Ő erre ezt mondta: „Hozzatok lisztet!” Miután beleszórta a fazékba, így szólt: „Szolgáld fel az embereknek.” És semmi ártalmas sem volt a fazékban.+
42 Jött pedig egy ember Baál-Sálisából+, és hozott az igaz Isten emberének 20 árpakenyeret+ az első beérett termésből, meg egy zsák új gabonát.+ Elizeus akkor így szólt: „Add oda az embereknek, hadd egyenek!”
43 A szolgája azonban ezt mondta: „Hogy tehetnék ilyen kevés ételt 100 ember elé?”+ Erre így szólt: „Add oda az embereknek, hadd egyenek, mert ezt mondja Jehova: »Esznek, és még marad is.«”+
44 Akkor eléjük tette, azok pedig ettek, és még maradt is,+ úgy, ahogy azt Jehova megmondta.
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „félte”.
^ Vagy: „csőrös korsó”.
^ Vagy: „megkeseredett benne a lelke”.
^ Vagy: „a te lelked”.
